Erzsébet

Wagner és Párizs

2014.12.19. 15:22

Programkereső

Ha Richard Wagnerről szeretnénk megtudni valamit, akkor nem maga Wagner a leghitelesebb forrás.

Finoman fogalmazunk, ha azt állítjuk, hajlamos a konfabulálásra, arra, hogy műveinek keletkezéstörténetét színesítse. A konfabuláció nem bűn, az okait többnyire a gyerekkorban lehet keresni (kapóra jön, ha találunk egy nevelőapát, de legalább egy képzelt barátot, valakit, akinek a gyermek már-már kórosan meg szeretne felelni). Ám az is kétségtelen, ha zenész emberről van szó, amennyiben a füllentésre való hajlam párosul nagyfokú íráskészséggel és némi nárcizmussal elegy grafomániával, abból olyan életrajzok sülnek ki, mint amilyen Wagneré is - amiből zenetörténész legyen a talpán, aki tudja hámozni az igazságot. Mondjuk a Tannhäuser bemutatásáról.

Egy biztos: Wagner nagyon vonzódott Párizshoz, a párizsi operához. A kor nagy és nagyon népszerű operaszerzője, Meyerbeer egyengette útját, akit szerzőnk később igencsak keresetlen szavakkal jellemez (amikor azt írja, Párizsból a zsidók elől kell menekülnie, Meyerberre - is - gondol).

Wagner, akárcsak Verdi, alaposan megküzdött a párizsi közönség kegyeiért. Vagyis átírta, átdolgozta a darabjait, hogy azok megfeleljenek a kényes (és meghatározó) ízlésű Jockey Club tagjainak. Ez a megfelelési vágy megnyilvánult például a balettzenék betoldásában. A nevezetes tánc-betét a Tannhäuser első felvonásába került - és eléggé könnyű (mint tette azt Szinetár Miklós is, bár kissé túlságost szemérmesen) azt gruppen-partivá transzformálni. A Vénusz-barlang, mint swinger (párcserére alkalmassá tett) klub, valószínűleg tetszett volna a kényes ízlésű közönségnek, de ők erről az átírt mű bemutatóján lemaradhattak, hiszen a balett betétet egy a francia nagyoperához szoktatott úr a második felvonásra várta (és egy ilyen úr az első felvonást nem is igen tekintette meg). A botrány nem is maradt el. Keresztülhúzva a Párizst bevenni szándékozó zeneszerző terveit.

Wagner mindenesetre mind e mű keletkezését, mind Párizsba kerülését úgy meséli el, hogy az minél érdekesebb legyen: Rigából szökik (adósságai miatt is), és a tengeri úton, Londonba tartva, viharba kerül. E vihar váltja ki belőle A bolygó hollandi alapélményét. Az, hogy a vihar az inspirációs forrás, nagy valószínűséggel legalább annyira nem igaz, mint az, hogy a Tannhäusert Wartburg várának látványa ihlette. Párizsból a Rienzi próbáira, Drezdába tartván, állítja Wagner, pillantotta meg a várat. És azonnal felmerült benne egy Tannhäuser opera terve. Higgyük? Ne higgyük? A lényegen nem változtat: a Tannhäuser a XIX. század egyik legerotikusabb, legösszetettebb, legszebb operája.