Kelemen, Klementina

Petibon nagy hangja

2014.12.26. 06:58

Programkereső

Pár éve még a régi zenés mozgalom – tehát aránylag kevesek – sztárja volt. Ma Cecilia Bartoli egyik vetélytársa. Patricia Petibon olyasvalaki, aki miatt el lehet hinni, hogy az elavultnak tűnő műfaj túl fog élni. MAGAZIN

A neve az operabarát számára is csak akkor ismert, ha az operabarát szerette vagy rendszeresen hallgatta a Verdi előtti operákat is. Hiszen Patricia Petibon nagyon sokáig még a XIX. század szélére sem merészkedett. Otthonosabban érezte magát a XVII. és XVIII. században, különösen William Christie vagy Rousset zenekaraival. Lulli, Campra, Rameau operákban. Bohókás lányka volt, hatalmas, vörös hajkoronával. Érezte a francia stílt.

Úgy nézett ki, hogy megmarad kevesek kedvencének, ám az egyik legnagyobb lemezkiadó meglátta benne Cecilia Bartoli, Magdalena Kozena méltó vetélytársát. Igaz ő egy kicsit más facht: lírai szoprán, nem mezzo. Mégis, az említett két nagyság repertoárjával a repertoárja olykor összeér. Ő is énekli az Lascia chi pianga-t Handeltől, ő is énekel eladdig lemezre fel nem vett operákból.

Egyik legjobb lemezének címe ékességére, különleges ismertetőjelére utal: Rosso. Vagyis vörös. Ezen például az egyik legjobb dal Sartori operájából való. A Quando voglio Giulio Cesare-ból egy üde, friss, rendkívül vidám zarzuella. Abszolút illik Petibonhoz.

Hogy Petibon ma már nem csak ezekben a nagyszerű, életörömtől kicsattanó dalokban jó, arról a magyar közönség is meggyőződhetett. Első magyarországi fellépésén Benjamin Britten - Rimbaud prózaverseire komponált - Les illuminations című ciklusáról mutatta meg, hogy mily nagyszerű, milyen drámai, milyen sokrétű zene. Ráadásul egyszemélyes színházzá tette a mű előadását: pantomimes elemekkel gazdagítva a hangi mutatványt.

Patricia Petibon
Patricia Petibon

Magam háromszor hallottam operaszínpadon - egyszer Gildaként a Rigolettoban, Poulenc operájában, majd láttam egyik legfontosabb alakítását: Berg Luluját adta úgy, hogy nem csupán elementáris erejű színészi játéka, erotikus kisugárzása is megdöbbentő volt. Nem szánalmas és kiégett Lulu volt, hanem öntudatos, esendő. Megejtően gazdag alakításáról sokan írtak, ahogy arról is, hogy milyen hihetetlenül pontosan énekelt - láthatóan meggyötörte, kifacsarta a mű minden előadása. Csak miatta, csak neki, érdemes lenne operát írni. Jóval több már egy nagyon jó énekesnőnél, akit vörös hajzuhatagáról ismerhetni. A kortárs, a nekünk - itt és most - szóló opera egyik legnagyobb sztárja. Továbbmegyek. Olyasvalaki, aki miatt el lehet hinni, hogy az elavultnak tűnő műfaj túl fogja élni jelen renyhe korunkat is.