István, Vajk

Nabucco: Korszakváltások

2015.02.07. 06:52

Programkereső

Verdi első komoly sikert hozó operája volt az 1842-ben bemutatott Nabucco, amiről majd negyven évvel később a mester maga is úgy vélekedett, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Kesselyák Gergelynek az Erkel Színházban látható rendezésében szintén fontos szerep jut a csillagok állásának.

A Verdi életében egymást követő súlyos magánéleti és szakmai válságok után megszületett Nabucco jelenkori színreviteleivel kapcsolatban gyakran visszatérő motívum az itáliai Risorgimento mozgalom emlegetése, illetve ennek apropóján az aktuálpolitizáló Verdi portréjának felskiccelése. Erre leginkább az operairodalom egyik legismertebb betétje, a rabszolgakórus Va, pensiero kezdetű, a nem hivatalos olasz himnusz rangjára emelkedett, a mindenkori elnyomó hatalom ellen lázadó zeneszám jogosíthat fel.

Igaz, hogy visszatérő szólam a későbbi pályáján jóval rugalmasabbnak és hajlékonyabbnak mutatkozó Verdi ifjúkori operája kapcsán annak statikusságáról, tablószerű kompozíciójáról, vagy a Rossinitől és Bellinitől ellesett megoldásokról is beszélni, ám a bemutató és az azt követő reprízek elképesztő sikerét már senki sem vonhatja kétségbe.

Nabucco
Nabucco

Kesselyák Gergely pályáján több ízben visszatért már a Nabuccóhoz: 2004-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Dóm monumentális háttere előtt nem kevésbé nagyszabású produkcióval rukkolt elő, majd 2013-ban Miskolcon vitte színre a darabot, amit nem sokra rá a debreceni színpadi adottságokra átigazítva szintén sikerrel mutattak be. Az Erkel színpadára ez utóbbi produkció "költözik" februárban, természetesen a jóval nagyobb térre átszabva, több statisztával, megnövelt létszámú kórussal, meg persze a legtöbb szerepben új énekesekkel. Érdekesség, hogy a változó kiállítású produkciót egyedül Papp Janó pompás jelmezei kísérik a szegedi premier óta.

Tíz éve a szegedi bemutatót rendezőként és karmesterként is kézben tartotta, sőt azóta is előfordult már, hogy dirigálta saját Nabuccóját. Most azonban Kovács Jánosnál van a pálca: "Nem kell annál többet markolni, mint amennyit lehet - mondja Kesselyák, aki nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy az Operaház első karmestere felkérte, vegyen részt a zenei próbákon. - Ez kivételes lehetőség, hiszen így folyamatosan egyeztetni tudjuk, ki mit gondol a műről."

Amikor a rendező és a karmester énjének viszonyáról kérdezem, azt mondja: "Amikor rendezek, a zenei megvalósítással kapcsolatos tűréshatárom jóval szűkebb, mint amikor »csak« vezényelek. Természetesen a zenekari árokban állva is nagyon fontos, hogy mi történik a színpadon, de jó esetben a rendező céltudatos, okos ember, aki pontosan tudja, mi miből következik a színen, ebbe pedig nekem karmesterként már nemigen lehet beleszólásom."

Kesselyák Gergely elárulja, hogy a Nabucco zavarba ejtő monumentalitása fiatal kora óta izgatta a fantáziáját: a sok kórusének és az imádságok füzére, a zene nagyszerűsége egyaránt olyan magasságokat sugall, amely magyarázatot követel. Hozzáteszi: az ő megfejtése Szeged óta alapvetően nem változott, a szabadtéri és a kőszínházi produkció a más léptékből is következően mégis eltérő módon viszonyult ugyanazokhoz a kérdésekhez.

Kesselyák Gergely
Kesselyák Gergely

Számára az opera legfőbb üzenete abban áll, hogy az élet útvesztőjében bolyongva - amit a szegedi előadás díszlete is jelzett - az utunkat kísérő csapdák és veszélyek, a sok viszontagság és az ellentétes pólusok között sodródva végre rátalálhatunk a békére, ha hajlandók vagyunk Isten és a hit felé fordulni. Úgy véli, ez nem egyetlen valláshoz kötődő, hanem általános, akár itt és most is megfontolásra érdemes üzenet. Verdit olykor azzal vádolják, hogy helyenként túlságosan lazán kezelte a történelmi tényeket, de Kesselyák szerint itt jóval univerzálisabb témáról van szó, a mester nem historikus állóképeket akart látni a színpadon.

A miskolci produkció megrendezésére készülve az egymást követő nagy világtörténelmi korszakok váltakozásáról sokat olvasott Kesselyák Gergely: "Akkoriban a levegőben volt egyfajta világvégevárás, amolyan metafizikus várakozás valamire, ami mindannyiunk életét hamarosan befolyásolja és megváltoztatja majd". A régi bölcsek szerint ugyanis úgy 2500 évente másfajta kozmikus sugárzásnak van kitéve a Föld, így egy-egy váltás után az emberi nemnek is újabb és újabb megoldásra váró feladatai kerülnek előtérbe.

A rendezés egy ilyen nagy jelentőségű váltás történetét és annak az egész emberiségre gyakorolt következményeit dolgozza fel: a Bikából a Kos jegyébe történt átlépéssel a lehanyatló babiloni birodalom átadta a helyét az Ószövetség korának, s a Nabucco eseménysorozata tulajdonképpen ezt örökíti meg. Krisztus születése körül a Halak jegyébe léptünk át, s amikor ez a korszak véget ér, napjainkhoz képest néhány száz év múlva, akkor következik majd a Vízöntő kora.

Nabucco
Nabucco

Zeke Edit díszletében, illetve Kesselyák Gergely színrevitelében ezért jut jelentős szerep a különböző zodiákus jegyek megjelenítésének. Amikor arról kérdezem a rendezőt, hogy mindezzel mennyire kell tisztában lennie a nézőknek, megnyugtat: "Természetesen nem várható el a nézőtől, hogy a maga teljességében átlássa ezt a bonyolult rendszert. És mégis: mivel a zodiákus jegyeket és más, ősi szimbólumokat annak idején emberek hozták létre más emberek számára azért, hogy sok évezreddel később is tudjanak üzenni a saját korukról meg arról, hogy mit gondoltak a világról, úgy vélem, hogy aki kellő érzékenységgel ül be a nézőtérre, az megérzi, megérti ezeknek a jelképeknek a valódi jelentőségét."

A rendező hozzáteszi: nem gondolja azt, hogy a következetes képi világ "megzavarná" Verdi nagyszerű muzsikáját. Saját rendezői elképzelését, a komplex szimbólumrendszert csupán keretnek tartja, amely mellett az opera eredeti cselekménye természetesen hiánytalanul lezajlik. A képek valójában segítik a nézőt abban, hogy a zene fenségességét átérezhesse.