Menyhért, Mirjam

Kritikapályázat: Kiűzetés a betondzsungelbe

2015.03.01. 18:13

Programkereső

A modern operák bemutatásában hosszú éveken át nem jeleskedő Magyar Állami Operaház Az árnyék nélküli asszony és a Lukrécia meggyalázása után az idei évadban ismét egy modern klasszikus repertoárba való beemelésére tett kísérletet. Pontosabban Stravinsky The Rake’s Progress esetében inkább visszaemelésről beszélhetünk, hiszen a darabot közel 35 évvel ezelőtt már bemutatták az Operában.

A The Rake's Progress (amit ezúttal A kéjenc útja címmel tűzött műsorára a Magyar Állami Operaház) a neoklasszicista operaművészet remekműve, azonban a darab klasszicizáló hangvétele elnagyolt és nyomott hagytak rajta Stravinsky sajátos zenei megoldásai is, melyek éles ritmusokat, darabosságot és groteszkséget kölcsönöznek a műnek. Ez és az opera gazdag zenei utalásrendszere (Monteverditől Donizettiig számos komponista stílusa idéződik meg a partitúrában) igazi zenei csemegét ígér az operarajongóknak. A cselekmény pedig többek között megidézi Goethe Faustját, a középkori moralitások világát, valamint Vénusz és Adonisz történetét is.   

Kéjenc útja
Kéjenc útja

Anger Ferenc rendezése a mű tanmese jellegét hangsúlyozza ki. Tom útja egy idillikus, virágokkal tarkított mezőről vezet a színpad másik oldalát elfoglaló panelház betondzsungelébe. A ketté osztott játéktér ily módon egyszerre látatja az Anne Trulove kínálta boldogságot és Nick Shadow világát, amelybe belépve a főhős megindul a züllés útján. A két színtér között kőkerítést húzódik, rajta postaláda, amely egyfajta közvetítő szerepet tölt be a két világ között. Tom drámája a hétköznapjaikat élő panellakók előtt játszódik le, akiknek feszült családi élete elevenedik meg a háttérben, a panelház ablakainak árnyjátékában. Anger ezzel lerántja a leplet a városlakók boldognak gondolt családi életéről, megteremtve a látszat-valóság közti ellentétet, amely végig kíséri az előadást. A díszlet felemelkedését követően a mögötte meghúzódó osztott terű fémszerkezet több funkciót is betölt: itt kap helyet a bordélyház,  majd a hullaház világa, de ezen fel-le szaladgálva keresi kedvesét Anne is. Az énekkar is itt énekeli a nagy kórus jeleneteket, ezzel mindegy eleget téve a rendező azon elképzelésének, miszerint Tom utazása önmaga megismerése a világ nagy katalógusain keresztül. A jól funkcionáló díszlet egyes elemeit a rendező több funkcióval ruházta fel (a csúszda a kenyérkészítő géppel is azonosul, a panelház helyét pedig az első rész végén Török Baba katalógusszekrénye foglalja el). A jelmezek tovább erősítik az előadás túlságosan is didaktikus jellegét. Anne tisztaságának megfelelően végig fehér ruhát visel, de Tom hétköznapi elegáns viselete vagy Nick Shadow fekete öltönye is egyértelmű utalások, akárcsak Liba mama vagy az árverás vezető harsány öltözéke.

Kéjenc útja
Kéjenc útja

Az egyes megoldásaiban túlságosan is didaktikus, ám zökkenőmentesen működő rendezés hatásosságán sokat rontott a főhős túlságosan is egysíkú színpadi jelenléte. Balczó Péter nehézségek nélkül, egyenletes tenor hangon, ám kifejezéstelenül énekelte el Tom szólamát. Színészileg csak az utolsó jelenetben volt hiteles: az őrültet sokkal jobban jelenítette meg a kéjencnél. Az Anne-t alakító Eleanor Lyons jelentős szoprán hang birtokosa. Fölényesen uralta szólamát, de nem mindig tudta dinamikailag megfelelő mértékben árnyalni énekhangját. Viszont meggyőzően alakította a szerelmét féltő, majd a tőle búcsúzó fiatal lány figuráját. Kálmán Péter magas színvonalon interpretálta Nick Shadow alakját.  Erőteljes színpadi jelenség volt, aki kimért úriembernek mutatta az ördögöt. Az est fénypontja minden kétséget kizáróan Meláth Andrea Török Babája volt. Meláth remekül komédiázott, és bár éneklése olykor darabosnak, hangja élesnek tűnt, ezek a megoldások jól illetek a figura hisztérikus kitöréseihez. A kisebb szerepeket éneklő művészek (Palerdi András, Kovács Annamária, Szigetvári Dávid) és az énekkar kifogástalanul teljesítették feladatukat. Erik Nielsen kezei alatt a zenekar is üzembiztosan, kiegyenlített hangzással szólt. Viszont semmi pluszt nem tett hozzá Stravinsky muzsikájához.

Jól sikerült előadásnak lehettek tehát szem- és fültanúi akik ellátogattak A kéjenc útja januári előadásainak egyikére. Aki pedig lemaradt róla májusban még pótolhatja.