Lukács

Kritikapályázat: Épülésünkre és mulatságunkra

2015.04.18. 13:11

Programkereső

Egy gonoszkodó kobold és egy elkényeztetett kerálkisasszony izgalmas kalandok közti egymásra- és önmagára találásáról szól Tallér Zsófia zeneszerző vadonatúj meseoperája a Leánder és Lenszirom. A legfiatalabb nézők számára készül operaházi produkció ősbemutatójára április 11-én az Erkel Színházban került sor, Zsótér Sándor rendezésében. KRITIKAPÁLYÁZAT

A darab története nem biztos, hogy sokak számára ismerős, pedig több előadása is volt Szilágyi Andor librettóul szolgáló mesejátékának, sőt, esti meseként a rádióban is bele lehet futni alkalmanként. A szituációk viszont minden bizonnyal több emléket felidéznek. Van benne a Csongor és Tündéből, egy csipetnyi a Varázsfuvolából meg a Szépség és a Szörnyetegből, s a sort még lehetne folytatni. Mégis van benne egy sajátos íz is, ami megkülönbözteti mindezektől. A sztori nagy erénye, hogy nem ül le egyetlen percre sem, mindig történik valami új, ami továbblendíti a cselekményt. És bár a dramaturgiai feszesség érdekében vannak kisebb ugrások, mégis következetesen, gyerekfejjel is könnyen érthetően bonyolódik a történet.

Leánder és Lenszirom
Leánder és Lenszirom

A rendezés is a könnyen érthetőség szolgálatába állt, szem előtt tartva a célközönséget. Zsótér nem komplikálja túl a dolgokat, inkább csak illusztrálja a mesét és a zenét. Nagy szerepet játszanak ebben Ambrus Mária díszletei melyek akár egy megelevenedő pop-up mesekönyv teszik mozgalmassá a teret. Színről-színre is változik a tér dinamikája, mert míg az első jelenetben az erdei indák közt megjelenő hatalmas szitakötő arányaiban összerántja a tér dimenzióit, addig a palotajelenetben az Erkel tágas nézőtéri büféjére ismerhetünk. Benedek Mari színpompás jelmezei is illusztratívak. Egy pár hónappal korábbi bemutató esetén az iskolai vagy óvodai farsangi bálokon biztosan összefuthattunk volna a szereplőkkel.

Az előadás fénypontja a rendezés és a látvány minden invenciója ellenére Tallér Zsófia csodálatos zenéje, mely elénk, sőt körénk varázsolja a mesebeli tündérvilágot, amibe gondtalanul belefeledkezhetünk, alámerülhetünk. Pedig az opera zenei szövete rendkívül komplex. A sok utalás és a Mozarttól Pucciniig tartó idézetek sora az erdei színpadképhez hasonlóan hálózza be a nézőteret. És bár a fiatal közönségnek ezek az intertextusok az Egyszer egy királyfi-n kívül még valószínűleg ismeretlenek, de később ezekre az emlékekre alapozva sokkal könnyebben lehet majd bevezetni őket a klasszikus zene világába. Mert Tallér szándékosan nem „butítja le" a zenét. Olyan esztétikai élményt kínál a gyerekeknek, melyet csak a legnagyobbak tudnak adni. És műfaji jelző ide vagy oda Tallér nagyoperát komponált annak minden kellékével: áriákkal, tablókkal, balettbetétekkel.

Ennek megfelelően van feladva a lecke a Bogányi Tibor által vezényelt zenekarnak is, akik derekasan helytállnak. A gyorsabb tempójú részeknél sem vesznek el a mű kisebb nüanszai, sem pedig a mesevilágot megjelenítő dallamosság. A zenekar virtuózan követi a Tallér által szabadon egymás mellé állított műfajokat, az operából operettbe, abból pedig balettbe fonódó dallamíveket.

Leánder és Lenszirom
Leánder és Lenszirom

Bakonyi Marcell basszbaritonja fokozatosan kinyílik és feloldódik az előadás során, mindeközben Leánder erdei kívülállóból a darab igazi hősévé formálódik. A Lenszirmot alakító Molnár Ágnes is hasonló utat jár be, kezdeti éles magasságai fokozatosan lágyulnak a második felvonás selymesen szerelmes áriájáig. Molnár hűen adja vissza az akaratos, elkényeztetett királylány megkomolyodását. A Bogyót játszó Gradsach Zoltán és a Mar-Szúr herceget alakító Boncsér Gergely buffó karakterek, utóbbi operettes manírokkal felruházva, előbbi meg Papageno szakasztott másaként (mellesleg pont ezt a szerepet játssza az Operaház másik gyerekprodukciójában a Parázsfuvolácskában). Az előadás felfedezettje a Vaknadály szerepében fellépő fiatal kontratenor Daragó Zoltán. Játszi könnyedséggel és magabiztossággal énekelt magasságai pedig ezen a fachon is túlmutatnak. Meg kell említeni, hogy Vaknadály kiemelt szereplője az előadásnak, mert áriája egy korábbi Tallér-Zsótér együttműködésből, a Katona Kamrában 2004-ben bemutatott Csongor és Tündéből való egyenes átvétel.

A gyereksereg mint száraz szivacs szívta magába az előadás minden egyes pillanatát, de legalább ugyanannyi örömöt kínál a felnőtt nézőknek is. Feszülten figyeltek, és kitörő ovációval fogadták, hogy komolyan veszik őket. A Leánder és Lenszirom tökéletesen eleget tesz annak a kodályi követelménynek, miszerint „remekműveken keresztül vezessük a gyermekeket a remekművekhez". Tallér Zsófia és Zsótér Sándor most bizonyította, hogy mindez lehetséges, és mindenekfelett azt, hogy érdemes.