Nándor

Leo Nucci: "Nem búcsúzom a színpadtól"

2015.04.23. 07:03

Programkereső

A hatvanas évek végén A sevillai borbély Figarójával debütált, majd 1980-ban Luciano Pavarotti partnereként hódította meg a Metropolitan Operát és vele együtt a nagyvilágot. Korunk egyik leghíresebb Verdi-interpretátorával és legnagyobb Rigolettójával, Leo Nuccival budapesti áriaestjét követően beszélgettünk. INTERJÚ

- A saját személyisége melyik opera szerepével mutat rokon vonásokat?

- Szerencsére egyikkel sem. Nem vagyok véreskezű, mint Macbeth, és nem bérelek fel bérgyilkost sem, mint Rigoletto, hogy eltetessem az ellenfelemet.

- Több mint ötszáz alkalommal öltötte magára Rigoletto jelmezét. Talál még benne kihívást?

- Egészen pontosan ötszáztíz Rigolettón vagyok túl. Ezt onnan tudom, hogy minden hivatalos fellépésemről naplót vezetek. Az éneklés számomra mindig is önfeledt szórakozás volt, rengeteg érzelmet ad, és ezt kiváltságos öröm megosztani a közönséggel. Mindenki tudja rólam, hogy soha nem a karriervágy vagy a piszkos anyagiak motiváltak a pályámon, hanem a műfaj iránti őszinte szerelem - ez pedig cseppet sem lankadt az évek során.  

Leo Nucci
Leo Nucci

- Az évtizedek során mennyire változott az előadásmódja Rigolettóként?

- Az idő előrehaladtával úgy érzem, hogy egyre elmélyültebb lett az alakításom. Ahány év, színház, díszlet, rendezés, partner, annyiszor felfedezek benne valami újat. 1973 május 10-én Legnanóban debütáltam vele. Adriana, a feleségem énekelte Gildát, aki éppen hat hónapos terhes volt a lányunkkal, Cintiával. Azóta kétszeres nagyapa lettem, egy tíz- és egy nyolcéves unokával. A megélt tapasztalatok ha nem is frivollá, de bölcsebbé tették az én udvari bolondomat. Rigoletto maró gúnya mögött egyre élesebben sejlenek fel az öregedés fájdalmai, és a Gilda iránti szeretetféltés.

- Miben látja Verdi modernségének titkát?

-Az emberségében. Léteznek nála technikailag képzettebb, a hangjegyek mennyisége szempontjából gazdagabb komponisták, akik a formai megoldásokhoz ragaszkodnak, de érzelmi hatáskeltés terén aligha lehet őt felülmúlni. Verdi nem zeneszerzőnek tartotta magát, hanem színpadi szerzőnek. Utánozhatatlan érzelmi atmoszférát teremtett kevés hangjeggyel is. Sokszor elég egy hangszer, hogy érzékeltesse a színpadi szereplők emberi aspektusát.

- Apafiguraként szokta említeni a legendás magyar származású karmestert, Sir George Soltit. Hogyan emlékszik vissza rá?

-Solti afféle mentorom volt hosszú éveken át. Rengeteg lemezfelvételt készítettünk közösen, többek között az Otellót, a Toscát, a Simon Boccanegrát, vagy Az álarcosbált. Ő beszélt rá Jagó szerepére, amitől rettegtem, lélekben mindig inkább Otellónak képzeltem magam. Azt is Soltinak köszönhetem, hogy megismerkedtem Bartók zenéjével.

- Verdi szűkebb hazájában, Bussetóban több éven át elnökölte a Verdi hangok elnevezésű énekversenyt.

- Két év után visszavonultam, mert nem láttam értelmét. Az énekversenyek, tisztelet a kivételnek, nem a tehetségek felfedezéséről, útnak indításáról, hanem üzletről szólnak. Javarészt már professzionális énekesek neveznek be, akiknek ajánlólevél kell az ügynökségekhez, hogy fellépésekhez jussanak. Ezzel szemben messzemenően támogatom Piacenza város és az ottani operaház közös kezdeményezését, az Opera Laboratóriumot, ami fiatal tehetségek énekesképzésére szolgál. Egy többfordulós válogatás során kiválasztunk tehetségeket, akikkel létrehozunk egy operaelőadást. Ennek keretében vittük színre a Luisa Millert 2013-ban. A következő évadban Mascagni Fritz barát című operáját mutatjuk be a Piacenzai Operaházban. Emellett van egy régi vágyam, amit eredetileg Bussetóban szerettem volna megvalósítani: a Verdi hangok akadémiája, ami úgy tűnik még várat magára.

- Gyakran a szkepticizmusának ad hangot a rendezői operaértelmezésekkel szemben.

- Nem tudok mit kezdeni az operarendező fogalmával. A partitúra tartalmaz minden lényeges instrukciót. A színpadra állítás munkája nem egyéb, mint a közreműködők, zenészek, énekesek, a látványvilág összehangolása. Ezen a téren nekem is vannak tapasztalataim. Színre vittem többször is a Luisa Millert, A szerelmi bájitalt, de mindenkor a szerzők tiszteletben tartásával. Megesett már az is, hogy a rendező cirkuszi bohóccá akarta változtatni Rigolettót. Választás elé állítottam az operaház igazgatóját, vagy én megyek el, vagy a rendező. Végül őt küldték el.

- A minap töltötte be hetvenharmadik életévét, mégis, egy húszéves energiáival járja a világot és vállal fellépéseket.

- Ameddig a hangi és fizikai teljesítőképességem teljében vagyok, nem búcsúzom a színpadtól. Továbbra is énekelem Macbethet, fellépek évente a parmai Verdi fesztiválon, pár éve Monte Carlóban hatalmas sikerem volt a Bajazzókban, és a Veronai Arénához sem vagyok hűtlen, a Nabuccót és a Rigolettót énekelem ott. Van egy felkérésem a milánói Scalától A sevillai borbélyra - még gondolkodom rajta.