Kelemen, Klementina

Wiedemann Bernadett: "Fatalista vagyok"

2015.09.24. 10:44 Módosítva: 2015-09-24 11:06:56

Programkereső

A kiváló mezzoszoprán két Müpa-koncerten is fellép a hó végén: a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenyén A kékszakállú herceg vára Juditját énekli Bretz Gáborral, a Csajkovszkij 175 koncerten az orosz zeneszerző dalait interpretálja Virág Emese zongoraművésznő kíséretében. Az operaszínpadon, a daléneklésben és a tanításban egyaránt kimagasló teljesítmény nyújtó művész számára tétje van a Müpa-beli Bartók opera- koncertnek.

Emblematikus szerep a pályádon Judit, nem először tolmácsolod a Nemzeti Filharmonikusokkal. Milyen meghatározó emlékeid fűződnek hozzá?

- Sajnos egyszer volt csak szerencsém színpadi rendezésben énekelni A kékszakállút, koncertszerűen annál többször. Nagyon emlékezetes volt számomra a Miskolci Operafesztiválra a Debreceni Színházzal koprodukcióban készült előadás. Mivel a Bartók-örökösök letiltották a rendezést, nem lett folytatása. Nagy öröm volt Polgár Lászlóval dolgozni, akihez régebbi ismeretség fűzött, de igazán ott kötődött köztünk barátság. Kováts Kolosssal, Fried Péterrel és Kálmán Péterrel szintén énekeltem már. A mostani partneremmel, Bretz Gáborral tavaly volt a Faust premierünk, édes kis párost alkotunk a színpadon. Kocsis Zoltán több Juditot és Kékszakállút is kipróbált már az évek során. Nagy izgalommal készülök a szeptember 25-i koncertre, mert ha minden igaz, Kocsis A kékszakállú CD-hez keresi az ideális párt. Örülnék, ha velünk akarná elkészíteni.

Wiedemann Bernadett
Wiedemann Bernadett
Fotó: Művészetek Palotája

- A kritikák egybehangzólag méltatják a hangi és a színészi adottságaidat, a közönség is szeret és elismer, ennek ellenére úgy tűnik, hogy újra meg újra felfedeznek. Mi az oka, hogy mégsem „ sztárolnak”, nem vagy folyamatosan premier plánban?

- Legfőképpen az önmenedzselésen, illetve a szakmán múlik. Soha nem voltam az a típus, aki kiteszi magát ország-világ elé. Operaházi igazgatókhoz sem jártam annak érdekében, hogy ezt vagy azt a szerepet elénekeljem. Néhány éve megjegyezték, hogy most már ideje lenne elkezdeni. Nagyképűség nélkül mondom, hogy tisztában vagyok a képességeimmel. Mint ahogy mindenki tudja a szakmában, hogy mit tudok, milyen kvalitásokkal rendelkezem. Ha nem kaptam meg bizonyos feladatokat, annak rajtam kívül álló okai vannak.

- Jelenlegi életszakaszodban, hangi érettségedben milyen szerepekre vágynál?

- Huszonkét éve énekelek a budapesti Operaházban. A Carmenen kívül, ami tíz- tizenöt évvel ezelőtt kellett volna megkapnom, gyakorlatilag mindent elénekeltem már. De nagyon szívesen csinálnám A kékszakállút a Magyar Állami Operaházban.

- A kortárs operákat illetően nincs hiányérzeted? Úgy tudom, szívesen énekelted volna Jocasta szerepét Stravinsky Oedipus rexében.

- Vajda János Karnyónéjának címszerepe jutalomjáték volt a pályámon. Akkoriban nagyobb felhajtás volt körülöttem, készült velem egy televíziós riportfilm Arcpoétika címmel, sok cikk jelent meg rólam. Jocastát sokat énekeltem koncertváltozatban, legutóbb éppen Kocsis Zoltán vezényletével. Vélhetően azért nem tűzi műsorra az Operaház, mert kissé statikus mű, nem mozgatna meg nagyobb tömegeket.

- Milyen szerepek várnak rád az Andrássy úti dalszínházban az idei évadban?

- Puccini Triptichonjából korábban az Angelica nővérben énekeltem röviddel azután, hogy az Operához kerültem. Nagy örömömre szolgál, hogy idén a Gianni Schicchiben és A köpenyben debütálhatok Anger Ferenc rendezésében. Október huszadika környékén kezdődnek a próbák, amit nehéz lesz összegyeztetni a tanítással. Immár négy éve tanítok a Pécsi Egyetemen. A hétfői és a keddi napom ennek jegyében telik.

- Tudatos döntés volt a részedről, hogy ugyanolyan helyet foglal el a pályádon a tanítás, mint az éneklés?

- Eredetileg óvónő akartam lenni, majd miután a konzervatóriumba kerültem, énektanárnak készültem. Amikor bejutottam a Zenekadémiára, azt terveztem, hogy majd a főiskolán tanítok. Alig tettem ki a lábam az operaszakról, az akkori igazgató, Ütő Endre rögtön az Operaházhoz szerződtetett. Úgy tűnt, hogy szertefoszlik az álmom, hogy tanítsak, bár már zenekakadémista koromtól tanítottam a Győri Konzervatóriumban, aminek a növendéke voltam.

- Azóta jó néhány énekes került ki a kezeid közül, akik ma már profi énekesek.

- Többen jártak hozzám a kollégák közül, mint Fodor Beatrix vagy Keszei Bori, Sáfár Orsolya, Heiter Melinda, Kóbor Tamás. Busa Tamás lánya, Busa Gabriella rendkívül tehetséges mezzoszoprán, remélem, hamarosan a közönség is felfedezi. Mint mindenben, úgy a tanításban is fatalista vagyok. Ameddig vannak felkéréseim, énekelek, és ameddig van hallásom és energiával bírom, addig tanítok.

- Mindig is nagy hangsúlyt fektettél a daléneklésre, oratóriumok, misék megszólaltatására. Szívügyednek tekinted?

- Bende Zsolt volt mesterem, mondta annak idején, hogy egy operaénekes igazán a dalokkal képes ápolni a hangját. A megterhelő operaéneklés mellett gyógytorna a daléneklés. Nem mintha könnyebb volna dalokat énekelni, sőt sok esetben nehezebb. Virág Emesével évente legalább egy nagy dalkoncertet adok, de előfordul, hogy kettő vagy három is összejön. Igyekszünk külföld felé is nyitni, ami nagyon nehéz, mert menedzsert igényel. A koncert menedzsereken belül is nagyítóval kell keresni azokat, akik dalokkal foglalkoznak.

- Hogyan állt össze a Müpa-beli évfordulós Csajkovszkij dalest anyaga?

- A két duettet leszámítva én válogattam a Csajkovszkij dalokat. Egyébként is nagyon szeretek orosz szerzőktől énekelni. Külön öröm számomra, hogy a Csajkovszkij- koncert egyik szólistája Karine Babajanyan, akivel először Pekingben egy Álarcosbál előadáson énekeltem. Tavaly vele csináltuk a Rimszkij Korszakov dalestet. A helyes orosz kiejtésben is a segítségemre van. Általában kilencven százalékban Virág Emese kutatja fel a dalokat, és mindig valamilyen évfordulós esemény köré fonja a dalesteket. Így volt ez a Wagner–dalest esetében is, amit az Operaház átvett tavalyelőtt a Wagner-fesztiválra, ahol fiammal, Pataki Bencével először énekeltünk együtt egy pódiumon.. Két CD-t is megjelentettünk, az egyik Gounod eddig soha nem hallott, ismeretlen dalaiból készült, a másik Liszt Ferenc többször megzenésített dalaiból. A Goldmark évfordulóról lemaradtunk, ezt azzal pótolom be, hogy a növendékeimmel készítünk egy Goldmark koncertet. Illetve Hlavacsek Tihamér zongoraművésszel lesz egy koncertünk október végén a Zeneakadémián, ahol egy kis ízelítő hangzik el Goldmark és Brahms dalaiból.

Arabella - Magyar Állami Operaház - Wiedemann Bernadett, Szvétek László
Arabella - Magyar Állami Operaház - Wiedemann Bernadett, Szvétek László
Fotó: Csillag Pál

- Sajátosságod a széles hangterjedelmed. A mezzoszoprán szerepek mellett éppúgy énekelsz alt Wagner-szerepeket.

- Valóban, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét hang bennem van, nagyon mély fekvésben éppúgy tudok énekelni, mint magasban. A Zenekadémián altként kezdem, és csak később nyílt meg a hangom felfelé. Amikor végeztem, többen mondták, hogy lusta drámai szoprán vagyok. Tavaly a budapesti Operaház felajánlotta Santuzza szoprán szerepét, amit korábban a Müpában koncertváltozatban énekeltem már. Egy énekesnek azonban vigyáznia kell a hangjára. Egy nagyon mély szerep mellett nem lehet egy nagyon magasat énekelni. Legalább két hét szünet kell az átálláshoz. A Parasztbecsület bemutató környékére esett a Falstaff premierje, amiben Mrs. Quickly mély alt szerepét énekelem, ezért fájó szívvel nemet kellet mondanom Santuzzára.

- Máskor is előfordult már, hogy hasonló választás elé állított az élet?

- Sokszor hozott az élet olyan helyzetbe, hogy le kellett mondanom akár olyan felkéréseket, amelyeket nagyobb lépést jelentettek volna a pályámon. Meghívtak például a Metropolitan Operába, hogy coveroljam a Pikk dámát és az Anyeginban a Dadát. Ez már önmagában nagy szó, de nem tudtam két- három hónapot kint tölteni, mert a budapesti Operaházzal már volt egy aláírt szerződésem. A tavalyi évem szerencsésen alakult abból a szempontból, hogy volt három üres hónapom, és elvállalhattam Freiburgban a Halott város és A trubadúr premierjét.

- Beutaztad a fél világot Európa szinte összes országában, Brazíliában is énekeltél...

- Mostanában Kínában énekeltem sokat. Mások azt mondják, hogy nem kapnak levegőt, én viszont nagyon jól éreztem magam Pekingben. Kétszer is visszahívtak az ezüst ufó kinézetű operaházba, ami egy tó közepén áll. Az Álarcosbált követően az Operaház szervezésében mentem vissza A trubadúrt és Aidát énekelni. A trubadúrt tizennyolc éve folyamatosan énekelem, azt sem tudom, hányadik előadásnál tartok. Bánom, hogy az elején nem kezdtem el feljegyezni, hogy melyik szerepből hánynál tartok éppen.

- Sok eltérő stílusú rendezővel dolgoztál idehaza és külföldön egyaránt. Mi a véleményed a rendezőközpontú operajátszásról?

- Élvezem, mert nagyon szeretek játszani. Mindig is szerettem azokat a rendezőket, akiknél kilencven százalékig működik a színészvezetés. Értékelem azt, ha nem nekem kell mindent kitalálni. A rendező elmondja az elképzeléseit, és ha valamiről másképpen gondolkodom, akkor lehetőség van arra, hogy megbeszéljük. Szeretem, ha megmozdítanak, és kihasználhatom az összes adottságomat. Anger Ferenc elmondása szerint ebben az évadban az Operaház a komikus vénámat szeretné kihasználni. Nagy játszási lehetőségeket látok a Gianni Schicchiben, mint ahogy a Faust Mártájaként is remekül szórakozom Bretz Gáborral.

- Hogyan fogadtad, hogy a fiad is az operaéneklést választotta?

- Korábban kijelentette, hogy nem lesz operaénekes, de a gimnázium utolsó évében másként döntött. Négy évig az Operaház gyerekkórusába járt, Wagner-operáktól musicalekig sok darabban szerepelt. A konzervatórium elvégzése után Szegeden végzett operaszakos hallgatóként. Első szerepére készül az Operában, a Figaróban ő lesz a Kertész. Szegeden három éve énekel kis és középszerepeket. Azt látom, hogy nehéz a helyzete a mai fiatal énekesnek.

- Miben volt könnyebb a te nemzedékednek?

- Annyiban, hogy számunkra megvolt az operaházi tagság lehetősége. Az évfolyamunkról hárman, Káldi Kiss András, Sümegi Eszter és én rögtön bekerültünk az Operaházba. Eleinte az Egy zenészt énekeltem a Manon Lescaut-ban, Mercedest a Carmenben. A második évben kaptam olyan szerepet, amiben áriát is kellett énekelni. Az Operaház a Zeneakadémia folyamataként felépített minket. A nagyobb németországi színházaknál működik az operastúdió rendszer, két év alatt felépítik az énekeseket a kis szerepektől a közép szerepeken át a főszerepekig. Szerintem erre lenne igény és lehetőség Magyarországon is. Ha létrejönne egy operastúdió, amit Ókovács Szilveszter tervez, nagyon szívesen tanítanék ott.