Kelemen, Klementina

Átjárható univerzumok

2015.12.15. 12:51

Programkereső

Különleges együttműködés két nagyszerű művész között: november közepén került sor az Erkel Színházban Rost Andrea és Frenák Pál estjére. A produkció részleteiről, inspirációról, figyelemről és tiszteletről meséltek nekünk.

- Hogyan született meg a közös előadás gondolata?

Frenák Pál: Mondhatnánk, hogy véletlenek találkozása, de tudjuk, hogy véletlenek nincsenek: Andrea csodálatos művész, figyelemmel kísérjük és kölcsönösen tiszteljük egymás munkáját. Összeköt minket a professzionalizmus és a minőség iránti elkötelezettségünk. Nálam ez elengedhetetlen egy inspiráló alkotási folyamathoz.

Rost Andrea: Jó ideje követem a Frenák Pál Társulat munkásságát. Legutóbbi premierjükön, a Birdie-n érett meg bennem a gondolat, hogy létre kellene hoznunk egy új, eddig még soha nem látott fúziót. A nyári találkozó során fantasztikusan egymásra találtunk, azt éreztem, hogy pontosan úgy értelmezi a művészetet, ahogyan én. Így sokkal könnyebb és gyorsabb volt az egymásra hangolódás.

- Mennyit változott – ha változott – az eredeti koncepció a próbafolyamat során?

FP: Nagy az improvizációs lehetőség. Az egész közös munka arról szólt, hogyan kapcsolódik a zenei és a mozgásvilág két átjárható univerzuma. Andrea bevont engem az ő világába, én bevontam őt az enyémbe, és ez újszerű színpadi megjelenést teremtett. Ugyan dalestről van szó, de nagyon fontos volt, hogy fénnyel, térrel tiszta, világos módon fogalmazzunk. Reflektáltunk az elhangzó zenei anyagra, de nem illusztratív módon: sokkal inkább egy szabad, asszociatív teret teremtettünk meg.

RA: Biztos pontot jelentettek azok a dalok, amelyeket már korábban kiválasztottam. Ehhez komponált Pál vizuális és mozgásvilágot. Rendkívül érzékenyen közelítette meg a témát, amely számomra meghatározó, hiszen nem kellett megváltoztatnom a saját művészi koncepciómat, viszont a dalok mélységéhez mérten tanultam meg a mozdulatokat és tudtam eljátszani a szerepem.

Mennyire kellett lefordítani egymás nyelvére a hangot és a táncot, vagy ha úgy tetszik, a zenét és a testet ebben a közös előadásban?

FP: Nem kellett, pont ez a lényeg: nem volt narratív értelmezés, párhuzamos motívumok voltak. Egy közösen felépített struktúra mentén Andrea teremtette meg a darab akusztikai világát, mi pedig egy ideális és rendhagyó teret, korporális minőséget konstruáltunk köré, amelyben komfortosan érezhette magát, amely inspiráló volt számára, és amelyben kibontakozhatott.

RA: Pálnak teljesen igaza van. Értettük egymást, attól függetlenül, hogy ő táncos, én pedig operaénekes vagyok. A próbafolyamat során mindketten elmondtuk az elképzeléseinket, amellett, hogy mélységes tisztelettel voltunk a másik iránt. Nagyon jólesett a bizalom, amit ebben a produkcióban kaptam tőle.

frenak pal foto martin niklasson

- Volt olyan korábbi előkép vagy irányzat – akár külföldi példa, együttműködés, akár saját korábbi munka –, amely inspirálóan hatott az előadásra?

FP: Ez egy kísérlet volt mindkettőnk számára. Nem akarjuk megtagadni önmagunkat, bizonyos részletek tudatosan használt idézetek voltak, de ezek ebben a speciális kontextusban új értelmet nyertek. Sokszor nyúlok építészeti megoldásokhoz, képzőművészeti, filmes eszközökhöz, ugyanakkor ezt a lehető legtisztább, legegyszerűbb formákon keresztül teszem. Az opera műfaja sok esetben zsúfolt, olykor képi túlzásokban fogalmaz. Engem az érdekelt, hogy hogyan lehet minimális eszköztárral maximális hatást elérni.

RA: A túlzsúfoltság egyikünkre sem jellemző, mindketten szeretjük a letisztult vonalakat és színvilágot. A ruha, amelyet viseltem, csodálatos, egyszerű, mégis kifejező volt.

- Hol tervezik még bemutatni ezt az egyedülálló produkciót? Lehet esetleg sorozat is belőle?

FP: Reméljük, hogy a közös munka valaminek a kezdete. Szeretnénk, ha lenne folytatása, de egyelőre az Erkel-beli estre szólt a felkérésünk. A többit meglátjuk.

- Mennyire követel más típusú felkészülést, alkalmazkodást az, hogy két ennyire nehéz és önálló műfajban dolgoznak?

FP: Minden kollaboráció igényel bizonyos fokú alkalmazkodást, de talán ebben az esetben nem is ez a jó szó. Nem alkalmazkodás, hanem figyelem. Mivel mindennek az alapja egyfajta megértés és gondolati egyformaság, így ez teljesen organikus, zsigeri.

RA: Az elmúlt időszakban rendkívül sok inger ért, ezeket a mai napig alig tudtam kipihenni. Erre az előadásra viszont olyan energiákat tudtam csoportosítani, amelyek teljesen más aspektusba helyeztek mindent az életemben. Az énekeket boldogan tanultam, örömmel jártam a próbákra, mert tudtam, hogy mást kapok, mint bárhol máshol. Az ilyen típusú lelki feltöltődés a saját harmóniám alapja.