Gellért, Mercédesz

Csillagközi barokk

2015.12.18. 09:34

Programkereső

Toronykőy Attila szerint a galaktikus helyszín ellenére valójában nem is sci-fi opera a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában általa színre álmodott háromfelvonásos Haydn-mű, az Élet a Holdon. Vajon hova repítenénk ma egy csökönyös öregembert, hogy meggyőzzük a szerelem mindenható erejéről?
Az Opera Magazin további érdekes cikkei ide kattintva érhetőek el.

 Haydnnak a külföldi színpadokon elő-elővett, nálunk viszont sosem játszott operáját, az Il mondo della Luna, vagyis az Élet a Holdon címűt 1777-ben Eszterházán mutatták be. Eszterházy Miklós kisebbik fia esküvőjére készült el a mű, amit egyes zenetörténészek Haydn legsikerültebb operájaként tartanak számon, ennek ellenére a mester életében többször már valószínűleg nem került színpadra. Pedig a librettót sem akárki jegyzi: Carlo Goldoni akkor már negyedszázada megírt szövegkönyvét nem kevesebb, mint hat különböző komponista vitte színre.

Az alapanyag népszerűsége érthető, hiszen ott van benne Goldoni minden védjegye, ami komédiáit ma is fogyaszthatóvá teszi. A szüzsé szerint a makacs vénember két lányát gazdag kérőkhöz adná, ám a házába csöppent két ágrólszakadt fiatalembernek (meg persze saját ivadékainak) egészen más elképzelése van a helyes felállásról. A szokásos forgatókönyvet – az öreg megleckéztetését és a szerelem erejének demonstrálását – Goldoni ezúttal holdbéli utazással bolondította meg: a kábult álmából eszmélő atyával a gazfickók elhitetik, hogy a Holdon van, ahol próbatételek után sikerül meggyőzni arról is, hogy a szeretők egymásnak valók.

Toronykőy Attila azonban nem az űrfilmekből ismerős, szürke kráterekkel tagolt tájon gondolta el a nagy átverés helyszínét. „A darab fő kérdése, hogy milyennek képzeljük a holdbéli tájat? A barokk embernek nem voltak erről közvetlen ismeretei. Mi viszont már tudjuk, hogy néz ki ez a vidék, éppen ezért nem érdekes egy, a Holdat lemásoló tér kialakítása.” A gödöllői Barokk Színház zsebkendőnyi kulisszaszínpada eleve csak három helyszín gördülékeny megjelenítését teszi lehetővé: „Eredetileg kert, szobabelső és utca képe volt itt variálható, de a színház műszaki vezetőit sikerült meggyőznünk, hogy új elemeket helyezhessünk fel, így egy szokatlan táj születhetett meg.”

A színház adottságai sok mindent eldöntenek az előadással kapcsolatban: egyszerre száznál alig több néző fér el, ráadásul a színpadnyílás se haladja meg az öt métert. „Míg az Operaházban a monumentális látványra vagy a kórus mozgatására kell koncentrálni, ebben a nagyon intim térben szerencsés módon válnak hangsúlyossá az emberi viszonyok, a gesztusok és az arckifejezések. Sokan még mindig azt hiszik, hogy az operisták főleg énekesek, és csak másodsorban színészek, de ez tévedés: a mai harmincas-negyvenes generáció olyan tanároktól tanult, akik számára a színjátszás és az éneklés azonos jelentőségű. Ráadásul ők már minden »őrültségre« rávehetőek a színpadon, erre pedig egy vígopera esetében nagy szükség is van.”

Amikor erre példát kérek Toronykőy Attilától, elárulja, hogy a holdbéli utazás helyszínét eredetileg egy konditeremben képzelte el, ahol a hősöknek komoly izommunkát kellett volna végezniük ahhoz, hogy vágyaik teljesüljenek. Aztán Juhász Katalin tervezővel konzultálva egy másik, nem kevésbé extrém helyszín mellett döntöttek. „A szerelmesek célja, hogy minél jobban megtréfálják az öreget, ehhez pedig az általunk választott hely ideális közeg. És mivel az apa bármit megadna azért, hogy eljusson a Holdra, mindent el lehet vele hitetni...”

A barokk és korunk közötti ellentétet Juhász Katalin jelmezei, illetve Csákovics Lajos friss fordítása is aláhúzza. „A vígoperát muszáj magyarul játszani, az események olyan gyorsan pörögnek, hogy a feliratot olvasva lemaradna a néző a poénokról. Az operát meg is húztuk, hogy a mai ember számára is élvezetes, fordulatos legyen. A barokk operában a recitativók során halad előre a cselekmény, az áriák viszont hosszú, kimerevített pillanatok. Rendezőként ezeknek a színrevitele jelent valódi kihívást, hiszen meg kell indokolni, hogy miért énekli el valaki ugyanazt a sort hatszor.”

Hogy végül minden jóra fordul-e, az nézőpont kérdése: a holdbéli bolondozások után a friss házasokat is utolérik a komoly, evilági hétköznapok.