Friderika

Mindennapos játék a zene

2015.12.29. 08:47

Programkereső

A Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettesével, Tallér Zsófiával a zeneszerzőszakma kihívásairól, az egyetemi munkáról, a Zeneakadémiával indított közös szak jelentőségéről és Kocsis Zoltánnal való első találkozásáról is beszélgettünk.

- Zongoristának készült, de máshogy alakult az élete. Hogyan emlékszik vissza?

Molnár Ágnes, Bakonyi Marcell, Tallér Zsófia
Molnár Ágnes, Bakonyi Marcell, Tallér Zsófia
Fotó: Emmer László

- Tehetséges voltam és versenyeket nyertem, a zongora mellett képzeltem el a jövőmet. Egy alkalommal Tőke Mariann jött el hozzánk Győrbe, bemutatóórát tartani, improvizációs gyakorlatokat játszottunk szigorú keretek között. Azt mondta, a zeneszerzés szakon a helyem, ami számomra teljesen abszurd volt, hiszen nekem Mozart és Bach voltak a zeneszerzők. Kicsi gyermekként sokat kellett utaznom az iskola és az otthonunk között, ez alatt mindig nagyzenekari művek szóltak a fejemben, ezzel szórakoztattam magam. Elmeséltem édesanyámnak, aki zenetanár volt, s láttam az arcán, hogy nagyon meglepődik. Ezen pedig én lepődtem meg, mert a zenei képzelődést mindennapos játéknak tartottam, azt gondoltam, semmi különleges nincs benne. Aztán a konziban már két szakon tanultam, a zongora mellé így került a zeneszerzés.

- Kocsis Zoltán nagy szerepet játszott az életében. Hogyan találkoztak?

- Általános iskolában, amikor ötöst kaptam, azzal jutalmaztam magam, hogy otthon felraktam Bach d-moll zongoraversenyét az ő előadásában. Meghallgattam, és ez nekem elég jutalom volt. Így aztán fokozottan nagy élmény volt, amikor a személye realizálódott az életemben. Egy országos zongoraversenyen, ahol nem is játszottam túl jól, ő volt a zsűri elnöke. Jelezte, hogy szeretne engem Pesten is meghallgatni. Felmentem hozzá tizenhat évesen, persze rettentően féltem. A mintegy háromórás zongoraóra után felajánlotta, hogy bármikor meghallgat a későbbiekben. Évekig éltem a lehetőséggel. Inspirálta a kreativitásomat, nem szólt rám, ha valamit másképp játszottam a megszokottnál. Ez az input első körben nagyon rosszat tett a zongorajátékomnak, mert egészen öntörvényűen és vadul kezdtem el játszani, de ekkor fordultam igazán a zeneszerzés felé.

Tallér Zsófia
Tallér Zsófia
Fotó: Emmer László, Magyar Állami Operaház

- A zenés színházzal mikor került kapcsolatba?

- Hatéves koromban az Operaházban pipiskedve néztem végig a Bánk bánt, még nem láttam ki a korlát mögül. Nem értettem az egészből semmit, de a műfaj drámaisága lenyűgözött. A zeneakadémista éveimben már tudatosan kerestem a kapcsolatot a színpaddal és a filmmel, érdekelt, hogyan viselkedik a zene, ha nem koncertszínpadon van. Első operapróbálkozásom is erre az időre datálódik, egy húszperces minioperát írtam egy művészeti fesztiválra. Akkor már Petrovics Emil tanársegédje voltam, tőle rengeteget tanultam a zenés színházról.

- Több éve, hogy elindult a Zeneakadémiával közös képzési forma, az alkalmazott zeneszerzés. Beváltotta az együttműködés a hozzá fűzött reményeket?

- A szak létesítése több lábon áll. Egyrészt a zeneszerzőszakma változásokon megy keresztül, válaszolni kellett az új területek igényeire. Másrészt a zeneszerző programok gombnyomásra adják ki a zenének tűnő hangokat, nagyon sok tehetségtelen és képzetlen amatőr garázdálkodik önjelölt filmzeneszerzőként. A harmadik, hogy a rendezőhallgatóknak is szükségük volt olyan stúdiumra, amely során a zeneszerzővel való munkát idejekorán megtanulhatják. Meg kellett tehát találnunk minderre az új képzési formát Fekete Gyulával. Számos hazai és nemzetközi díjunk van a szak indulása óta, két hallgatónk pedig Bécsben folytatja a tanulmányait.

Tallér Zsófia
Tallér Zsófia
Fotó: Istvánffy Zsolt

- Tavaly mutatták be gyerekoperáját. Milyen kihívások állnak most ön előtt?

- Az operaházi felkérésre született Leánder és Lenszirom gyerekeknek és felnőtteknek is szól: rendelkezik egy naiv síkkal, ami rögtön megtalálja a kisgyerekeket, de tele van öniróniával és szarkazmussal, amit igazán a nagyobbak és a felnőttek értenek. Most két kamaradalciklust írok, Vajda Júlia és Bátori Éva kérésére, emellett pedig tanítok az SZFE-n és az oktatási ügyeket is viszem.

- Nőként és édesanyaként nehéz összeegyeztetni a családot és a szakmai kihívásokat

- Szakmai hátrány zeneszerzőként sosem ért, inkább belső gátlásaim voltak, hiszen nincs klasszikus hagyománya a női zeneszerzésnek. A szakmai sikerek aztán persze felülírták a kezdeti szorongásaimat. Családanyaként pedig a mai napig nehezemre esik este otthon hagyni a fiamat egy koncert vagy színház miatt, pedig már kilencéves. Ezt nem mindig tolerálja a szakma. Számomra viszont így teljes értékű az élet.

Az alkalmazott zeneszerzés szakirány hallgatóival készült beszélgetés itt olvasható.