Nándor

A szenvedés – jó dolog

2016.01.10. 09:56

Programkereső

Ferruccio Furlanetto, az olasz basszisták regnáló királya, nemcsak a „korunk egyik legszebb hangú énekese” címre tarthat igényt, de keresve sem lehet több drámai erővel, megrendítő szenvedéllyel hősöket formáló előadóművészt találni. Január 12-én hallhatjuk a Müpában.

A Don Giovanni, a Nabucco, a Rigoletto, a Macbeth, a Don Carlos, a Bohémélet sztárja korszakos sikereket aratott és arat Muszorgszkij-operákban, valamint Rachmaninov- és Muszorgszkij-dalok előadásával is.

Ferruccio Furlanetto feketébe öltözve a mögötte lévő zongora ívében áll, alakja fenségesen körvonalazódik a vérvörös bársonyfüggöny előtt. Fejét a nyitott zongora felé fordítva énekelni kezd. A közönséget azonnal körbeöleli a meleg basszus – nem túl súlyos és nem túl könnyed: éppen olyan, amilyennek lennie kell, jól pozicionált, minden feszítéstől mentes. (Chanda Vander-Hart, bachtrack.com) 

Orosz dalok szólaltak meg sorsról, szerelemről és halálról a Staatsoperben Ferruccio Furlanetto és Igor Csetujev előadásában, 2013 májusában, lenyűgözve mind a szakmát, mind a közönséget. Az, hogy az ukrán származású, jelenleg Németországban élő Csetujev nemcsak pianistaként, de muzsikusként is teljesen alá tudja magát rendelni e különleges orosz műveknek, talán természetesnek tekinthető (bár tudjuk, maga a származás még nem predesztinál). De hogy a vérbeli olasz énekes – aki a Müpa pódiumán januárban Rachmaninov és Muszorgszkij dalait énekli – miképpen jutott el az orosz zene, az orosz lélek megtévesztően hiteles ismeretéig és sokak által tökéletesnek mondott interpretálásáig, annak csaknem negyedszázados története van – ahogy az alábbi beszélgetésből is kiderül.
Ferruccio Furlanetto
Ferruccio Furlanetto

- Mikor tette meg első lépését az orosz dalok felé?

- Az orosz vokális repertoár elképesztően gazdag a basszisták számára. A 1990-es évek elején Alexis Weissenberg, a kitűnő zongorista egyszer felvetette: mi lenne, ha csinálnánk valami közöset, mondjuk egy Rachmaninov–Muszorgszkij-dalestet? Kiválasztottuk a darabokat és 1993-ban már koncerteztünk velük. Aztán sajnos elkezdődtek Alex egészségügyi problémái és többé nem hangversenyezett. Én akkor hátat is fordítottam ennek a világnak. Ő azonban azt mondta, szégyellhetem magam, amiért „cserbenhagytam” ezeket a műveket. Ezen elgondolkodtam, és amikor megtörtént sorsszerű találkozásom Igor Csetujevvel, a folytatás mellett döntöttem. Az évtized végére egyre jobban elmélyültem a művekben, s 1999-ben, amikor Rómában először énekeltem a Boriszt Piero Faggioni csodálatos rendezésében, maestro Jerzy Semkow vezényletével, végre úgy éreztem, valóban otthon vagyok ebben a világban.

Ferruccio Furlanetto ebben a válaszában kimondott egy varázsszót: a Boriszt. Ő az egyedüli nyugati énekes, aki Oroszország két legjelentősebb zenés színpadán – a Mariinszkijban és a Bolsojban – egyaránt elénekelte a címszerepet. „Hatalmas megtiszteltetés ez számomra” – nyilatkozta.

A Borisz Godunov komplex férfiszerep, amely az előadótól különleges érettséget és intenzív koncentrációt igényel. Ferruccio Furlanetto Borisza szeretetteljes apa és erős, határozott uralkodó egy személyben, gyötri a bűntudat és az önmarcangolás, a »vérbeborult gyermek« ijesztő víziója. Az eredmény felkavaró és kifejező, különösen a haláljelenetben, az orosz népet jellemző büszkeség és egy mélyen vallásos lélek együttes kifejezésével. (Monica Prusak, Il Corriere Musicale)

- Bizonyára voltak olyan dalénekes-elődök, akiket példaképének tekint.

- Ebben a témában Hans Hottert nevezném meg első helyen, és természetesen nagy idol számomra Dietrich Fischer-Dieskau is. Fontos szerepet játszott pályám során a bolgár Boris Christoff. Rendkívüli énekesek, akik meghatározzák pályám e vonulatát a kezdetektől a végéig.

Ferruccio Furlanetto
Ferruccio Furlanetto

- A hangfelvételek alapján Önnek remek az orosz kiejtése (sőt a Winterreise alapján a német is). Tanult oroszul, vagy van valamilyen különleges módszere, amellyel a nem anyanyelvén írt dalokat megtanulja?

- Ha az ember nem az anyanyelvén énekel, több szempontból is különösen kell koncentrálnia. Pontosan kell tudni, miről énekel éppen. Sokat kell dolgozni a helyes kiejtésen, de ugyanúgy meg kell találni mindennyelv helyes hangszínét is. Ami olaszul jól cseng, nem biztos, hogy automatikusan németül vagy oroszul is megfelelő!

Édes-bús hangulatban

„Egy komponista zenéjében érzékelhetőnek kell lennie a származási országnak, az illető szerelmi történeteinek, vallásának, a könyveknek, amelyek hatással voltak rá, a képeknek, amelyeket szeret. A zene a szerző tapasztalatainak summája kell hogy legyen.” Rachmaninov ars poeticája talán sehol nem mutatkozott meg jobban, mint abban a 82 dalban, amelyeket 1890 és 1916 között írt. Az op. 4-es szám alatt közreadott első dalok 1892 idilli nyarán keletkeztek, melyet a zeneszerző egy gazdag kereskedő birtokán töltött. A tisztelőknek ekkor se szeri, se száma, ám a komponista kivételesen jó hangulata ellenére mind a hat dal karaktere feltűnően befelé forduló. Ősszel aztán újabb hat dal (op. 8) keletkezett német és ukrán szövegre Alekszej Plescsejev orosz költő fordításában. Ezekben feltűnően érzékeny dallamok jelenítenek meg széles színskálán vibráló érzelmeket. Az op. 14-es gyűjteményben hevesen hullámzó érzések törnek elő a szenvedélyesen izgatott zongoraszólamban – Rachmaninov szerelmes, mégpedig egy cigánycsalád férjezett asszonyába. Házasság a téma az op. 21-ben is, ezúttal azonban legális, és magáé a szerzőé; a dalok lélegzetelállító tempóban születtek a mézeshetek alatt. Nem csoda, hiszen a szerző a 3000 rubeles honoráriumból fedezte a pazar európai körút költségeinek egy részét.

- Az orosz repertoár esetében nem lehet nem megemlíteni, hogy hallhatóan ismeri és közel érzi magához azt a bizonyos orosz lelket.

- A dalok szövegét mindig nagyon pontosan tanulmányozom, a Borisz változatai pedig abban segítettek, hogy közel kerüljek az orosz lélekhez, amelyhez mindig is különösen vonzódtam. Számomra az orosz zene és az orosz lélek egyszerűen elbűvölő.

Ó Istenem, annyira szenvedek, de valamiért olyan jó dolog szenvedni!

Ez csodálatos! És rögtön érthető is lesz ennek a népnek a lelke.

- Van kedvenc orosz írója vagy költője?

- Sokéves tapasztalataim és tanulmányaim, zenei munkám során Puskin vált azzá a költővé, akivel a legjobban „összebarátkoztam”.

„Halálos” romantika

A romantika szellemétől nem idegen a halál: a hajszás élet pihentetője, szenvedések nyugtatója, gondoljunk csak Schubert A halál és a lányka, vagy A szép molnárlány-ciklust záró A patak bölcsődala című dalaira. A romantikus költészet halál-aktualitása és a középkori haláltánc-műfaj reprezentatív feltámadása is szerves eleme a kor zenéjének. A halálmotívum otthonos az orosz folklórban is, hiszen a szegény ember mindig a halál árnyékában élt. A haladó orosz értelmiséggel rokon módon gondolkodó Muszorgszkij Borisz Godunovjában a történelmi és drámai ív a cárevics halálától Borisz haláláig feszül. Mélyén éppúgy erkölcsi megfontolások húzódnak meg, mint a halál-dalokkal egyidős Hovanscsina nagy halál-jelenetei mögött. A halál dalai és táncai című sorozat négy dalából három 1875-ben keletkezett: februárban a Trepak, áprilisban a Bölcsődal, májusban a Szerenád. Mindez 1877 júniusában egészült ki A hadvezérrel. 1876-ban Muszorgszkij további három dalt tervezett a sorozathoz, az Anyika harcos és a halál, a Fiatal asszony halála és a Politikai száműzött halála címűeket.

- El tudja képzelni, hogy egyszer magyar művet énekel magyarul? A Kékszakállú nagyon népszerű a basszisták körében

- Még nem volt alkalmam arra, hogy magyar zenei, színházi munka közelébe kerüljek, de ez mindenképpen nagyon szép és megtisztelő feladat lenne. Meglátjuk, sikerül-e egyszer részesülni benne.