Angéla, Petronella

Cipészből énekes

2016.01.19. 16:27

Programkereső

1576. január 19-én hunyt el Hans Sachs kora újkori német mesterdalnok és drámaíró. Alakját Richard Wagner tette örökérvényűvé egyetlen vígoperájának vezéralakjaként A nürnbergi mesterdalnokokban.

A mesterdalnokok központja Nürnberg volt, a mesterdalnokok legjobbja pedig Hans Sachs. A dalnokok céhekben tömörültek, és nagyon szigorú szabályok szerint daloltak, vagyis írtak és énekeltek. Ezeket a szabályokat Hans Sachs élete végéig betartotta, de a témák választásában addig ismeretlen utakon járt. Az 4275 mesterdal mellett színpadi műveket, meséket, zsoltárokat, farsangi játékokat és példázatokat is nagy számban írt. A dalokban meglepően közvetlen hangon szólalt meg, a történetek alakjait közvetlen környezetéről mintázta. Műveit 1558-tól összegyűjtve saját maga adta ki, ami által hírneve eddig ismeretlen gyorsasággal tudott terjedni.

A nürnbergi mesterdalnokok - 2008 (Katharina Wagner)
A nürnbergi mesterdalnokok - 2008 (Katharina Wagner)
Fotó:  Enrico Nawrath, Bayreuther Festspiele GmbH

Számos példázata, játéka, párbeszéde tanúskodik arról, milyen nagy mértékben támogatta a reformációt, aminek következtében a város tanácsa hamar el is tiltotta a dalolástól, és csak cipészként dolgozhatott tovább. A reformáció azonban gyorsan terjedt és Nürnberg váratlanul protestáns többségű lett (1529). Hans Sachs írási tilalmát azonnal megszüntették és mint előhírnökükként, hősként ünnepelték.

Hans Sachs Wagnernél

Hans Sachs, a megértő, mindent elrendező bölcs mester. Az ő szerepe a legnagyobb, jellemrajza a legárnyaltabb, leggazdagabb. Nem csoda, hiszen az ő alakjában fedezhető fel a legtöbb önéletrajzi vonatkozás. Vajon nem a komponista rejlik-e Sachs alakjában, aki le tud mondani Évájáról – vagyis a Trisztán múzsájáról, Wesendonk Matildról? És ugyanakkor nem ő-e az, aki ifjú lovagként készül meghódítani új szerelmét – Liszt lányát?

Orgona-monológja a második felvonás harmadik jelenetében – Az orgonák hogy nyílnak (Was duftet doch der Flieder) – a wagneri humánum megejtően szép megnyilvánulása. Sachs Walter próbaénekén mereng. Együttérzését, rokonszenvét nemcsak szavai árulják el: motívumait is átveszi.

Suszterdala viszont –Jerum, jerum – nyers, szinte duhajnak mondható, népi hangvételű.

A harmadik felvonás elején hangzik fel híres „Wahn”-monológja, amit hol ábrándnak, hol zűrzavarnak fordítanak, tartalmát mégis a téboly vagy a megszállottság fejezné ki inkább. Ahogyan oldódik Sachs búskomor hangulata, úgy szövődik bele énekébe előbb a versenydal egy töredéke, majd Nürnberg városának büszke motívuma, s végül a küszöbönálló Szent János-nap derűs témája.