Gábor, Karina, Ders

Mennyire vendégszeretők a magyarok?

2016.04.25. 13:03

Programkereső

A Kínai Nemzeti Opera előadása nem volt több egy hazai, hétköznapi Turandotnál, mégis megvette az Erkel Színház közönségét.

Nem újkeletű jelenség, hogy mi, a magyar közönség lelkesebben és hosszabban tapsolunk az idegenföldről érkezőknek, főleg, ha hitelt tulajdonítunk a vendégelőadóknak: Debussyt jobban elhisszük egy franciának, Verdit egy olasznak, könnyebben fogadjuk Bachot egy némettől. A Turandot pedig nagyobb hatást tesz ránk, ha valódi kínaiak éneklik a színpadon. Még akkor is, ha Puccini műve európai alkotás.

H16A3315p.rakossy resize
Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház

Európai hallgatóként ugyanis rendre felteszem magamnak a kérdést: milyen lehetett Turandot és Kalaf házassága? Enyhén szólva problémás, legalábbis ha a mi fogalmaink szerint értelmezzük a házasságot. Kalaf kiválóan ért a rejtvényfejtéshez, ettől eltekintve semmit nem tud róla újdonsült felesége, Turandotról viszont a kelleténél többet tud a férj, leginkább azt, hogy betegesen őrzi érintetlenségét, és jópár férfit küldött a halálba e cél érdekében. Kovalik Balázs rendezése például jelzi ezt a problematikát: a záró, szerelmes jelenet az elbukott kérők koponyái között zajlik.

H16A3424p.rakossy resize
Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház

A Scalában Nina Stemme tetőtől talpig fekete kosztümben játszotta a címszerepet, inkább volt démonikus, mint hercegnői. Az európai ember számára izgalmasan idegen, de sohasem otthonos és érthető Turandot története. Alig bírjuk ki, hogy ne ironizáljunk a kegyetlen hercegnő és az ismeretlen herceg szerelmén: egy közelmúltbeli zürichi előadáson Kalaf egyszerűen ráguglizott a három találós kérdésre.

H16A3096p.rakossy resize
Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház

A Kínai Nemzeti Opera produkciója nem gondolkozik ilyen problémákon. A rendező, Wang Huquan úgy tálalja a történetet, ahogy az megvan írva: a herceg vakmerő, a hercegnő kegyetlen, Liù önfeláldozó, Timur bölcs öregember, a három miniszter szórakoztató és humoros, egyedül Altoum császár ingatja a fejét az esküvői előkészületeket jelentő vérfürdő miatt, de az ő hangja már gyenge, és nem figyel rá senki. A rendezői kommentár hiánya is interpretáció, és ha valaki ismeri a keleti koan-irodalmat, észreveheti, hogy csak mi, nyugatiak akarunk megmagyarázni mindent. A koncepció tehát helytálló, de nem mentség a néhol bántóan sablonszerű és eltúlzott színészi játékra. Inkább mulatságos, mint meggyőző, ahogy Kalaf szemeit meresztve gondolkodik, Liù kínzatása pedig felér egy kényeztetéssel.

Igazságtalan lenne szigorúan szemrevételezni egy vendégprodukció díszleteit, de Ma Lianqing munkáját nem érheti panasz: a színpadon egy hatalmas, nyitott vörös kapu két szárnya, mögötte a császári trónig vezető lépcső. Zhao Yan jelmezei is szemet gyönyörködtetnek, Kalaf kifogásolható megjelenítésén szépít keményített köpenye, Turandot fehér kosztümben tündöklik. Láttunk továbbá egy imponáló férfitáncost, néhány valódinak tűnő katonai

H16A3880p.rakossy resize
Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház

páncélruhát, és egy tekintélyes méretű pipát Pong kezében. Li Shuang alkalmatlannak bizonyult Kalaf szerepére, és nem csak alacsony termete, hőstenorra alig emlékeztető megjelenése miatt. Hangját az elejétől kezdve erőtlennek hallottam, a Nessun dorma áriát pedig meglehetősen rosszul énekelte, és olyan bátortalanul futott neki a kétvonalas „A” hangnak, hogy izgulnom kellett, vajon megbirkózik-e vele. A slágerré vált énekszám ennek ellenére nagy tapsot kapott, és úgy vélem, a közönség inkább az áriát tapsolta meg, mint az ária énekesét. Wang Wei hangi teljesítménye már meggyőzőbb Turandot szerepében, de semmit nem tett hozzá a karakterhez: nem hallottam, hogy a drámai konfliktus akárhogy is megjelenne az énekszólamban, nem hallottam vívódást, belső változást, érzelmeket, csupán néhány szépen előadott áriát. Nem úgy Yao Hong. Liù megformálója valósággal ellopta a show-t a bizonytalan főszereplőktől, színészi alakítása meggyőző, éneklése még annál is jobb volt. Már az első felvonásban bemutatta hatásos, magabiztos és meghitt érzékenységű pianóját. Timur egy ősi krónikáskönyvből kilépő mondai alak benyomását kelti Tian Hao megformálásában, hangja is tekintélyt parancsoló. Wang Haimin épp az ellenkezője, megfáradt, erőtlen uralkodó. Az előadás üde színfoltja a három miniszter volt (Geng Zhe, Li Xiang, Liu Yiran), amelyek közül különösen a bariton, Geng Zhe érdemel dicséretet.

H16A3929p.rakossy resize
Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház

A Kínai Nemzeti Operaház Zenekara és Énekkara (élükön a női karmesterrel, Zhu Mannal) jöttek, zenéltek, és mentek – én mindenesetre pontosabb és élénkebb játékot vártam tőlük. A Turandot egy 1989 óta futó repertoárdarab Pekingben, a társulat nem is játszotta jobban, mint egy repertoárdarabot, az Erkel közönsége viszont úgy tapsolta, mint egy tündöklő premiert. Jogosan vádolnak gonosz iróniával, ha azt mondom: mindenki jól járt.