Kelemen, Klementina

Jó bor - Wagner-napok

2016.06.03. 07:44

Programkereső

Aligha van olyan Wagner-rajongó, akinek június táján nem jelez a biológiai órája: ismét eljött a Budapesti Wagner-napok ideje. Tíz év elteltével immár tizenegyedik alkalommal. MÜPA MAGAZIN

S ezzel akár rövidre is zárhatnánk ajánlónk szövegét. Jó bornak nem kell cégér: márpedig a Budapesti Wagner-napok eseménysorozata tíz év alatt igencsak hasonlatossá vált a jó borhoz. Nem utolsósorban azért, mert évről évre tovább érlelődik mindaz, amit a palackban találunk. Fischer Ádám grandiózus karmesteri koncepciója, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élményszerű játéka, a visszatérő énekesek nem pusztán vokális perfekcióban kimerülő, hanem sokszor felfedező erejű, színészi többletet is nyújtó alakításai mind-mind többszöri megtekintésre ösztökélik azokat, akik egyszer belekóstoltak e hasonlíthatatlan hangulatú programsorozat ízébe.

Idén hat estén át nézhetünk-hallgathatunk Wagner-operákat a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének színpaddá átalakított pódiumán. A Nibelung gyűrűje ciklus mellett ezúttal A nürnbergi mesterdalnokok 2013-ban, a Wagner-centenárium alkalmából bemutatott produkciója tér vissza két előadás erejéig. Michael Schulz rendezése különösen kedves lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedek során megcsömörlöttek a mű elsősorban kritikai olvasatot nyújtó színpadra állításaitól, és a Mesterdalnokok hasonlíthatatlan báját, kedélyét, varázsát is nélkülözhetetlennek tartják. Miközben aligha vitatható, hogy az 1868-as bemutató óta eltelt csaknem másfél száz év alatt számos olyan, nem éppen vonzó jelentésréteg és előadási külsőség tapadt Wagner e különös szeretettel megálmodott operájához, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, éppily jogos lehet az a nézői igény is, hogy a darab művészi hitellel ábrázolt szépsége se menjen veszendőbe. Tallián Tibor írta a muzsika hasábjain egy 1975-ös operaházi előadás kapcsán: „...a Mesterdalnokokat játszani »necesse est«, szinte mindenáron, olyannyira szükséges, mint tán a mester egyetlen más darabját sem – mert ez a mű hasonlíthatatlan fény és erő, nem lehetünk meg hát nélküle.”

A nürnbergi mesterdalnokok: Wagner Münchenben

A nürnbergi mesterdalnokok 1868. június 21-i müncheni ősbemutatója (a ma Bajor Állami Operaháznak nevezett udvari színházban) osztatlan közönségsikert aratott: a  német újraegyesítés lázában égő közönség érthető lelkesedéssel fogadta a mű nemzeti büszkeségre hivatkozó sorait és monumentalitását. A zeneszerző később úgy nyilatkozott, hogy ez  az  opera „emberi és művészi pályám tetőpontja volt”; sőt azt sem félt kijelenteni, hogy „idővel majd kiderül, ez a munkám tökéletesebb az összes többinél”. Wagner a premier II. és III. felvonása után mecénása, II. Lajos bajor király páholyából fogadta a tapsokat. A király rajongása, no meg a zeneszerző elkötelezett híve, Hans von Bülow jelenléte volt az évtized müncheni Wagner-bemutatóinak közvetlen kiváltó oka: három évvel korábban itt szólalt meg először a Trisztán és Izolda, majd nem sokkal A nürnbergi mesterdalnokok után – voltaképpen Wagner elképzelésével ellentétesen – A  Rajna kincse és A walkür is.

Aki látta 2013-ban a Müpa Mesterdalnokok-produkcióját, tanúsíthatja, hogy ez a fény és erő hiánytalanul érvényesül a színpadra állításban; a zenei színvonal pedig a főbb pontokon azonos szereposztás, így James Rutherford (Hans Sachs), Bo Skovhus (Beckmesser), Annette Dasch (Éva) révén garantált. De kíváncsian várjuk az „új beállókat” is: a Wagner-napokon most bemutatkozó Daniel Kirch Stolzingi Walterét, vagy épp Bretz Gábor Pogner mesterét – a magyar basszus néhány éve az Operaházban még a tabulatúrát felolvasó Fritz Kothner szerepét alakította. A Nibelung gyűrűje kilenc éve megkezdett, nyolc éve teljessé vált produkciójának évről évre ismétlődő előadásai – tudhatjuk – sosem kínálnak az előző évivel azonos élményt: a szereposztás itt többnyire dinamikusabban változik, mint a Wagner-napok többi produkciója esetében, vannak persze változtathatatlannak tűnő pontok e négy opera szereposztásában is: Logét például eddig minden alkalommal Christian Franz alakította – így lesz ez most is. Nem csoda: a szerepformálást a közönség évről évre tüntető szimpátiával fogadja, a kritika pedig egyebek mellett a „kongeniális” jelzőt sem sajnálta tőle. Franz idén Az istenek alkonya Siegfriedjeként látható még, a fiatal Siegfriedet pedig Daniel Brenna alakítja, akit 2010-ben a Mózes és Áron magyarországi bemutatóján láthattunk először e falak között. Brünnhildeként partnere az az Elisabet Strid lesz, aki A bolygó hollandi Sentájaként nemcsak színészi játékával, de elsősorban vokális adottságaival nyűgözte le a tavalyi fesztivál közönségét. Siegmundként egy másik hang-nagybirtokost, emellett igazi világsztárt köszönthetünk idén: Johan Botháról a Met-közvetítések és tavalyi budapesti Radamese révén is tudhatjuk, hogy olyan minőségű hőstenor hang birtokosa, amely manapság párját ritkítja. Rúni Brattaberg a három évvel ezelőtti Richard Strauss-bemutató, A hallgatag asszony joviális Sir Morosusa után most teljesen más karakter, Hagen bőrébe bújik a Müpában. S végül, de semmiképp sem utolsósorban: ahogy tavaly, idén is Waltraud Meier alakítja Az istenek alkonya Waltrautéját – bő húszperces jelenete az összes tavalyi előadás leginkább torokszorító pillanatait hozta. Már csak miatta sem tehetjük meg, hogy kihagyjuk az idei Ringet.

Így készült: dokumentumfilm A bolygó hollandiról

A Müpa nem először dokumentálja a Budapesti Wagner-napok egy-egy produkciójának alkotói folyamatát. Idén a 2015-ben nagy sikerrel bemutatott Bolygó hollandi-bemutató létrejöttének körülményeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A tavalyi premier – művészi minőségén túl – már előzetesen is izgalmasnak ígérkezett, legalább két okból. Egyrészt A bolygó hollandi volt az egyetlen Wagner tíz kanonizált operája közül, mely még nem volt hallható a fesztiválon – ezzel teljessé vált a Müpa Wagner-repertoárja. Másrészt öt év után ezzel a produkcióval tért haza a nemzetközi színpadokon legismertebb magyar operarendező, Kovalik Balázs, akinek koncepciója – a Hollandit a saját mítoszától szabadulni képtelen művészként ábrázolta – a viták ellenére is lelkes sikert aratott a közönség és a kritika körében egyaránt. A különleges produkcióról szóló dokumentumfilmet, melyet rendezőként Várbíró Judit jegyez, s melynek operatőre Reich László, június 15-én 19 órától vetítik a Müpa Előadótermében.