Friderika

A Carmen több, mint a dögös cigánylány sztorija

2016.06.11. 10:07

Programkereső

A miskolci köztereken elevenedik meg jövő héten Carmen, a spanyol cigánylány története. A főszerepet Mester Viktória játssza, aki szerint már rég túl vagyunk azon, hogy egy operában elég nagyon szépen énekelni, a hiteles színészi alakítás legalább ennyire fontos. Az ő megformálásában Carmen nem egy szívtelen csábító, hanem tehetséges, szerethető nő. A Bartók Plusz Operafesztivál Ezrek operája elnevezésű sorozatát bárki ingyenesen megnézheti, a bemutató érdekessége, hogy három este, három különböző helyszínen játsszák el az opera felvonásait.

- Tíz éve játszotta először Carmen szerepét, ugyancsak Miskolcon. Mennyire meghatározó az Ön számára ez a tíz évvel ezelőtti bemutató?

- Ez a bemutató a színpadi életem első és legfontosabb momentuma volt, lényegében ezzel indult a pályám. Nagyon szép emlékek kötnek az előadáshoz és Miskolchoz is. Egy frissen végzett zeneakadémista megkapta álmai szerepét - ez óriási dolog, hálás vagyok érte Selmeczi Györgynek. Egyértelműen mérföldkő volt számomra.

- Mennyire érezte akkor, hogy megtalálta a kulcsot Carmen karakteréhez?

- Egyáltalán nem éreztem, hogy megvan a kulcs! Tudtam, hogy van bennem valami, ami ezért a szerepért kiált, de kezdő énekesként tele voltam kétségekkel – a hangommal, a figurával kapcsolatban -, nem tudtam, hogy képes leszek-e levetkőzni a gátlásaimat. Számomra a legfontosabb akkor is a hiteles, ízléses, kifinomult játék volt. Az akadémián Kovalik Balázs osztályában végeztem, ahol sokat tanultam arról, miként érdemes felépíteni egy karaktert, hogyan használhatom fel a személyes élményeimet egy-egy szerep kidolgozásakor. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és én is magabiztosabb lettem.

Mester Viktória
Mester Viktória
Fotó: www.operafesztivál.hu

- Mennyit változott az elgondolása Carmen szerepéről?

- Már akkor – olvasva Mérimée regényét is - egészen pontos elképzelés élt bennem erről a nőről. Ennek ellenére engem meg lehet győzni. Azóta számos rendezőnél énekeltem ezt a szerepet, és közülük többen tudtak egészen újat mondani, de vannak olyan momentumok, melyeket mindig ugyanúgy játszom. Ezt a nőt én nem egy rideg, aljas, számító figurának tartom, aki megérdemli a halált. Szerintem Carmen szimpatikus nő, azzal együtt, hogy sokszor vét az erkölcsi elvek ellen. Érdekes módon Don José helyzetébe általában jobban bele tudjuk élni magunkat: szegény, csalódott szerelmes, noha valójában önzőségből gyilkol, mégis megértőbbek vagyunk vele. Pedig Carmen sokkal őszintébb, igazabb. Az én elgondolásom szerint ő nem gonosz csábító, hanem valóban megérinti őt Don José szerelme, meghatja a férfi rajongása, ám ez az érzés később kihűl, és Carmen ezt kegyetlenül, őszintén vállalja. Szerintem ez a történet sokkal többről szól, mint egy dögös cigánylányról, akiért mindenki rajong, s el is várja, hogy a lába elé omoljanak a férfiak.

- Lehetünk vele megértőek, de vajon mitől lenne szerethető?

- Humora van, barátai vannak – a csempészek szeretik, és szívükön viselik a sorsát, ezt pedig nyilván ki kellett érdemelnie. Carmen tehetséges: istenien táncol, okos és közben ösztönlény, aki erős szexuális kisugárzással rendelkezik, amelyet persze ki is használ. Néha azon gondolkodom, hogy ez a fiatal lány miként került ilyen helyzetbe. Úgy képzelem, hogy már gyermekkorában rákényszerült erre az életvitelre: bűnözők, csempészek közt nőtt fel, és bár nyilván sokan gyűlölik, ő akkor is egy összeszokott csapat tagja, s ebben a bandában komoly szerepe van.

- Kerényi Miklós Gábor már rendezte Önt a Carmenben. Szegeden az utolsó héten kellett beugrania a főszerepbe. Mennyire lesz más a miskolci előadás, mint a Dóm téri produkció?

- Alapvetően azt az előadást próbáljuk felidézni, noha egészen más körülmények között dolgozunk majd. Most is nagyszerű partnerem lesz: Don José szerepét Hector Lopez Mendosa énekli, egy fantasztikus mexikói tenorista. Igyekszünk azokat a szegedi érzéseket, karaktereket visszahozni. Sok Carmen-előadásban játszottam, de az összes közül nekem a szegedi volt a legkedvesebb. Nagyon hasonlóan gondolkodtunk Keroval a karakterről, a történetről, és éreztem azt is, hogy amiben más véleményen vagyunk, akkor is bátran rábízhatom magam, mert nagyon érti a darabot. Szeretem benne azt is, hogy igazi show-jelleget ad egy-egy jelenetnek. Carmen antréja, Escamillo bejövetele – mind-mind valójában egy Broadway musical.

- Kerényi Miklós Gábor persze – többek között – ehhez is kiválóan ért.

- És ebben szerintem zseniális. Remekül mozgat tömegeket; nála nem fordulhat elő olyan, hogy kihagyunk néhány ütemet, és csak téblábolunk anélkül, hogy bármi célunk, gondolatunk volna. A próbák alatt sem hagyja a szólistákat, kórust, táncosokat egy pillanatra sem pihenni, mindig koncentrált, intenzív munkát vár el. A szegedi cigánytáncot úgy állította színpadra, hogy nem hiszem, a világon bárki jobban csinálta volna.

Mester Viktória
Mester Viktória
Fotó: Éder Vera, forrás: Magyar Állami Operaház

- Akkor egy latin-amerikai diktatúrában játszódott a történet. Most is így lesz?

- Egyelőre a karakterekről, a darabbeli viszonyrendszerről beszélgettünk. De tekintve, hogy a jelmezek és a kellékek azonosak, úgy hiszem, hogy igen, hasonló lesz az előadás közege.

- A bemutató érdekessége, hogy három este, három különböző helyszínen játsszák el az opera különböző felvonásait. Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?

- Ez még nekem is új. Az Ezrek operája sorozat keretében mutatjuk be az előadást, aminek ez a sajátossága. Nem láttam a tavalyi bemutatót tekintve, hogy a most egyéves kislányom miatt hosszabb szünetet tartottam. Ez bizonyos értelemben egy beavató-előadás. Lemegy az első két felvonás egyben, aztán két nap múlva eljátsszuk a harmadikat az Avas-kilátónál, és a negyedik felvonást nem adjuk elő külön, hanem hétvégén egyben lemegy majd az opera.

- Jelent ez nehézséget, hogy több estén át kell felépíteni egy történetet, karaktert?

- Soha nem csináltam ilyet, tehát ez számomra is új tapasztalat lesz. Szerintem nagyon izgalmas kezdeményezésről van szó. El tudom képzelni, hogy a közönség egy része nem ismeri igazán a történetet, vagy csak homályosan emlékszik rá, így számukra külön izgalmas lehet az, hogy mi történik majd.

Mester Viktória
Mester Viktória
Fotó: Magyar Állami Operaház

- Most az a cél, hogy minél többen láthassák az előadást, a program mindenkinek ingyenes. Ön szerint mivel lehet megfogni a közönséget?

- Megkönnyíti a dolgunkat, hogy a Carmen nagyon populáris opera. Szerintem az operát csak úgy tudjuk megszerettetni az emberekkel, ha beavatjuk őket, és úgy érezhetik, hogy ők is részesei a történetnek. Már többször tapasztaltam, miként alakul át a kezdeti távolságtartás a nézőtéren feszült figyelemmé. Ehhez persze elengedhetetlen a jó színészi játék. Akárhogy nézzük, az opera igazán nehéz műfaj. S valljuk be: nem alaptalan a sztereotípia, hogy az operaénekesek csak álldogálnak a színpadon, és rettentően el vannak foglalva azzal, hogy milyen szépen énekelnek. Mára rengeteget változott az operajátszás. Túl vagyunk azon, hogy a lényeg a kitűnő éneklés. A hiteles, átgondolt színészi játék elengedhetetlen ahhoz, hogy a néző mikor hazamegy, akkor ne azt mesélje, hogy voltam operában, milyen szépen énekeltek, a sztorit viszont nem értettem; hanem valóban átéljen egy izgalmas történetet. Ahhoz, hogy ez megszülessen, elengedhetetlen a hiteles színészi játék.

- Escamillót Molnár Levente játssza-énekli, aki a magánéletben is társa. Ez ilyen esetben számít, vagy a színpadon ennek nincs jelentősége?

- Levente amellett, hogy nagyon jó énekes, erős, határozott színészi karakter, tehát mindig érdekes vele játszani. Szerintem nagyon hiteles lehet Escamillo szerepében. Engem is mindig meglep azzal, hogy mennyire férfias. Mindig van egy új antréja amikor belép az életembe - akár külföldről érkezik haza, akár a sarokról jön egy kiló kenyérrel. A kékszakállú herceg várában dolgoztunk korábban együtt, az igazán embert próbáló volt, itt bizonyára könnyebb dolgunk lesz.