Gellért, Mercédesz

Történelmi összefüggések – musicalszínpadon

2016.06.13. 08:15

Programkereső

„Határhelyzetekben derülnek ki az igazi emberi értékek. Minden jó zenés színházi produkció gondolati kaland, feltesz erkölcsi kérdéseket is” – vallja Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, akit a zenés színház újabb és újabb történelmi témájú bemutatóiról és a Marie Antoinette-tel elindított rendhagyó órákról kérdeztünk.

- Mi a magyarázata annak, hogy a színház musical előadásai közül a legtöbb a monarchia idejébe visz el bennünket? Lehet ennek oka Lévay Szilveszter zeneszerző magánérdeklődése, aki szinte házi szerzőnek számít a színházban?

- Az Operettszínház olyan musicaleket próbál játszani, amelyeknek komoly irodalmi vagy történelmi alapanyaga van. Kevés szerző alkot manapság ma színvonalas darabokat. Schönberg jó pár éve írta már a Miss Saigont és a Nyomorultakat, azóta nem jeleskednek a szerzők, az angolszászok erőteljesen a szórakoztatóipar és a mese felé fordultak. A magyar származású, Bécsben élő Lévay Szilveszter azon kevesek közé tartozik, akik drámákat, mi több, történelmi drámákat írnak musicalként a zenés színpadokra. A témáit főleg az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből meríti, aminek az örökségét azt hiszem, nekünk, magyaroknak sem kell szégyellnünk. Elég, ha végigsétálunk az Andrássy úton, vagy megnézzük a millenniumi emlékművet, láthatjuk, az időszak utolsó évtizedei milyen komoly gazdasági és kulturális fellendülést hoztak. Ilyen módon Lévay Szilveszter közel áll hozzánk, ezért kerülnek sorra műsorra nálunk a darabjai: az Elisabeth, a Mozart!, most pedig a Marie Antoinette. A másik házi szerzőnknek talán a francia Presgurvic-et tekintjük, akitől a Rómeó és Júliát, illetve az Elfújta a szelet játsszuk.

Kerényi Miklós Gábor
Kerényi Miklós Gábor
Fotó: Budapesti Operettszínház

- Mi a története annak, hogy a Távol-Keleten bukkant fel Marie Antoinette  sztorija?

Lévay Szilveszternek nagyon nagy sikerei voltak a Mozarttal és az Elisabeth-tel Tokióban. Kérték, hogy írjon számukra egy musicalt, amihez egy japán szerző darabját adták oda neki alapanyagul. Utána az előadás átkerült Brémába, majd Koreába, de a miénk az első igazi európai bemutatója a darabnak.

- A történelmi témájú musicalek sora ősztől a Lady Budapesttel gyarapszik, amit az 56-os forradalom évfordulója apropóján állítanak színpadra.

- Tábori György novellájából húsz évvel ezelőtt Kocsák Tibor és Miklós Tibor írtak musicalt. Egy csodálatos szerelmi háromszöget ismerhetünk meg egy brit hölgy, egy sebesült magyar forradalmár, valamint egy orosz őrnagy viszonyán keresztül. Kultúrákon átívelő szerelmi konfliktus tárul elénk a háborús helyzetben. Máig érvényes gondolatokat vet fel a darab. Reméljük, hosszú évekig műsorunkon fog szerepelni a produkció.

- Más lesz ez az előadás, mint húsz évvel ez előtt a Bakáts téren, amikor Utazás címmel tartották az ősbemutatóját?

- Annyiban, amennyi idő eltelt eközben. Korszerűbb lesz. A szerelem, a kiszolgáltatottság, egy kis ország létezése nagy politikai konfliktusok közepén a mai napig átélhető jelenségek. Somogyi Szilárd rendező pedig több lépés távolságából tud a forradalomról beszélni.

- Számos repertoárjukon szereplő musical – és operett – témája, miként lehet embernek maradni és a szerelmet megőrizni háború idején.

- A zenés színpadokon a legizgalmasabb darabok azok, amelyek személyi és politikai konfliktusokat egyaránt hordoznak.

Határhelyzetekben derülnek ki az igazi emberi értékek.

Minden jó zenés színházi produkció gondolati kaland, erkölcsi kérdéseket is feltesz.

- Állíthatók a darabok szereplői példaként elénk?

- Nem szeretem a példamutatás szót használni, azt vallom, minden néző maga válassza ki a számára szimpatikusat, azt, hogy ki mellé áll a történtben. Nyilván a rendező olykor maga is meghoz fontos döntések az előadás készítésekor. Az ember tragédiájában gyakran választ Ádám, Lucifer és Éva igazsága között. A zenés színpad nem ad ennyi lehetőséget, hiszen a muzsika egyértelműbben sodor meghatározott irányokba. A Marie Antoinette-ben a főhősnőt nem biztos, hogy az elején szeretjük, a végére viszont átgondoljuk, hova vezetett a sorsa. Axel von Fersen gróf viselkedése kezdetben szimpatikusnak tűnik a számunkra, a történet végére viszont kiszolgáltatott ember válik belőle. A néző állhat Orléans hercege mellé is, megérthetőek az ő cselekedetei is. Mindehhez hozzátartozik, hogy a zene fokozottan jeleníti meg az érzelmeket, erősen magával ragadja a hallgatóját, könnyű azonosulni azzal, aki énekel és arról, amiről a dal szól.

- Továbblépek: törekednek arra, hogy hősöket állítsanak középpontba?

- Átélhető, azonosulásra alkalmas karaktereket mutatunk be, fontos, hogy legyen valaki, akivel együtt tudnak gondolkozni a nézők, e nélkül nehéz sikerre vinni az előadást. Ez ugyanúgy igaz a filmekre is, nem véletlen, hogy Hollywood, már Kordától, Czukortól kezdve mindig hősöket szerepeltet.

- Rendezés közben figyel arra, hogy egyenlő távolságot tartson a szereplők között?

- Ez nem lehetséges, hiszen elfogult vagyok a saját gondolataimmal, hitemmel, őrültségeimmel. El szeretnék valamit mesélni, ugyanakkor arra törekszem, hogy mindenki megtalálja az előadásaimban a saját igazságát. Vallom, hogy sok embernek kell színházat csinálni. Bennünket egyaránt néz orvos professzor, takarító néni és taxi sofőr is. Mindenki megtalálja azt, ami érdekli. Nem szeretem azt a színházat, ami csakis a nagyon művelt irodalmárokhoz szól.

- Meghatározza a nézőtér mérete is, milyen eladások születnek az adott színházban...

- Természetesen. Gondom azzal van, ha valaki csak a kis nézőterű előadásokat tartja értékesnek. A színház nem csak az értelmiségiek szórakozása. Nálunk ötven előadást közel ötvenezer ember tekint meg! Attól, hogy valamit sokan néznek, lehet egyszerre izgalmas és értékes is. Fontos hangsúlyoznom,

mi olyan közönségréteket is meg tudunk megszólítani, akik ha nem jönnének el hozzánk, a televízió előtt ülnének, vagy legfeljebb moziba járnának el kikapcsolódni.

Ezért is gondolom, nagy lehetőség Maria Antoinette-ről és a francia forradalomról mesélni, megmutatni a hihetetlenül izgalmas mai áthallásokat, és ezt a szándékot és tettet minden esztétának értékelnie kellene!

- Van felelősségük abban, hogy nagyon sok diák a musicaleken keresztül kerül először kapcsolatba a színházzal?

- Hogyne, kiemelten fontos feladatunk a velük, bennük való gondolkozás, és úgy látom, meg is felelünk ennek a célkitűzésnek. A Rómeó és Júliánk megtekintése után a fiatalok valószínűleg elmennek és megnéznek más Shakespeare-darabot, prózai előadásokat is. Felfedezik az élő színház varázsát, ami az átélés mellett gondolkozásra is sarkall.

Rendhagyó történelemóra Kerényi Miklós Gáborral
Rendhagyó történelemóra Kerényi Miklós Gáborral
Fotó: Budapesti Operettszínház

- „A színházban nem a történelmi igazság, hanem a viszonyok a fontosak” – így fogalmazott a Szent István Gimnázium diákjainak, a Marie  Antoinette -ről tartott első rendhagyó órán.

- Ez így igaz. A történelem talajáról indulnak az előadásaink, a lényeg azonban az, miként viszonyulnak egymáshoz a szereplők. A Lady Budapest azt a különleges kapcsolatot mutatja be, ami a sebesült forradalmár, az orosz tiszt és az angol lady között alakul ki. Nem csak a nagypolitika, hanem a hétköznapi élet is folyamatosan kis csatákból áll – ezek bemutatása igazán izgalmas lehetőség a színpadon.

- Rendszerint crossover a díszlet, a jelmez, a zene a produkcióikban – vagyis egyszerre korhűek és kortalanok, maiak. Eszköz a stíluskeveredés arra, hogy közelebb vigyék a darabokat a nézőkhöz?

- Természetesen. A zenés színház akkor hatásos, ha vegyíti a korokat, stílusokat. Az ókori Egyiptomban játszódó Aida című operában XIX. századi, olasz zenekar játssza a színpadon a bevonulási indulót, az utóbbi kor hangszereivel és jelmezeiben. Crossover a Csárdáskirálynő is, hiszen a népzenétől, a cigány folklórig, az olasz operaparódiáig, olasz opera finálén keresztül a bécsi polkán keresztül számtalan stílus keveredik benne. Ahogy a hangulatok is változnak, egyik pillanatban a legkeményebb háborús helyzet alakul ki, a másikban a költészet szárnyain szállnak. Ma már sem a jelmezek, sem a díszlet tekintetében elképzelhetetlen, hogy teljesen korhű formavilággal állítsuk színpadra a darabokat.

- A musicalek szereplőit popsztár vonásokkal is felruházzák. Mi ennek az oka?

- Nietzsche kétfajta művészetet különböztet meg: az apollóit és a dionüszoszit. Az előbbi a tisztán gondolkodó, világos, költészeti, nemes. A második az ösztönös, ősi, a hangos, kicsit részeges. Az általunk játszott zene 70 százalékban dionüszoszi jellegű, amihez hozzátartozik a pop/rock sztárokra jellemző attitűd.

Marie Antoinette
Marie Antoinette
Fotó: Budapesti Operettszínház

- Eddig háromszor tartottak rendhagyó történelemórát a diákoknak a Marie  Antoinette -hez kapcsolódva: a Szent István Gimnázium után a Raktárszínházban, majd a színháztermükben. Felidézné ezeket az alkalmakat?

- Magam kezdeményeztem ezeket az órákat, amikor mesélhetek a diákoknak az előadás koráról. Kevesen tudják, hogy Marie Antoinette kortársa volt Georges Washington és Wolfgang Amadeus Mozart. Akkortájt végezték ki az inkvizíció utolsó áldozatait, indult világhódító útjára a szabad kőművesség. És ekkor tört ki – a nyomor és elkeseredés miatt – a francia forradalom, amiből mindenki hasznot akart húzni. Számosan vetélkedtek is azon, kik legyenek a vezetői. Manipulálták a tömeget, ami egyre inkább csőcselékké változott, negyvenezer embert végeztek ki guillotine-nal. Sárba tiporták a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméit. Azt gondolom, érdemes beszélgetni a fiatalokkal arról, miként alakult ki ez politikai káosz, miként manipulálták az embereket, hogyan alkalmazta szinte a világon először a karaktergyilkosságot a bulvársajtó.

Polyák Lilla - Marie Antoinette

Királyné, édesanya, divatdiktátor

Polyák Lilla a Marie Antoinette címszerepében a történelem első celebjét alakítja, akinek bukása az akkor formálódó bulvár miatt is lehetett.

A színésznővel készült interjúnkat itt érheti el.

- Lesz folytatása az óráknak?

- Nagyon nagy érdeklődés volt az első három alkalom iránt, megnövelte a jegyeladásunkat is, biztos vagyok az újabb alkalmakban. A következő évadban a Lady Budapest apropóján is szervezünk majd hasonlókat.

- Ön számára mi a kihívás bennük?

- Próbálok személyes kapcsolatot, interaktív visszajelzést kapni a hallgatóságtól, legyenek negyvenen, százötvenen vagy nyolcszázötvenen. A Marie Antoinette egy nagyon nehéz darab abból a szempontból, hogy nálunk kevesen ismerik a királyné személyét, azzal együtt is, hogy Mária Terézia lánya volt. Francis Ford Copolla lánya forgatott róla egy kiváló filmet, de a francia forradalomról ettől még szeretnek fellengzősen beszélni az emberek. Pedig nem a dicsőségfalra való, hogy lefejezték a királyi párt. Mi azonban úgy érezzük a musical kapcsán, hogy egyre inkább sikerül figyelmet keltenünk a személye és kora iránt.

Marie Antoinette
Marie Antoinette
Fotó: Budapesti Operettszínház

- Mennyire él önben  pedagógus attitűd? Köztudott, hogy „Tanár úrnak” szólítják a színházon belül, azt viszont talán kevesen tudják, hogy rendelkezik is ilyen végzettséggel.

- Régóta, a 90-es évek elejétől így szólítanak. Nem is szeretek más formákat, se a rendező urat, és annak idején az igazgató urat sem kedveltem. Talán a direktor úr cseng még jól a fülemnek. Az első diplomámat a gyógypedagógiai főiskolán szereztem értelmi fogyatékosok nevelése és beszédtechnika szakon.

Foglalkoztat, hogy gondolatokat adjak tovább, leginkább pedig az, hogy összefüggésekre mutassak rá. Rendezőként is az a célom, hogy más, új megvilágításba helyezem a tényeket.

Nagyon boldog vagyok attól, hogy a Rómeó és Júlia előadásunk több mint hatszáz előadáson van már túl, és nem örülök, de érdekesnek tartom, hogy több diák megbukott vagy rossz jegyet kapott azért, mert ragaszkodott ahhoz, hogy Rómeó felakasztja magát – ahogy látta a színházunkban. (Nevet.) „Szerelem a gyűlölet ellen” – ez az alcíme a darabnak nálunk, és ez ugyanolyan fontos, mint ahogy a Marie Antoinette-ben az egész migráns probléma benne van, hiszen az uralkodóné Bécsből, gyűlölt osztrákként került Párizsba.

- Idén nyáron - több év után újra - operát rendez, a miskolci operafesztiválon fogják játszani az „Ezrek operája” sorozatban. Mi foglalkoztatja a Carmenben?

- Bizet varázslatos darabjának a kérdése: mi visz bennünket, férfiakat oda, hogy megőrüljünk egy nőtől. Mitől vész el minden józan realitás, ha ránk pillant egy csábító hölgy? Carmennek kisugárzása van, figyel a másikra. Nem meghódítani akar, hanem birtokolni. Ránéz, körbeénekli a férfit, és ennek nincs, aki ellent tudna állni. Erről a varázslatról szól a darab. Szegeden tartottuk az előadás bemutatóját 2010-ben, reménykedtünk, hogy valamelyik színház befogadja majd a produkciót, most a miskolci fesztiváltól kaptunk meghívást. Mester Viktória lenyűgöző Carmen volt akkor és az lesz most is.