Emma

Két út áll előttünk

2016.06.19. 08:58

Programkereső

Almási-Tóth András, aki a jövő évadban Gershwin Porgy és Bessét állítja színpadra az Operában, július 2-án az Armel Operafesztivállal együttműködésben rendez. Egy firenzei mesterkurzusról hazaérkezvén arról kérdeztük, hogyan fér meg az opera és a popkultúra egymás mellett, és miért olyan népszerűek a barokk operák a kortárs rendezők körében.

- A Zeneakadémián rendezett idei operavizsga szervesen kapcsolódik az Armelhez. Hogyan alakult az együttműködés?

- Az operavizsgát mindig megpróbálom nyitottá, izgalmassá tenni. Rendre más helyszíneket keresek és a színpadi játék szempontjából összetett feladatot jelentő darabokkal dolgozom. Az Armel az utóbbi években szervesen fókuszál a 20-21. századi művek bemutatójára, ami számunkra ideális, nem beszélve arról, hogy magyarországi bemutatókban vehetnek részt a hallgatók. Külön öröm, hogy az operafesztivál minden produkciója felvételre kerül, így a fiatalok munkája a Duna Televízió, az ARTE és az ARTE Concert közreműködésével a széles közönséghez is eljuthat majd. Az Armel zenei vezetőjével, Vajda Gergellyel már sok közös projektünk volt, írtunk együtt műveket, új operáját is én fogom rendezni 2017-ben, ő maga pedig vezényelt már több általam rendezett operaelőadáson és operavizsgán.

- A választott darab több ponton illeszkedik az együttműködésbe.

- Henze operája, az 1961-es Elegy for Young Lovers Gregor Mittenhofer költőről szól, aki kegyetlen manipulációkkal használja ki a körülötte lévőket, s állítja sorsukat művészete szolgálatába. Az

Almási-Tóth András
Fotó: Almási-Tóth András

egy szereplőt központba állító darab lehetővé teszi, hogy az Armel programjában versenyszerep legyen Gregor alakja, a mi ifjú énekeseink pedig a fiatal szerelmeseket alakítják.

- Henzéről aligha hallott a magyar operaközönség. Mit lehet tudni a darabról?

- Henze jelentős operaszerző a 20. század második felében, és ma is nagyon népszerű Európában, itthon azonban még nem játszották, mert darabjainak születése idején a kortárs opera nem igazán találta meg a hazai közönséget. Erős szövegkönyv és jó szituációk jellemzik, olyan mű, ahol a zene a színházi hatásmechanizmus szolgálatában áll. Olyan darabokat keresek, amelyek esetében nincsenek előadói hagyományok, nem kell megfelelni az elvárásoknak és kliséknek. Saját szerepértelmezés tud megszületni, amiben a fiatalok fel tudnak szabadulni. Azt hiszem, ez a legfontosabb, amit énekeshallgatóknál el kell érni.

Almási-Tóth András
Almási-Tóth András

- Véleményed szerint milyen irányba halad a mai operajátszás?
- Az opera történetét folyamatos harcnak látom: az időtlen, szent zene és a nagyon is aktuális, profán színház szemben állnak egymással. Manapság újra a színházi jelleg erősödik fel: épp a Henzééhez hasonló művek emelik be a kortárs színházat. Az alkotók a színművek frissességével nyúlhatnak az operához, olyan konfliktusokat és problémákat kell felismerhetővé tenni a színpadon, ami a saját korunké. A cél már nem a történetmesélés. Fontos, hogy a színházi jelleg dominanciájának gondolata mentén kezdtek el olyan zeneszerzők is dolgozni, mint Eötvös Péter, George Benjamin vagy Thomas Adès. A zeneművészet szentségéből kicsit visszatekeredtünk az életszerűségbe, az opera műfaji sajátosságai által más dimenzióban tekinthetünk az életünkre, ha nem muzeális felfogásban állunk hozzá.

tunderkiralyno kreativ

Mit keres a jazz az Operában?

Az Operaház hagyományosan minden évadban műsorra tűz egy barokk, vagy pre-klasszikus operát. Idén Purcell A tündérkirálynő című semi-operájára esett a választás, ami a rendező Almási-Tóth András ötlete nyomán a barokk betétdalok jazz-feldolgozásaival szólal meg, a 40-es évek film noirját idéző képi megvalósításban.

- A barokk művek, úgy tűnik, megtalálták a helyüket a kortárs operai színtérben. Mi ennek az oka?

- A barokk művek visszaemelése az operarepertoárba a '80-as évek leleménye. Ezek a művek laza szerkezetűek, sokféle értelmezésre adnak lehetőséget. A zene pszichológiai archetípusokat mutat fel, szigorú szabályok szerint, nem úgy, mint Mozart vagy Verdi esetében, ahol szubjektív pszichés állapotokról beszélünk, amikből a szerepet értelmezni kell, itt ki kell találni a karaktereket, hogy szubjektivizáljuk a zenét. 

Almási-Tóth András
Almási-Tóth András

A barokk operák a színház számára nyitott művek maradnak, kreatív alkotó energiákkal kell életre kelteni őket. A kortárs zenés színházban is teremtőleg kell fellépni a színpadra vivőknek is, hogy a teátrális hatás és a zene együttes színpadi jellege megnyilvánuljon.

- Sok esetben a popkultúra sem áll messze a kortárs operától.

- A magas- és popkultúra az új operában összekapcsolódik. Operák jöhetnek létre tv-műsorok vagy újságcikkek alapján. Amerikában nemrég mutattak be egy dokumentumoperát Kennedy utolsó napjáról, de ott van például Turnage műve a playboy nyuszi, Anna Nicole Smith életéről is.

Megint itt a hasonlóság, a barokk korban nem volt különbség a hétköznap, a nézőtéri valóság és a színpad között. Úgy vélem, a kortárs operának két adekvát lehetősége van: vagy nyit a popkultúra felé és merít a musicalekből a populárisabb színházra támaszkodva, vagy megtartja intellektuális, elitista jellegét és egyfajta unikális élményre pályázik.