Huba

A római pápa, aki földig rombolt egy operaházat

2017.02.02. 10:23

Programkereső

A többségében római katolikus olaszok általában szeretik a dallamos operákat, de nem mindig fért meg e kettő egymás mellett. Riasztó történet az egyház és a kultúra összefonódásáról 1697-ből.
early-opera-ft-600x400

Négyszáz éve létezik az opera mint műfaj, Monteverdi Orfeóját tartjuk az első alkotásnak, de az azóta is virágzó műfaj nehezen érvényesült a 17. századi Itáliában. Róma nem is tartozott az opera nagyhatalmak közé az olasz csizmán. Hiába tartottak már 1606-ban is zenés színházi előadásokat a városban, Milánó, Nápoly és Velence fontosabb központok voltak. Nem kevés köze volt ehhez annak a ténynek, hogy Rómában érvényesült legerősebben a pápai befolyás.

A század közepének két jelentős családjából, a Barberini és a Rospigliosi családból is kikerült egy-egy pápa, előbbiből VIII. Orbán, utóbbiból IX. Kelemen. Mindketten kedvelői voltak az opera műfajának, sőt Kelemen volt az, aki 1668-ban megnyitotta a város első operaházát, és előadatta a La Baltasarra című vallásos operát, melynek szövegét ő maga fordította olaszra. 

IX. Kelemen hitt a nyilvános színházak erkölcsnemesítő erejében.

Rospigliosi utódja, X. Kelemen pápa épp ellenkezőképp vélekedett. 1670-ben megépült a Teatro Tordinona, melynek népszerűségét a pápa nem nézte jó szemmel. Abban az évben nem engedélyezte a színházi szezon meghosszabbítását, pedig a Tordinona annyira tömve volt nézőkkel, hogy az impresszárió átépítette és kibővítette a nézőteret a következő évadra. A nyilvános színház hangulata valóban nem hasonlított a néhány évtizeddel korábbi pápai színházra: állandó zaj, hétköznapi csevej és tréfálkozás töltötte be azt. 

X. Kelemen bosszúságában elrendelte, hogy nem szabad fütyülni, hangoskodni, buzgóságában pedig megtiltotta, hogy prostituáltak lépjenek a színházba.

XI. Ince ott folytatta, ahol elődje befejezte. Megtiltotta a női énekesek fellépését, a férfi énekesek számára pedig az egyházi tisztségek viselését. Egy ötletes döntés következtében pedig paravánokat építtetett a nézők közé, hogy megakadályozzák az intim érintkezést. D'Alibert, az impresszárió végül úgy döntött, egyszerűbb, ha Torinóban próbál szerencsét, és a Teatro Tordinona 1676-ben bezárt.

XII. Ince pápa ismeretlen festő képén
XII. Ince pápa ismeretlen festő képén

Az egyházfő halálát egy rövid "fegyverszünet" követte, VIII. Sándor pápa két év felvirágozást hozott a színházaknak. Utódja, XII. Ince azonban szintén nem volt operarajongó. Először csak hatalmas adókkal sújtotta az időközben újra megnyílt operaházat, majd be is záratta azt. 1697-ben pedig, hogy félmunkát ne végezzen, elrendelte az operaház lerombolását. Indoklása szerint egy olyan helyről van szó, ahol

a pazarlás, a féktelenség és mindennemű szélsőségesség győzedelmeskedik, a családok számára tékozlást, a fiatalok számára romlást, a papok számára megbotránkozást jelent.

1732-ben a Tordinona újjáépült, de alig ötven évvel később újra leégett. Teatro Apollo néven nyitott ki megint 1795-ben, 1889-ben összeomlott. Ma egy aprócska színház működik ezen a néven, de zenekar már aligha férne el ebben az épületben.