Orsolya

Falusi Mariann: "Folyamatosan zokogok a próbákon"

2017.02.20. 09:10

Programkereső

Agota Kristof 1956-ban emigrált Svájcba, új hazájában való letelepedését Az analfabéta című művében írta meg. A Rózsavölgyi Szalonban március végétől látható a könyv színpadi változata. Erről beszélgettünk Falusi Mariann-nal, a dráma egyetlen szereplőjével.

- Hogyan talált meg téged ez a szerep?

- Rózsavölgyi Szalonnal már hosszú ideje jó kapcsolatot ápolok, és amikor Zimányi Zsófia művészeti vezető megkeresett, hogy szeretnének egy ilyen előadást, rögtön Fáy Miklóshoz fordultam, aki hasonló ügyekben segítségemre szokott lenni. Miklós ismeri a kvalitásaimat, ő biztatott, hogy merüljek bele a könyvbe. Szeretem a kihívásokat, és ez egy komoly szövegmennyiség, de gyönyörűen költői, száraz, lényegretörő, mégis rendkívül szívbemarkoló. Ezzel dolgozni nagy művészi lehetőség.

- Milyen arányban van egymással a zenés és a drámai színház a darabban?

- Monodrámaként tudnám meghatározni, és vannak benne zeneszámok, amelyekhez egy nagyszerű zenésztársamat, Födő Sándor Fodót hívtam el, aki több hangszeren is játszik. Nem egyszerűen kísér tehát, hanem alkotóként is kiveszi a részét, megzenésíti Agota Kristof szövegeit. Segítségemre lesz tehát a zene, de alapvetően a szöveg aktualitása, mondanivalója lényeges. Lesznek munkásdalok, cigánydalok, sokféle forrásból merítünk. Énekesnőként nagyobb kihívás dallam nélkül tanulni a szöveget, de hatalmas segítség, hogy ilyen erejű művel dolgozunk,

egyelőre folyamatosan zokogok a próbákon.

- Mi ért aktuális számodra ez a darab?

- Ma is zajlik egy erős elvándorlás, lehetőségek tűnnek el emberek elől, ellehetetlenülnek életek. Sokaknak választaniuk kell, hogy külföldre mennek, és máshol keresnek megélhetést. Nem jókedvükből, és nem Kánaán, ahova mennek, csak egy újrakezdési lehetőség. Egy huszonegy éves nőről van szó, aki férjével és néhány hónapos gyerekével kelt át a határon, egyik táskájában pelenka, cumisüveg, a másikban szótárak. Egy írónál ez még nehezebb kérdés, hiszen ha magyarul ír, nem olvassa senki, franciául pedig akkor még nem tudott. Azt írja egy helyen, hogy az asszimiláció olyan, mint egy sivatagon átkelni.

Hiába tejjel-mézzel folyó Kánaán Svájc, nem az otthon.

- Hadd idézzek a könyvből: " Öt évvel azután, hogy Svájcba érkeztem, már beszélek franciául, de még nem olvasok. Újra analfabéta lettem."

Szerintem ez a könyv az emigrációs irodalom gyönyörű darabja.

- Életvidám és kiegyensúlyozott ember képe él a nézőkben rólad, ez a könyv viszont melankolikus, keserű.

Pontosan ezért érdekes számomra a darab, ez az anyag nagyon letisztult, tömör, én pedig egy extrovertált, hangoskodó ember vagyok. Kíváncsi vagyok, mennyire ejt rabul engem ez a beszédmód, mennyire leszek más általa. És bízom benne, hogy az emberek, akik eljönnek, velem éreznek, velem játszanak majd.

- Te is éltél külföldön?

- Igen, dolgoztam külföldön, de az egészen más volt. Miután megnyertem a Ki mit tud?-ot, kimentem Rotterdamba, először egy hónapról volt szó, végül hetet maradtam. Akkoriban divat volt külföldi zenés szórakozóhelyeken fellépni, kint játszott Charlie, Gerendás Péter, Szulák Andrea. Amikor bementem az első áruházba, szédültem az árubőségtől, három hét múlva már úgy mentem a kilós krumpliért, hogy körül se néztem.

- Galgóczy Judit rendezi Az analfabétá-t. Hogy zajlik a rendezés, ha egyetlen szereplő van?

- Ma volt az olvasópróba, úgyhogy erről még nem sokat mondhatok. De Judit egy istennő, elképesztően művelt. Így nem csak személyes élményeimre, hanem rá is tudok támaszkodni. Előttem van a szöveg első oldala, telis-tele a megjegyzéseivel. Olyan nagy segítséget jelentenek ezek az instrukciók, mint amilyet a zene szokott.

- Nagyon sok mindent csinálsz. Szenvedélyből, vagy azért is, mert egy kis országban a kultúrában tevékenykedőknek sok lábon kell állniuk?

- Györgyivel létrehoztuk a Pa-dö-dőt, ami olyan, akár egy fa, amihez hozzá lehet dőlni, ilyet nem csinált senki, csak mi. Nincs szükség arra, hogy naponta bizonyítsam, hogy mit tudok, és lehetőségem van arra, hogy szórakoztassam magam. És ha én jól szórakozom, akkor a környezetem is jól szórakozik. A rádióban máshogy beszélgetünk, mint általában a riporterek, és ezt élvezik a vendégeink. Azért szerepeltem a Celeb vagyok, ments ki innen!-ben, mert szerettem volna helikopterrel repülni az Iguazú-vízesés fölött. A Megasztárban Presser Pici bácsi helyére ültem, ami nagy megtiszteltetés volt.

Egyszerűen döntök: ha olyan feladat jön szembe, ami jólesik, elvállalom.

- Mi várható tőled a közeljövőben?

Márciusban megjelenik egy lemezünk Pici bácsival, egy szobalemez. Folyamatosan megy a Somnakaj című musical, játszom az Operettszínházban is. Horgas Eszter, Sárik Péter zenészpartnere vagyok. Sok mindent csinálok. Szeretek dolgozni.

Névjegy

Falusi Mariann 1959-ben született Barcson. Artisjus-díjas jazzénekes, rádiós- és televíziós műsorvezető, színésznő, a Pa-Dö-Dő együttes tagja. 1977-1980 között elvégezte a Konzervatóriumot. Közben 1979-1983 között a Zeneművészeti Főiskola tanárképző szakán tanult. 1983-ban a Ki Mit Tud? győztese lett, jazzénekes kategóriában. 1988 óta a Pa-Dö-Dő duó tagja, amelyben társa Lang Györgyi. Játszott Szegeden, Diósgyőrben, Szolnokon. 1988-tól szabadúszó.