Nándor

Christa Ludwig elmondja, miért nem művészet az opera

2017.03.16. 09:23

Programkereső

Március 16-án tölti be a 89-et, még mindig meghatja, ha rajongókkal találkozik, de ha még egyszer születne, nem énekes lenne Christa Ludwig, a 20. század nagy mezzoszopránja.

Nem a csodálók miatt lett énekes, hanem Mahler II. szimfóniájának éneklése közben határozta el, hogy az lesz, amikor még kórustag volt. „Az ilyet nem lehet elfelejteni.” Nem rajong a kollégái iránt sem, úgy gondolja, nem énekeseket kell csodálni, hanem a zenét.

Amikor azt mondják, hogy olyan csodálatos vagy, és egy pillanatra nagyon élsz – ez egyfajta egoizmus.

 Christa Ludwig a hatvanas évektől a világ legjobb énekesei közé tartozott, de szerinte felesleges így osztályozni a művészeket. „Nincsen legjobb: ha azt mondod, hogy ma Anna Netrebko a legjobb, akit nagyon jól reklámoznak, nincsen igazad.” A megjegyzésre, hogy mégis ő volt kora leghíresebb mezzoszopránja, azt felelte, szerencsés volt, mert nem volt éppen más. „Az egyik öreg volt, a másik túl fiatal. Én meg divatba jöttem.”

Azt is bevallotta, hogy alig jár operába.

Nem tartom az operát valódi művészetnek

– talán Richard Wagnert és Richard Strausst még igen. De ezek az olasz operák, Rossini, Donizetti, Verdi – ez tényleg művészet? Strauss Capricciójában a gróf azt mondja: »Az opera egy abszurd dolog, a vezényszavakat éneklik, és duettekben politizálnak. A másik sírok körül táncol, a tőrdöfésnek meg dallama van.«”

Christa Ludwig 1994-ben vonult vissza a színpadtól, azóta csak mesterkurzusokat tart. „Nem tudtam már versenyre kelni magammal. Azt vettem észre, hogy nem olyan a hangom, mint régen. Vannak, akik nem tudnak leállni. Plácido Domingo hamarosan Sarastrót énekli.

Miért?”

És hogy miért nem lenne még egyszer énekes? Az első férje, Walter Berry társaságban szeretett lenni a premierek után, ő egyedül. A hangszálai sem bírták ilyenkor a nyüzsgő éttermeket, ő meg az embereket maga körül. Berrynek viszont a gyomra nem vette be előadás után a spenótot meg a kolbászt. „Sokan elfelejtik, milyen testi lemondásokkal jár ez a pálya” – teszi hozzá, de panasza inkább mulatságos, mint komoly.

Hogy mi egy sikeres karrier titka? „Titok” – mondja. „Nézd meg Maria Callast. Nem volt különösen gyönyörű hangja, de az előadásmódja azzá tette - hihetetlen! Ha ő elkezd egy Bellinit énekelni, sírni kezdek. Sokszor nem tudod elmondani, mi van ebben vagy abban az énekesben. Karizma? Személyiség? Anyám azt mondta mindig: titok. Nem tudom, megvolt-e bennem ez a titkos összetevő húszévesen.” (Neue Zürcher Zeitung)