Olivér

„A Nagymező utcában sétálni ma is csodálatos”

2017.03.27. 10:00

Programkereső

Nánási Henrik az utóbbi években bejárta a világot, rangos operaházakban dirigált. Méltatói szerint karizmatikus személyisége, szakmai tudása jobb játékra készteti a zenekarokat. Április 20-án az Erkel Színházba is elhozza a sokat díjazott és dicsért Varázsfuvolát. Zenekarával másnap klasszikus koncertet is adnak, Mahler IV. szimfóniájával és Korngold Hegedűversenyével műsoron.

Öt éve Beethoven Fidelióját vezényelte a berlini Komische Operben, amikor a vezetőség elhatározta, hogy az intézmény főzeneigazgatójává nevezi ki. Első bemutatója a most Magyarországra érkező Mozart-opera volt, akkor így nyilatkozott a fidelio.hu-nak: „A Varázsfuvola egy olyan univerzális mű, amely pompásan ki tudja fejezni, hogy mit gondolunk a zenéről, színházról.”

- Magyarként tervezte, hogy itthon is bemutatja a Varázsfuvolát?

Számomra fontos volt, hogy a Komische Operben töltött főzeneigazgatói tevékenységem ideje alatt a színház társulatával és zenekarával minél több helyen szerepeljünk ezzel a produkcióval. Különleges öröm számomra, hogy erre ez alkalommal itt, Magyarországon, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílik lehetőség.

- Szerte a világba eljutott ez az előadás. Mi az, ami érdekessé teszi a művet az Ön számára négy-öt év elteltével is?

Valóban, szinte a fél világot bejárta a produkció, amely már a Komische Operben is túllépte századik előadását, nem számítva bele a számos vendégszereplést: a legutóbbi például a barcelonai Liceu Operában volt, ahol én vezényeltem. Ez a produkció már-már a Komische Oper szimbóluma lett, hihetetlen népszerű, és Barrie Kosky rendezése töretlenül friss. A kép teljességéhez tartozik, hogy

a darabot több mint százszor vezényeltem a legkülönbözőbb rendezésekben, ennek ellenére minden alkalommal privilégium ezzel a csodával foglalkozni,

kimeríthetetlen a kincsestára. Számomra ez a mű a zeneirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, egyike a zenetörténet utolérhetetlen mesterműveinek.

- Gyerekelőadásként is játszották már. Most milyen közönségnek szánják az Erkelben?

Tapasztalataink alapján minden korosztálya számára nagy élményt nyújt a produkció. A célunk mindig az, hogy a zeneszeretők minél szélesebb rétegéhez eljusson a darab üzenete, reméljük, ez itt Budapesten is sikerülni fog.

- Nagyon korán elkerült Magyarországról. Miért döntött úgy, hogy a Bécsi Zeneművészetin fog tanulni 18 évesen?

Szerettem volna a világból annyit magamba szívni, amennyit csak lehet.

Bécs közel volt Magyarországhoz, emellett mindig is a zene egyik fővárosának számított. Nagyon vonzott a város zenei nyitottsága és felvilágosultsága, különösképpen a modern zenei irányzatokat illetően volt óriási a kínálat. Később aztán hihetetlen élményekkel gazdagította diákéveimet a bécsi Staatsoper kakasülőjéről csodált számtalan operaelőadás és a Bécsi Filharmonikusok koncertjei a Grosser Musikvereinssaalban.

- Rendkívül heterogén környezetben mozog, az opera igazgatója ausztrál, Ön magyarként él Európában két évtizede. Érez honvágyat? Lehet – ahogy mondják – „világpolgárnak lenni”?

- A „világpolgárságot” a véletlen hozta magával. Számomra mindenestre egy óriási, pótolhatatlan és semmivel fel nem cserélhető tapasztalat, amit az elmúlt években szereztem szerte a világban. Úgy érzem, rendkívüli módon gazdagította személyiségemet az, hogy ilyen sokféle országot, nyelvet, mentalitást, a legkülönbözőbb zenei és egyéb kultúrákat megismertem. De a honvágy is természetes, hiszen Magyarországon születtem, itt nőttem fel. Nemcsak a zenetanulást kezdtem el itt gyerekkoromban, hanem a konzervatóriumot is itt végeztem – és a Nagymező utcán sétálva most is csodálatosan érzem magam.

- Kivételes karrier van a háta mögött, és alig múlt negyvenéves. Mit tervez a közelebbi jövőben?

- Májusban a Werther premierjét vezényelem Valenciában. Azután elsősorban Richard Strauss partitúráinak szentelem az időmet, az Elektrát vezényelem a San Francisco-i operában és a Salomét a londoni Covent Gardenben. Később koncerteken Atlantában, Tokióban, Essenben és Olaszországban dirigálom majdnem minden szimfonikus költeményét. A „Strauss-hónapok” után két újabb debütálásra készülök, a Római Operaházban, illetve a New York-i Metropolitanben.