Előd

Vajda Gergely: "A semmiből születnek művek az Armelen"

2017.06.03. 10:18

Programkereső

Az Armel Opera Festival művészeti vezetője szerint a Tosca is kortárs opera volt valamikor, a jó közönség pedig nyitott az újdonságokra. Június végén Alföldi Róbert rendezésével, Rufus Wainwright operájával kezdődik a fesztivál.

- A kortárs operára fokozottan érvényes a szabály, miszerint nagyon jónak kell lennie, különben nagyon rossz lesz. Figyelnek erre az Armel Operafesztiválon?

- Minden ismeretlen darabra igaz, legyen az színház vagy opera, hogy tűpontosan meg kell csinálni ahhoz, hogy először már működjön.

De emlékezzünk arra, hogy a Toscát is előadták valamikor először!

A műfajjal való kísérletezés, illetve az, hogy bevállalunk olyan dolgokat, amiket a nagy kőszínházak és operaházak nem, mutatja, hogy az opera folyamatosan él, alakul. Mozart, Verdi, Bartók nagyon praktikusan gondolkodtak egy mű színpadra állításának, belenyúltak, húztak a kottából, ha a produkció azt követelte meg. Debussynek át kellett írnia a Pelléast, mert nem volt idő átrendezni a díszletet. Nekünk hasonló napi tapasztalataink vannak, és az Armel Operafesztivál abban érdekes, mert bele lehet pillantani, hogy születik egy mű a semmiből.

- Hogyan találnak rá ezekre a kevéssé ismert művekre?

- Rufus Wainwright operájára én találtam rá, amikor a Metropolitanben be akarták mutatni, volt körülötte egy kisebb botrány. A Met azt akarta, hogy angolul hangozzon el, Wainwright erre azt mondta, hogy nem, ő franciául írta meg. A bemutató így elmaradt, később a City Operában és Torontóban viszont előadták. Az Armel egyik lényege, hogy olyan partnereink vannak, akik ajánlásokat tesznek nekünk, mi meghívjuk ezeknek az operaházaknak a művészeti vezetőit, és eldöntjük, hogy egy-egy mű megfelelő-e fesztivál számára. Ez egy másfél-kétéves folyamat, ami egyáltalán nem hosszú ebben a szakmában.

Vajda Gergely
Vajda Gergely
Fotó: MTVA

- Egyszerre énekverseny és kortárs operafesztivál az Armel. Elveszik ebben a fúzióban a rendezői és az énekesi színház kontrasztja?

- Részben van értelme rendezői színházról beszélni; ha egy Gluck- vagy egy Donizetti-operát veszünk elő, akkor a zenével kapcsolatban már számíthatok rá, mit fogok hallani, tehát a rendezés okozhat meglepetést. (Hozzáteszem, az idén előadott Donizetti-műről én sem hallottam korábban.) Rufus Wainwright operájáról viszont nem tudhatunk semmit, és

itthon az az előadás lesz referenciapont, amit Alföldi Róbert most megrendez.

Egyszerre felelősség és szabadság az ilyesmi – úgy tudjuk alakítani az operáról alkotott képet, ahogy azt például Oláh és Nádasdy tette a Bánk bánnal.

- Sokan viszolyognak a kortárs operától. Mit mondana nekik?

- Ne viszolyogjanak! Be kell ülni a moziba, meg kell nézni a filmet. A számomra ideális közönségnek nincsen prekoncepciója. Esetleg tudja, ki az a Székely Kriszta, ki az az Alföldi Róbert – az operához sok dolog kell, és valamelyik csak csábító a közönség számára. Én nem hiszek abban, hogy a hazai közönség maradi lenne, Bécsben, New Yorkban és itthon is van a közönségnek egy konzervatívabb és egy haladóbb része. Mi, az Armel brandjével mindig haladó, de minőségi produkciókat szeretnénk létrehozni. Olyan ez, mint azok az éttermek, ahol nincs étlap.

Nem tudom, mit fogok majd kapni, de bízhatok benne, hogy a Michelin-csillagos séf nem főz majd rosszat.