Levente, Irén

A „véres költő” igazságát keresi Sándor Péter

2017.06.16. 14:33

Programkereső

Sándor Péter a Budapest Nyári Fesztivál immár visszatérő fellépője, aki a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a tavalyi nagysikerű bemutató után újra Che szerepében lép színpadra az Evita musicalben, a Városmajorban pedig Nérót alakítja a Sztárcsinálók szabadtéri bemutatójában.
Sándor Péter
Sándor Péter
Fotó: BNYF

Minek köszönhető, hogy nem a stadion gyepén, hanem a színpadon hajt végre bravúrokat, holott a gimnáziumban sporttagozatra járt, és tizennyolc éves koráig NB 1-es csapatban focizott az ifik között?

– Tizenöt éves voltam, amikor az énektanárom, Jámbor Zsolt elhívott az amatőr színjátszókhoz a Kecskeméti Musical Stúdióba, és én az ott töltött szerda és péntek délutánokon tudtam kiadni magamból azt, amit alapvetően sem a családon belül, sem az élet más területén nem sikerült megfogalmaznom. Mindegy, hogy énekeltünk vagy verseket mondtunk, kifejezésre juttattam az érzéseimet, és ez boldogsággal töltött el. Lehet, hogy furcsán hangzik, de soha azóta nem éreztem erre ilyen erős vágyat. Akkor, abban a stúdióban mindenki azért vett részt a munkában, mert szerette a színjátszást, a mostani közegben pedig az ember meg akar élni a hivatásából, hajszolttá válik.

Mi volt, ami kikívánkozott magából tizenévesen?

– A problémáim, amiből most is rengeteg van. A színház ezért egy megtisztulási folyamat számomra. Azáltal, hogy adni tudok, kapok is ettől a pályától. Nem önimádatból és nárcisztikus hajlamból szerepelek, hanem közlésvágyból.

–  Saját érzéseit közli, noha nem maga választja a darabot. A szöveget a szerző adja a szájába, a rendező pedig sugallja a megformálás módját.

– A fogaskeréknek egyetlen láncszeme vagyok, de a saját bőrömet, lelkületemet, életem során megszerzett tapasztalataimat teszem bele egy-egy szerepbe.

Csak akkor tudok hiteles lenni, ha véleményem van arról a jellemről,

ha valamelyest szimpatizálok, némiképp egyetértek azzal az emberrel, akit meg kell formálnom.

Sztárcsinálók
Sztárcsinálók
Fotó: Prokl Violetta / BNYF

Szimpatizál Júdással a Jézus Krisztus szupersztárban és Néróval a Városmajori Színpadon júniusban háromszor is színre kerülő Sztárcsinálókban?

– Mindkettejüknek van igazsága, és színészként muszáj hinnem bennük, hogy ne tartsam el magamtól őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen lennék bármikor az életben. De szerintem Júdás inkább áldozat, mert árulóvá kell lennie, hogy Jézus elérje a célját: az emberek ne bálványként imádják őt, hanem azáltal, hogy egyedül maradnak, ráébrednek, hogy egymásra kell támaszkodniuk. Bozsik Yvette-nél játszottam Jézust is, tavaly ugyancsak a Városmajori Színpadon aratott nagy sikert az a rendezés. Fura volt megélni a kettősséget. Szerintem Júdás megszemélyesítése nagyobb lehetőség, valóságos kincsesbánya egy színész számára, mert érzelmileg óriási szélsőségeket tud bejárni.

Mennyiben sikerült érzelmi kapcsolatba kerülnie az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók, előadói babérokra is törő Nérójával, a „véres költővel”?

– Nérót kölyökkorában eszköznek használják, ám később öntudatra ébred, és mindenki fölé magasodik. „Sztárt”, uralkodót kreálnak belőle, de mint az ilyen helyzetekben általában, nem lehet megjósolni a lépés következményét. Az emberi lélek kiszámíthatatlan. Nérónak történetesen torzult a személyisége. Arra példa ő, hogy az elszabadult és önjáróvá vált téboly képes mindent elpusztítani.

Sándor Péter és Radnay Csilla az Evitában
Sándor Péter és Radnay Csilla az Evitában
Fotó: Éder Vera / BNYF

A történelmi háttérnek is utánanéz a múltban játszódó bemutatók előtt, mint amilyen például a Margitszigeten idén megint műsorra tűzött Evita is?

– Feltétlenül bele kell helyezkednem a korba, úgyhogy természetesen tájékozódom magam is.

Saját megélt tapasztalataimat szintén beépítem minden egyes emberábrázolásomba.

A későbbiekben másfajta, remélhetőleg felhasználható élmények vágya is hajt: ősszel egy évre külföldre megyek, elsősorban tökéletesíteni az angol nyelvtudásomat. Az itthoni előadásokra persze hazarepülök majd, de ha visszautasíthatatlan felkérés érkezne, akár meg is szakítanám a „tanulmányutat”.