Iván

Nyitott szív, elhivatott előadók Miskolcon

Bartók Plusz Fesztiválnapló 2. nap

2017.06.18. 14:08 Módosítva: 2017-06-18 14:08:55

Programkereső

Budapesten sokszor tapasztalom, hogy a közönség nem mer nevetni. Amikor szegény zenészek, táncosok, színművészek azért küzdenek a színpadon, hogy jókedvre derítsenek minket, leggyakrabban csak félig lenyelt, halk kacagás a válasz. Tegnap sokan próbáltak minket megnevettetni itt Miskolcon, és a közönség bizony nem szégyellte átadni magát az önfeledt szórakozásnak.

Délután Juhász Előd zenetörténész elméleti előadását hallgattam meg: Bartók színpadi művei Kocsis Zoltán zenemagyarázatával. Kis színházterem, 20-30 fős közönség, családias hangulat. A Kocsis Zoltán utolsó nyilvános előadásáról készült felvétel részleteit láthattuk, melyen Bartók színpadi műveit elemezte – természetesen zongora mellett. Miközben sok új információval és nézőponttal gazdagodtunk a Kékszakállút, a Csodálatos mandarint vagy A fából faragott királyfit illetően, a Kocsist gyermekkora óta ismerő Juhász Előd remek sztorikkal szórakoztatott minket. Rögtön utána Kiss Péter és Szűcs Péter Bartóktól Kurtágig című zongora-klarinét koncertje következett. Csupa 20. századi és kortárs magyar mű. Ijesztően hangzik, ugye? Pedig, higgyék el, nagyon élvezetes volt! Nyitott szív, elhivatott előadók és egy kis háttérmagyarázat – ennyi a recept.

Kis szusszanás, majd rohanás át a Szent István térre, nehogy valamiről lemaradjak. Jaj, nem, állj! Itt a hatalmas illatozó hársfa alatt épp a Miskolci Harsona Quartett játszik, muszáj kicsit hallgatni őket. Rohanás folyt.köv., közben szembedöcög velem a guruló zongora, amin igazi klasszikus slágerdarabok szólnak egész nap – felvételről. A szabadtéri színpadon az Á la cARTe független társulat előadását néztem meg: négy zenész, öt énekes, és egy igen különleges, szellemes kisopera (vagy talán inkább musical). Nőtársaim, mit szólnának hozzá, ha újdonsült férjük a nászútjukon egy házaspár elidegenedéséről szóló darabot komponálna? Én mély részvéttel gondoltam Leonard Bernstein feleségére, akinek ezt el kellett szenvednie 1951-ben. A Trouble in Tahiti félig szcenírozott előadásába nem csak az érthetőséget segítő magyar mondatokat csempészett a társulat, hanem az „Egyszer egy szép napon” kezdetű Edda-szám stilizált verzióját is. A hűvös idő miatt nem túl nagy számban összegyűlt közönségnek (ami addig is remekül szórakozott a poénokon,) nem is kellett több a hangos tetszésnyilvánításhoz, bekiabáláshoz, füttyögéshez – persze csak mértékkel, éppen odaillőn.

A Miskolci Balett utcatánca sem hagyott minket megkomolyodni. Kozma Attila néhány perces koreográfiái ismert operarészleteket vagy teljes operacselekményeket foglaltak össze, kiaknázva a történetek minden humornak teret adó lehetőségét. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer önfeledten fogok hahotázni Tosca imáján, vagy Dvořák Ruszalkájának tragikus történetén.

„Kodály mesével és tánccal”, azaz Háry János szvit és Páva-variációk: ez várt ránk tegnap este a Nyári színházban a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában, Gál Tamás vezényletével. Nyári színház, téli idő – gondoltam, miközben helyet foglaltam a fedett, de szabadtéri sorokban. A szervezők azonban velem ellentétben tényleg mindenre gondoltak: a közönség vacogó tagjainak nagykabátokat biztosítottak a színház ruhatárából. Így kényelmesen élvezhettük a zenekar színes játékát, Fandl Ferenc színművész magával ragadó Háry-narrációját, Bősze Ádám műsorvezető szórakoztató bevezetőit, és mindenekelőtt Zsuráfszky Zoltán Páva-variációkra készített koreográfiáját, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában. „Kodály műve sok kis tételből áll, és ezek zenei világára válaszoltam a Kárpát-medencei táncos formanyelvvel” – így fogalmazott az előadásról Zsuráfszky Zoltán, akinek humort sem nélkülöző kompozíciója nem csak a néptánc, hanem a pompás népviseletek sokszínűségét is a színpadra emelte. Hosszú taps és hangos éljenzés volt a fellépők megérdemelt jutalma, a nagyszámú közönség pedig széles mosollyal távozott a Nyári színházból.