Illés

Aki Quasimodo helyett fogalmaz...

Beszélgetés Stephen Schwartz háromszoros Oscar-díjas dalszövegíróval

2017.07.05. 09:46 Módosítva: 2017-07-05 09:46:26

Programkereső

Szerelem, hősiesség, elfogadás – ezek az erények lesznek a főszereplők augusztus közepén a szegedi Dóm téren, ahol a Budapesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közösen készül A Notre Dame-i toronyőr című musical bemutatására Kerényi Miklós Gábor rendezésében.

A legendás történetéből 20 éve készült Alan Menken zenéjével és a Disney gondozásában rajzfilm, amiből a színpadi feldolgozás 1999-ben debütált Berlinben. Az animációs film és a musical társalkotójával, a dalszövegek írójával legutóbbi budapesti, előkészítő munkalátogatása során találkoztunk. Stephen Schwartz nevéhez olyan musicalek kötődnek, mint a Godspell, a Pippin és a Wicked valamint a Pocahontas, az Egyiptom hercege és a Bűbáj című filmek. A musical szeptember 22-étől a Budapesti Operettszínházban is látható majd. EXKLUZÍV FOTÓGALÉRIA

- Csillagtetős szabad téren, egy hatalmas dóm előtt tartják A Notre Dame-i toronyőr magyarországi premierjét. Mit vár, milyen pluszt ad hozzá ez a környezet a darabhoz?

- Magam fotókat láttam eddig a szegedi dómról, biztos vagyok benne, hogy káprázatos háttere lesz az előadásnak. Most először játsszuk majd a musicalt szabad térben. A történet legnagyobb része Párizsban a Notre Dame előtt zajlik, a darab egy hatalmas, bolondok napi utcai fesztivállal kezdődik 1482. január 6-án. Magam is kíváncsian várom a szegedi premiert, amelyen mindenképpen szeretnék személyesen jelen lenni.

- Gyakori, bevált szerzőpárost alkotnak Alan Menken zeneszerzővel. Avasson be, mi a szövetségük titka?

- Alannel már az előtt barátok voltunk, hogy elkezdtünk volna együtt dolgozni: közel laktunk egymáshoz, ugyanabba a társaságba jártunk, szombatonként együtt teniszeztünk. Amikor a Disney Stúdió Howard Ashman szövegíró halála után új alkotótársat keresett mellé, Alan megkérdezte, lenne-e kedvem együtt dolgozni vele. Kipróbáltuk és rájöttünk, remek párost alkotunk.

Az első közösen szerzett dalunk a Pocahontas rajzfilm Ezer színnel szál a szél (Colors of the Wind) című betétdala volt.

Együtt dolgoztunk azután az egész filmben, ahogy a Bűbáj című moziban is. Közösen alkottuk A Notre Dame-i toronyőr film- és színpadi változatát, emellett számtalan dalt írtuk a legkülönfélébb előadóknak és projektekhez. Most épp újra egy filmes munka áll előttünk.

- Mi a munkamódszerük: a szöveg vagy a zene készül el először?

- Alan maga is remek dalszövegíró, de ha együtt dolgozunk, ezt a feladatot rám bízza. Általában a zene születik meg korábban. Közösen megbeszéljük a történet vezetésének irányát, illetve azt, mi legyen a dal sztorija. Én rendszerint próbálok minél hamarabb címet adni a számnak, mivel ez segíti mindkettőnk munkáját.

Azután hazaviszem Alan zenéjét és addig játszom a zongorán, míg meg nem születik a szöveg hozzá.

- Másképpen dolgoznak filmes és zenés színházi alkotás során?

- Mindkét esetben ugyanaz a célunk: egy történetet szeretnénk elmesélni, karaktereket bemutatni. Film esetében a kamera szemszögével kell gondolkoznunk, hiszen folyamatosan történnie kell valaminek. Színpadon ugyanakkor már az önmagában hatásos, ha valaki három percig áll közepén és énekel.

- Egy elemzésben azt olvastam, A Notre Dame-i toronyőr színpadi változata sötétebb és gótikusabb, mint a film. Mit jelent ez?

- A rajzfilm elsősorban a kisgyerekeknek készült. A színdarab jóval közelebb áll a regényhez, ha úgy tetszik, jobban szól a felnőttekhez. A karakterek részletesebben kidolgozottak, mélyebben benne van a Victor Hugó által megfogalmazott tragédia is. Társadalmi és politikai kérdések merülnek fel például a cigányokról, akik nagyon nem szívesen látott bevándorlók voltak akkoriban Párizsban.

Stephen Schwartz
Stephen Schwartz

- Törekedtek arra, hogy a lehető legszimpatikusabbá tegyék Quasimodót? Sajnálnunk, drukkolnunk kell neki?

Természetesen, hiszen ő a történet főszereplője, körülötte zajlik a cselekmény.

Victor Hugo története a kirekesztettségől szól.

Igaz ez a Frollo által, a katedrálisban fogva tartott, torz testalakú és magányos Qusimdora és a cigány származású lányra, Esmeraldára is.

- Úgy tűnik, reneszánszát éli a musical: számos új bemutatót tartanak belőle világszerte ezekben a hónapokban.

Valóban, az Egyesült Államok mellett Európában is egymást követik a premierek, tavasszal Berlinben és Koppenhágában is színpadra állították, Szeged és Budapest után Tokió következik majd. Próbálok minden városba személyesen is eljutni.

- A sok országból adódik a kérdés: ha Ön szavakkal dolgozik, miként éli meg, hogy pont ezek változnak meg a fordítások során mindenhol. Könnyen odaadja a művét a helyi fordítóknak?

- Mindig közösen dolgozom velük, az évek folyamán kialakítottam erre egy három körös, visszacsatolásos módszert. A szó szerinti fordítás helyett azt kedvelem, ha a fordítók is magát a történetet szeretnék elmondani, ha önálló alkotások, költemények születnek. Mivel nem beszélek magyarul, többször konzultáltam az itteni alkotókkal Kerényi Miklós Gáborral és Somogyi Szilárddal is. Ősszel tartottuk az osztrák premierjét a bécsi Raimund Theaterben a Schikaneder című darabomnak, ami A varázsfuvola című opera szövegkönyvírójáról szól. Én szereztem a zenéjét és írtam a dalszövegeket is. Habár bizonyos szinten beszélek németül, ebben az esetben is profira bíztam a fordítást, Michael Kunze vállalkozott erre a feladatra, aki egyébként A Notre Dame-i toronyőr német változatát is jegyzi.

- Egyik legnagyobb slágere a When you believe című dal Mariah Carey és Whitney Houston előadásában. Mesélne arról, hogyan született?

- Az Egyiptom hercege című rajzfilmhez írtuk ezt a számot. Bevallom, magam keveset dolgoztam a két művésznővel. Mariah egy spanyolországi stúdióban vette fel a saját szólamát, amihez később Whitney hozzáénekelte a magáét Amerikában. Ez utóbbinál én is jelen voltam, és lenyűgözött a tehetsége. Végül nem én, hanem Babyface volt a dal producere. Egyébként úgy néz ki, a közeljövőben ezt a rajzfilmet is bemutatjuk majd színpadon is.

- Ha filmet készít, rendszeresen dolgozik együtt nagy hollywoodi stúdiókkal. Mennyire adnak szabad kezet az alkotáshoz vagy elvárják a kipróbált, tuti receptek alkalmazását?

- Bevallom, magamnak is volt ezzel kapcsolatos félelmem, amikor először dolgoztam animációs filmben. Bizonytalan voltam például abban is, bekerül-e majd a Hellfire című dal A Notre Dame-i toronyőr rajzfilmbe. Aztán láttam, rengeteg szabadságot adnak, ha látják, jó dolog születik. A Disney, a Dreamworks vagy a Universal mind tiszteletben tartják az alkotókat.

- Magyar családi gyökerekkel is rendelkezik. Beavatna ezekbe, illetve abba, ápol-e kapcsolatot itteni rokonokkal?

- Az édesapám anyai nagyszülei magyarok voltak, az apaiak pedig osztrákok. A szüleim megkértek, hogy a bécsi tartózkodásom alatt kutassam fel a rokonainkat, ám nem találtam senkit, valószínűleg azért, mert a legutolsó ismert családtagjaink még a II. világháború előtt éltek errefelé.

- Mennyire ismeri a magyar zenés színházi életet? Minket büszkén tölt el, hogy gyakran kapjuk meg külföldi slágermusicalek „non replica”, azaz szabad színpadra állítási jogát.

Az amerikai szakma virágzó zenés színházi életről tud Magyarországon.

A tavaly őszi munkalátogatásomkor megtekintettem a Budapesti Operettszínház akkori friss bemutatóját, a Lady Budapest című musicalt. Lenyűgözött és egész addig nem tudtam, hogy az itteni szerzők is nagy kedvvel írnak zenés darabokat a magyar történelem különböző korszakairól.