Cecília

Szilágyi Béla: "A zene érdekelt, és az irodalom"

2017.07.11. 15:31

Programkereső

Szilágyi Béla három évtized éneklés után döntött úgy, hogy szakmai nyugdíjba vonul, végül nézőtéri felügyelő lett az Operaházban. Hogy miért határozott így, és mi történt ezután, arról Fáy Miklós kérdezte.

Nem sok zenész vagy énekes jár előadásokra, a legtöbbeket csak annyira érinti meg a műfaj, amennyire csinálják. „Sok darabot baromi jó játszani, ha hallgatni nem is feltétlenül (...)

Én nem hallottam még, hogy valaki olyan darabot játszik, amit utál.

Foglalkozik vele, megérti, megszereti, de meghallgatni nem biztos, hogy akarja. Talán valami ilyesmiről van szó.” Szilágyi Béla viszont nem ilyen, ő rendszeresen jár koncertekre, színházba. A kezdetekben ugyanis nem énekesnek készült, hanem jazz-zenésznek, azonkívül pedig az irodalom érdekelte.

Végül a Ki mit tud? c. tehetségkutatóban mutatta meg magát, aztán magyar-ének szakra jelentkezett Szegeden. A tehetségkutatós műsorszámuk egy paródia volt, olyasmi, amikkel az opera seriák szünetében szórakoztatták régen a közönséget. „Az győzött meg, hogy ebbe a csapatba beleférek, hogy ez igazából gúnyt űzött az énekesekből.”

Szilágyi Béla (balra) nézőtéri ügyelőként az Operaházban
Szilágyi Béla (balra) nézőtéri ügyelőként az Operaházban

Szilágyi Bélát Mahler és Dietrich Fischer-Dieskau inspirálta, hogy foglalkozzon a hangjával. Pontosabban az, amikor hallotta a Gyermekgyászdalokat a neves bariton előadásában.

Ledöbbentett, hogy van ilyen, egyrészt ilyen zene, másrészt így lehet énekelni, természetesen, mégis nagyon szofisztikált módon és intellektuálisan,

hogy ilyen létezik, és nem csak öblögetés van az operában, hogy teljesen elképedtem.” Jelentkezett a szegedi Zenebarátok Kórusába, ahol mindent elénekelt a klasszikus repertoárból, amit lehetett.

Háromszor jelentkezett a Zeneakadémiára, de amikor végre fölvették, rögtön a harmadik osztályba került: „[Addigra] éppen százszor voltam színpadon.” Lassan kialakult egy szerepkör, melyben otthonosan mozgott, ez volt a „vidám basszus”. „Tényleg szerettem énekelni, és kaptam jó kritikákat a Papagenóért vagy a Sekrestyésért Amerikában is meg Japánban” – emlékezett vissza Szilágyi. Szinetár Miklós már arról győzködte, hogy mozduljon tovább, legyen minimum színházigazgató.

„Rájöttem, hogy ami ebben a karakter éneklésben megvolt sikerben, vállveregetésben nagy énekesektől vagy kis énekesektől, közönségtől, szakmától, azt már nem tudom überelni.

Arra gondoltam, hogy sokkal jobb, ha elmegyek szakmai nyugdíjba, és tanítok"

– mondta három évtized után. A hangja viszont nem szokta meg a váltást, és az éneklést abbahagyva „furcsán kezdett viselkedni”.

Hogy mi az a szerep, ami kimaradt Szilágyi Bélának, és hogy érzi magát a nézőtéri felügyelőként egy énekes, az kiderül Fáy Miklós teljes interjújából.