Jusztina

Női karmester a Szentmargitbányai Kőfejtő operaelőadásán

2017.07.24. 11:48 Módosítva: 2017-07-24 14:50:54

Programkereső

Augusztus 19-ig még öt hétvégén keresztül láthatja a nagyközönség Verdi Rigoletto című operáját Philippe Arlaud rendezésében a Szentmargitbányai Kőfejtőben. A karmesteri pultnál Anja Bihlmaier, aki egyben az előadás művészeti vezetője is.

Bihlmaier a 2015/16-os szezon óta a kasseli Állami Színház karmestere és helyettes zenei igazgatója. A szezonban már két bemutatón is túl volt – Verdi Louisa Miller és Gounod Rómeó és Júlia című Operáján –, mielőtt hat héttel ezelőtt megkezdődtek a próbák a Kőfejtőben.

Túl a sikeres premieren és négy előadáson, már lazulásra is van ideje, így kihasználva a Fertő tavi szelet, szabadidejében szörföl a tavon. Bihlmaier tanulmányai után klasszikus színházi pályafutással indított: az elején szólórepetítori munkával illetve kisebb dirigensi feladatokkal bízták meg és innen dolgozta magát egyre feljebb. Olyan emberekkel találkozhatott, akik értékelték munkáját és lehetővé tették számára, hogy nagyobb zenekarokkal is dolgozzon.

A Rigoletto az első nagy szabadtéri munkája. A páratlan helyszín akusztikája és a színpad belátásának lehetősége egészen mások – a színpad hetven méter széles és 25 méter magas –, mint egy operaházban, s ez különleges kihívást jelent számára:

„Itt nem állok közvetlen kapcsolatban az énekesekkel.

Mély bizalomra van szükség az összes szereplő között, s különlegesen ügyesnek kell lenni az instrukciók átadásában.

A karmerster és a zenekar ugyanis nem egy az operaházakhoz megszokott formában, a zenekari árokban ül, hanem egy külön zenekari boxban a színpad mögött.

Verdi közvetlen és sokszínű zenei nyelvének, valamint a lebilincselő librettónak köszönhetően a darab minden alkalommal mélyen megérinti a karmesternőt. A főszereplő, Rigoletto érzelmei, személyisége és lánya iránt érzett szeretete elképesztően erősek. Túl erősek, hiszen halálra szereti Gildát:

„Már akkor érzem ezt, amikor kettősük elején énekelni hallom.”

A dráma innentől feltartóztathatatlanul halad egészen a viharig, amikor Verdi villámlani, dörögni, rengeni, szinte őrjöngeni engedi a zenekart. A darab végén, amikor Gilda a szólófuvola hangjaitól kísérve szembemegy a halállal, Verdi rabul ejtő szépséggel komponál:

Ebben az operában egyszerűen minden benne van, amit csak kívánni tudok.

A „nők a karmesteri pultnál” témáról úgy véli, vannak ennél sokkal érdekesebb kérdések is, amiket egy női karmesternek fel lehetne tenni.

A nőknek újra és újra a gender témát hozzák elő, így a lényeg, a művészi vízió számára sokszor nem marad hely.

Vágya az, hogy a Rigoletto előadásain sikerüljön azt az örömöt átadni, amellyel az alkotók a darabra készültek, s lenyűgözni a közönséget a mély érzelmek és drámai történések lebilincselő világával.

Támogatott tartalom