Tekla

Kaszkadőrből lett tenor

2017.07.25. 16:37

Programkereső

A világjáró olasz énekes, Riccardo Massi július 28-án és 30-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon A trubadúr címszerepét énekli. Az elfoglalt tenor elárulta, miért dolgozott filmekben fiatalon, és hogy milyen ajándékokat kapott Verditől.

- Nem beszélünk róla túl sokat, de operaénekesnek lenni komoly fizikai megterhelést is jelent. Mennyit segített önnek a megfelelő színpadi kondíció elérésében, hogy pályája elején dolgozott kaszkadőrként az olasz filmgyártás fellegvárában, a Cinecittában?

- Valóban, egy színésznek sosem árt, ha egy sportoló fizikai adottságaival rendelkezik. Az énekesek esete kicsit más: a szimmetrikus testfelépítés, az egészséges szervezet, a mozgékonyság és rugalmasság mind szükséges a jó erőnléthez. Fiatalon borzasztóan élveztem a kaszkadőrködést, de már gyerekkorom óta énekes akartam lenni. Ahhoz pedig, hogy az intenzív énektanulmányaimat finanszírozni tudjam, keresve sem találhattam volna jobb elfoglaltságot a filmekben való közreműködésnél.

Ricardo Massi
Ricardo Massi
Fotó: B Ealovegalq / Budapesti Nyári Fesztivál

- Az sem titok, hogy imádja a különböző vágó és szúró fegyvereket. A színpadi harcban vette már hasznát ennek a szenvedélyének? Segíti, tanítja a kollégáit, ha szükség van rá?

- Ne általánosítsunk: mindegyik partner és helyzet más és más.

Egykori kaszkadőrként tisztában vagyok a kardvívás veszélyes aspektusaival,

ezért aztán kötelességemnek érzem, hogy a kevésbé tapasztalt kollégáimat segítsem, ha kell. Fontos megjegyezni, hogy a színházi harc teljesen más, mint amit filmforgatások alkalmával csinálunk.

Ricardo Massi
Fotó: B Ealovegalq / Budapesti Nyári Fesztivál

- Sokan talán azt hiszik, hogy olasz tenornak lenni már önmagában kiváltság. Hogyan tud valaki kiemelkedni, egyéni arcot szerezni?

- Tudom, milyen felelősséget jelent olasznak és tenornak lenni, büszkén reprezentálom a hazámat külföldön is, de nem gondolom, hogy ennél többet kellene ezzel foglalkoznom. A legfontosabb célom, hogy folyamatosan fejlődjek, és minden fellépésemen a lehető legjobb formámat hozzam. Tudom, hogy még hosszú út áll előttem, de meghagyom másoknak annak megítélését, hol tartok éppen. Nekem az a leglényegesebb, hogy kiegyensúlyozott legyek, illetve

mindig két lábbal a valóság talaján álljak, amennyire csak ez emberileg lehetséges.

Persze néha egy kis önzés sem árt, de úgy látom, a túl nagy egó komoly akadályt jelent még a jó művészek esetében is.

- Mely szerepeket, előadásokat tekinti mérföldköveknek az eddigi pályáján?

- Még csak hét éve énekelek, így nem beszélhetek mérföldkövekről, inkább fontos pillanatokat, találkozásokat emelnék ki. Szerencsés voltam, hogy dolgozhattam az azóta elhunyt Bruno Bartolettivel az amszterdami Concertgebouw-ban, ahol Ponchielli Giocondájában Enzo Grimaldo szerepében debütáltam. A Metropolitan Operában Radamesként mutatkoztam be, és idén újra énekelhettem a szerepet. A Covent Gardenben Cavaradossit énekeltem először, Don Alvarót pedig az Australian Operában énekeltem. Sydney-vel egyébként jó ideje gyümölcsöző kapcsolatot ápolok: jövőre negyedszer térek oda vissza. Kiemelném még a marseille-i Gioconda-előadást és a moszkvai Bolsojban Des Grieux szerepét. Meg persze a soron következő nagy feladatot: minden tenor álmát, az Andrea Chénier címszerepét a berlini Staatsoperben éneklem majd.

- Az egyik leghíresebb szerepe a Tosca Cavaradossija. Hogyan alakult a szerep a vele töltött évek során?

- Cavaradossi, csakúgy, mint a repertoáron többi darabja, folyamatosan érik. Változik azért, mert folyamatosan új benyomások érnek, miközben éneklem, és természetesen azért is, mert a hangom is alakul. Cavaradossit először a Covent Gardenben énekeltem, méghozzá egy legendás Cavaradossi, Plácido Domingo vezényletével. Nagyon sokat köszönhetek neki, és az olyan fantasztikus partnereimnek Tosca szerepében, mint amilyen Sondra Radvanovsky vagy Angela Gheorghiù.

- A trubadúr Manricóját először 2012-ben énekelte Kanadában. Kicsoda Manrico az ön szemében?

- Manrico szerepe Verdi egyik legcsodálatosabb ajándéka, amit a tenoroknak adott.

Az ő szólamában minden ott van, amiért egy tenor imád Verdit énekelni.

Gondoljon csak az első felvonás tüzes hármasára, ahol Manrico rögtön összecsap a rivális Luna gróffal, vagy a csodaszép duettjére az anyjával, Azucenával. Vagy ott van az a jelenet, amikor a zárdából kiszabadítja szerelmét, Leonorát, vagy amikor az anyja megmentésére indul... Manrico szenvedélyes, felkavaró áriákat kapott Verditől. A trubadúr lényege a tempó, az időzítés és a frazírozás.

A trubadúr
A trubadúr
Fotó: Nagy Attila / Budapesti Nyári Fesztivál

- Egy mondás szerint ahhoz, hogy ez az opera működjön a színpadon, csupán négy énekesre van szükség. Ismeri a partnereit, akikkel Budapesten lép fel az előadásban?

- Én inkább úgy mondanám, hogy egy nagyszerű előadáshoz biztosan szükség van négy kiváló énekesre. A trubadúr az egyik legfontosabb opera, amit valaha írtak, mind a hangszerelést, mind a színpadi akciót tekintve, a szólistákat pedig minden nézőpontból megmutatja Verdi. Ami a margitszigeti előadást illeti, Komlósi Ildikót ismerem a szereplők közül, de korábban még vele sem énekeltem közös színpadon.

Ricardo Massi
Ricardo Massi
Fotó: B Ealovegalq / Budapesti Nyári Fesztivál

- Van gyakorlata a szabadtéri éneklésben. Máshogyan készül rá, mint amikor egy operaházban lép fel?

- A szabadtéri éneklésnél főleg a hőmérséklet változására érdemes felkészülni, a szélre, esetleg az esőre. Szabadtéren eddig amúgy a Turandot Kalafját énekeltem: a bregenzi tószínpadon, illetve a sydney-i kikötőben.

A Margitszigeten éneklek először Verdit szabad ég alatt.

- A naptárja szerint a budapesti előadásokkal befejeződik az évada. Mivel tölti a nyarat? És mi vár önre a következő évadban?

- Manapság az egyik évad szinte átfolyik a másikba. Idén A trubadúr-előadások után egy hetet töltök a barátnőmmel a tengernél, majd Los Angelesbe repülök, ahol a Carment kezdjük próbálni a szeptemberi évadnyitásra. Amikor van egy kis szabadidőm a fellépések között, általában szerepet tanulok, most például az Attila Forestóját, amivel Lyonban a párizsi Théâtre des Champs Élysées-ben debütálok novemberben.

Ezt megelőzően Radamest éneklek Hong Kongban és visszatérek a Bolsojba is Des Grieux-vel. Újra éneklem Cavaradossit novemberben, Szöulban egy rádiófelvétel készül belőle, később pedig Palm Beachen, majd 2018 februárjában újra a Covent Gardenben. Hamburgban szintén a Toscában lépek fel, Angela Gheorghiù oldalán. Az évad végén a Buenos Aires-i Teatro Colónban és a sydney-i Australian Operában Radamest fogok énekelni.

Névjegy

ricardo massi
Fotó: Budapesti Nyári Fesztivál

Ricardo Massi az olasz spinto repertoár egyik legizgalmasabb és legkiválóbb értelmezőjeként gyors nemzetközi ismertséget szerzett világszerte, elismerést vívva ki magának Puccini és Verdi hőseinek értelmezésével. Mielőtt az opera szenvedélyének kezdett volna hódolni, ókori és középkori fegyverek használatában jeleskedett, kaszkadőrként dolgozott. Hangtechnikáját Rómában fejlesztette David Holst, egyedüli mentora segítségével. Meghívták az Accademia della Scalába, majd ezt követően, 2009 decemberében Salernoban az Aida Radamés szerepében debütált Daniel Oren vezénylése alatt.

A 2015/2016-os szezonban visszatért a Royal Opera House-ba, ahol a Tosca Cavadarossiját alakítja Angela Gheorghi mellett. A sydney-i kikötőben található Handa Operában a Turandot Calafját játssza, a Melbourne Arts Centerben a Luisa Miller Rodolfójaként debütál, a Teatro Regio di Torinoban az Aida Radamét alakítja, a Bregenzer Festspielében pedig Calafot az olyan egyéb szerepei mellett mint a Barbican Hallban bemutatott Leoncavallo Zazájában Millio, a Zürichi Operaházban Calaf, és a drezdai Semperoperben Cavaradossi.

A 2016/2017-es szezon megbízásai közé sorolható debütálása Des Grieux szerepében a Manon Lescaut új produkciójában a Moszkvai Bolsoj Színházban és a Berlini Állami Operaházban, bemutatkozása a Pillangó kisasszony Pinkertonjának szerepében a Tokyo-i Új Nemzeti Színházban, valamint visszatérése a New York-i Metropolitan Operába és a Kölni Operaházba az Aida Radaméseként.