Akár a történelem kötötte össze őket október 23-a eseményeivel, akár a szerző akart ily módon emléket állítani a forradalomnak, sok zenemű létezik, mely mára elválaszthatatlanná vált 1956-tól. Egy csokorra valót gyűjtöttünk belőlük.

Miközben a forradalom hangjai felzúgtak az utcákon, 1956 színházában is zajlott az élet. Október 23-án délelőtt a Nemzeti Színházban Háy Gyula Varró Gáspár igazsága című darabját próbálták, megtartották a Salemi boszorkányok olvasópróbáját, este pedig Schiller Ármány és szerelem című drámája volt műsorra tűzve. Utóbbiban Ferrari Violetta, a kor ünnepelt színésznője játszotta a főszerepet – ekkor még nem tudták, hogy utoljára lép színpadra a Nemzetiben.

Fat Heat magyar graffiti művész mintegy hatvanöt négyzetméteres falfestményével emlékeznek az 1956-os forradalomra Londonban.

Az ELTE filmszakának egyik végzős diákja 14 filmből készített montázsban mutatja be az eseményeket a filmesek szemével.

Október 23-án éjjel a forradalmárok egy mobil rádiós kocsit telepítettek a Parlamenthez, és innen folytatták a rádióadást, telefonvonalak segítségével. Zene gyanánt néhány bakelitlemezre bukkantak, rajta Beethoven Egmont-nyitányával.

A korábbi évek németországi turnéi után, idén az Óbudai Danubia Zenekar Párizsban vendégszerepel.

Az Óbudai Danubia Zenekar az 1956-os eseményekre emlékező koncerttel várja közönségét november 23-án a Zeneakadémián. A koncertről a zenekari tagok beszéltek!

A Magyar Rádió a hírek, a szónoklatok és a hosszú szünetjelek között elsősorban komor hangulatú ünnepi zenéket sugárzott.