A legnagyobb szakmai elismerésnél is többet érnek azok a történetek, amelyek túlélnek minket, és amelyek olykor-olykor akár több száz kilométert is beutaznak. A Müpa egykori igazgatójára, a november 25-én tizenegy éve elhunyt Kiss Imrére emlékezünk. 

Verdi tagja volt az első olasz nemzeti parlamentnek, ahol szenátori pozíciót töltött be 1874-től. A mesternek igencsak meggyűlt a baja a képviselői feladatokkal, de hazafias kötelességnek tartotta, hogy részt vegyen a munkában. Még akkor is, ha unalmában jobbára kánonokat írogatott a füzetébe.

1935-ben Innocent Vincze Ernő vidám és tréfás történeteket kért az Operaház zenekarának tagjaitól. Az idei esztendő utolsó Figaro magazinszáma ebből a Budapesti Hírlap hasábjain megjelent írásból idéz fel néhány szórakoztató részletet.

Talán nincs még egy zeneszerző, akiről annyi anekdota keringene, mint róla. Ötven éve hunyt el a mester, néhány kevésbé ismert történettel emlékezünk rá.

A 130 éve született mestert ugyan mindenki szófukarként jellemezte, mivel a hozzá intézett kérdésekre jó ideig nem válaszolt, s ha nagysokára megszólal, akkor is többnyire egyetlen mondattal felelt. Amit azonban mondott, az nyomdára kész volt. Emellett sok anekdota keringett róla; ezek java részét nem ráruházták, ő volt forrásuk is: egész életén át éles ésszel és csalhatatlan ítélettel találta meg a helyzetnek megfelelő mondatot, megoldást - köztük anekdotákba kívánkozókat is.