A jövő évad elején a kínai állam, a velencei La Fenice színház és a Magyar Állami Operaház koprodukciójában mutatjuk be A kékszakállú herceg várát.

A barokk opera mint jelzős szerkezet önmagában oximoron. A barokk ugyanis az ellenreformáció művészete, míg - az egyház által már évszázadokkal korábban felismerten - az érzelmeket csigázó muzsika, megzabolázandó praktika. Vagyis, ha a barokk az ellenreformáció terméke, és az operát nem támogatta az egyház, valódi ellenreformációs opera nem is jöhetett létre. És nem is jött létre.

A Duna Televízió 2010-ben is Szolnokról közvetítette szilveszteri műsorát. Igaz, az elmúlt három évben öt percnél többet képtelen voltam nézni belőle, de egyrészt szeretem a kihívásokat, másrészt viszont a hidegbe kimenni meg a francnak sincs kedve. Hát rászántam az életemből két és fél órát.

Induljunk el Szabolcsi szemlélete szerint. Az operát megteremtette Peri, Caccini és Gagliano. Első reformátora Monteverdi, majd uralta fél évszázadon keresztül Cavalli és utána Cesti, ezzel párhuzamosan pedig Lully. Majd egy izgalmas átmeneti korban alkotott Sartorio, Stradella, Legrenzi, Scarlatti, Gasparini és Bononcini, illetve Charpentier, Marais, Campra és Purcell. Végül jött a későbarokk virágkor: Handel, Vivaldi és Rameau műveivel. Ezzel párhuzamosan megindult a klasszicizmus máris olyan nagyságokkal, mint Vinci, Leo, Hasse, Pergolesi, Graun, Galuppi, Sacchini és Piccinni. Majd a reform Traetta, Jommelli, Perez és a második reformátor, Gluck révén. Végül az érett klasszicizmus JC. Bach, Cimarosa, Paisiello, Haydn, Mozart, Beethoven művészete, illetve a franciáknál Grétry és Cherubini.

Olvasóink megértését és türelmét kérjük: hétfőn és kedden szerverkarbantartás miatt átmenetileg nem lesz elérhető a Fidelio.hu.

Mert mi a név - de kell-e több, nem mond ez eleget?

Szó se róla, fontos, hogy a színházi háttérszakmák művelői is reflektorfénybe kerüljenek, mert nélkülük aztán tényleg nem működne a teátrumi gépezet. Úgyhogy helyes, hogy megalapították a Magyar Teátrum Díjat, a csapágy s benne az aranygolyó pedig szellemes, ráadásul azt sem bánjuk, hogy a díjátadó képernyőre került. A problémát maga a műsor jelentette.

Tél volt, kiszakadt a felhők dunnája, sűrűn hulltak a hópihék a világra - mai mesénk (Grimm nyomán) így kezdődik. E (kinek haja nem fekete, mint az ében) mindennapjai a téli városban.