Lázár, Olimpia

Fogmosó istenek a vonaton

2009.03.23. 00:00

Programkereső

„Van az Operaháznak az a szép lépcsőháza, oda szoktunk járni, az érdekes, és láttam a Hófehérkét balettben és a Hamupipőkét és a Pomádé király új ruháját. Nagyon tetszettek. Nem, a Vasúttörténeti Parkban még nem voltam. De tudom, hogy mit fogunk ma megnézni, mert anyukám elmesélte. Elmondjam neked Philemon és Baucis történetét?”

Istenek a vagon tetején

Janka ötéves, és együtt álljuk végig a nosztalgiavonat folyosóján azt a negyedórát, amennyi az út a Nyugatitól a Vasúttörténeti parkig. Rögtönzött közvélemény-kutatásom eredményeképp állítható, hogy velem szemben ő itt az átlagnéző, továbbá a nézőtéren a nemgyerekes nemszülők egy százalék alatti arányát néhány tizeddel épp csak megelőzte a klasszikus zenével kapcsolatba még nem került három-tizenkét éveseké. De jól van ez így, hiszen a BTF programján ott a címke: Gyermekszemmel. A vonat utasai pedig nem vasúttörténeti piknikre csomagoltak, hanem a Philemon és Baucis, illetve az előjátékféle Az istenek gyűlése című Haydn-operák gyerekverziójára váltottak jegyet.

Az avatott kollégák és természetesen a szakértő fórumozók ízekre, sőt hangjegyekre szedik Konstantia Gourzi kiegészítésének Haydn-hűségét és a Kovalik Balázs rendezte előadás szimbolikáját. Pro és kontra hadd jöjjenek csak a vélemények. Annyi viszont biztos, hogy Kovaliknak jól áll a sárga farmerdzseki (szubjektív megállapítás) mellett a beavató színházi előadások MC-jének szerepe (objektív megállapítás) is. Remek felnőtt-gyerek tolmács, aki zenei vagy kultúrtörténeti információkat úgy ad át, hogy „a gyerek nem hülye, csak kicsi” ismérvét nem felejti el, és (megint szubjektíven) előbújik belőle a kíváncsi, magát mások előtt nagyon cukin produkáló kiskölyök. Egy felnőtt, aki komolyan tud játszani, és játékosan tud magyarázni.

Aki elmagyarázza, hogy elvesztek a kották és a zeneszerző, aki ráadásul nő, mi több, maga a karmester, egységbe kovácsolta azt, ami megmaradt, vagy arról beszél, hogy az istenek pont olyanok, mint mi vagyunk – és nemcsak azért, mert a veszekedésük-érvelésük politikai házunk tájáról ismerős, hanem mert például Spongyabobot néznek. Nyilván nem a gyerekelőadásba rendezte bele pedagógiai szándékkal a pizsamás istenek fogmosását, de a szőnyegre nem köpködés, a csokipapírt felszedése, az ünneplés előtti fürdés fontossága szombat este a felnőttközönség számára minden bizonnyal nem került kihangsúlyozásra. (Átlagos szülői reakció: Látod, …! – és ide szabadon behelyettesíthető bármilyen keresztnév.)

 

Philemon és Baucis háza, a traverzen Kovalik
 

A gyerekközönség nem agyal azon, miért pizsamásak az istenek, miért ülnek vasúti kocsiban. Tetszik nekik az, hogy tényleg kimegy a vonat, hogy hajtányon tér vissza, azaz jön le az emberek közé Jupiter/Zeusz és Merkúr. A kiskamasz fiúk különösen viccesnek találják, hogy Apolló napozott, hogy szép barna legyen, ráadásul bicepszre és tricepszre gyúrás közben énekel (vö: „Apolló addig gyúrt, amíg izomagyú nem lett, és ilyen hülyeségeket beszélt”), és ugyan a még kisebb lányok időnként kérdőn felrohannak a lépcső aljáról, mert például nem értik, hogy az a lány (Diána istennő, szerepében Kerekes Viktória - aki a többi énekeshez és színészhez hasonlóan láthatóan remekül érezte magát a gyerekközönség előtt) miért nem tudja kivenni a szájából a tojást, de nem tartják különösnek.

Nem akarják mindenáron megmagyarázni, nem keresik benne a jelzést, az iróniát, az ön- és egyéb reflexiót. Elfogadják, és kész. Kemény- és lágytojással, tükörtojással, műanyag húsvéti tojással, mozdonyfüsttel, a főisten csillogó fürdőköpenyével, varázsszandállal, zsebsótartóval a színpadi valóság számukra arra a két órára igazi valóság. Aztán összeszedik a ruhatárban a kabátot, felülnek a vonatra, és máris múlt időben beszélnek a színházról. Ami, mellesleg és az átlagvéleményt idézve, „jó volt”.

(2009. március 22. 11:00 - Vasúttörténeti park - Budapesti Tavaszi Fesztivál
Joseph Haydn: Philemon és Baucis
Km.: Kálmán Péter - Jupiter, Orosz Ákos - Merkúr, Kerekes Viktória - Diana, Érsek Dóra - Ceres, Kovács Annamária - Vénusz, Boncsér Gergely - Apolló, Hegedűs D. Géza - Mars, Jenny Gábor - Bacchus, Gulyás Dénes - Philemon, Csavlek Etelka - Baucis, Gál Gabi - Narcissa, Kiss Tivadar - Aret; a Budafoki Dohnányi Zenekar, vez.: Konstantia Gourzi; rend.- mesélő: Kovalik Balázs)