Valér

Gyerekszínház, felnőttfelelősség

2009.05.15. 12:54

Programkereső

Idén ötödik alkalommal rendezik meg a Marczibányi Téri Művelődési Központban az Országos Gyermekszínházi Szemlét. A versenyprogramot Tóth Miklós rendező válogatta.

- Meglepetésként ért a felkérés?

- Igen, de nagyon tetszett a feladat. Kíváncsi voltam arra, mások milyen gyerekelőadásokat csinálnak. Egyrészt, mert én is elég sok gyerekelőadást rendezek, másrészt szerettem volna megtudni, hogy a két és fél éves lányomat milyen előadásokra tudom elvinni. Azzal az ambícióval vágtam neki a munkának, hogy ez lesz az eddigi legjobb gyerekszínházi szemle Magyarországon, és hogy fel fogok fedezni új, ismeretlen alkotókat.

- Sikerült?

- Elmentem minden olyan helyre, ahová hívtak (vagy a küldött dvd-ket megnéztem), de emellett hívatlanul is megnéztem produkciókat. Voltam ovikban és "rendes" kőszínházakban is.· A gyerekeknek szóló előadások mezőnyében nem "fedeztem fel" senkit. Vagy nem jártam be mégsem eléggé az országot, és az igazi tehetségek még mindig rejtőzködnek. Az ifjúsági kategóriában szereplő előadások között viszont azt hiszem, lesz meglepetés! 97 előadást láttam, de legalább kétszer ennyit megnézhettem volna. Elképesztő a kínálat mennyiségben és minőségben is.

- Mi volt a legrosszabb élményed?

- Előadót nem mondok, inkább jelenséget. Jó szándékkal is születnek gyenge előadások, ez megbocsátható. Viszont alig tudtam fegyelmezni magam, amikor azt éreztem, hogy milyen kevés energia-befektetéssel készült egy produkció, és mennyire felelőtlenül, szinte cinikus módon gondoltak az "alkotók" leendő gyerekközönségükre, mondván: "jó lesz nekik így is" . Ilyenkor mindig szerettem volna valahogy jelezni, hogy "Gyerekek, ezt ne nézzétek!". Nagyon jó, hogy nincs semmilyen cenzúra, és a gyerekszínházban se legyen. Néha mégis cenzori hajlamaim támadtak, hogy ezt azért mégse mutogassák gyerekeknek.

- És a rendező-szemleválogató ilyenkor elmondja a véleményét az előadóknak vagy az óvó néniknek?

- Nem. Megpróbáltam féken tartani magam. Közben meg arra gondoltam, mit kellene tennem azért, hogy majd "egyszerű" nézőként a lányommal ne kerüljek ilyen helyzetbe. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom kérdezni az óvó nénit, hogy kit hívnak meg az oviba, mert én tényleg remek előadásokat tudok ajánlani. Ezért is szerepel a programban két nem kifejezetten "fesztivál-előadás", a Fabatka Bábszínház Csipkerózsikája és a Ziránó Színház Pulcinellája is. Tudjunk róluk, ismerjük meg őket - ők például azok közé tartoznak, akik többet is járhatnának az óvodákba. Volt arról szó, hogy készül egy pedagógusokat és rendezvényszervezőket segítő kalauz a minőségi gyerekelőadásokról, amit jó ötletnek tartok. Én például nem tudom eldönteni, hogy vajon mi alapján hívják meg épp az adott társulatot, mert a minőség és a gagyi között árban alig van különbség.

- Volt egy előre kigondolt kritériumrendszered, ami alapján döntöttél?

- Nem volt ilyesmi, de fontos volt számomra, hogy az előadás megmozdítsa a befogadók kreatív fantáziáját, hogy gazdag asszociációs lehetőségeket kínáljon. Az élő hangszeres zene abszolút előnyben részesült. A "lakodalmas" mesezene használata viszont kizáró ok volt. Ugyancsak szigorú voltam a színpadi gügyögéssel vagy az agyonzsúfolt, illúziókeltő díszletekkel szemben. Egy-két gesztussal, "tehetséges" tárggyal világokat lehet teremteni!

- Csak az apai érdeklődés vonz a gyerekműfajhoz?

- Természetesen nem. Amikor az ember főiskolás, csak a legkomolyabb és legvéresebb tragédiákat rendezné, a gyerekelőadásokat meg valahogy kötelező körnek tekinti, amit le kell tudni. Hála istennek, van néhány igazgató, aki a műfajt komolyan veszi, én pedig menet közben rájöttem, hogy azt az elképesztő szabadságot, amit alkotóként egy gyerekprodukcióban átélhetek, az ún. felnőttszínházban nehezebben találom meg. Egy antik görög vagy egy kortárs német darab esetén van bennem egy erős elképzelés, hogy milyennek kellene lennie az előadásnak - elvárásaim vannak a még meg sem született előadással szemben, míg a gyerekelőadásoknál arra megyek, amerre az anyag visz. Furán hangzik, de nem vagyok gátolva saját magam által, lehetek romantikus, infantilis, mágikus - ha szükséges. Persze, elképesztően nagy a felelősség is, mert ezek az előadásaim mennek a legtöbbször. Egy vidéki repertoárszínházban alkalmanként 300 nézővel és húsz bérletes előadással számolva is minimum hatezer gyereket szólíthatok meg. Bízom benne, hogy lehet olyan előadást létrehozni, ami nyomot hagy bennük, és talán kaphatnak ízelítőt abból is, hogy milyen igazán jó dolog a színház.