Árpád

Nem kell kompromisszumot kötni

2010.06.09. 01:44

Programkereső

Buda Gábor, az Alma Együttes énekese, alapítója nem bánja, hogy egy alternatív rockbandához hasonlítom bizonyos számaikat, mert céljuk, hogy gyerekzenekarként minőségi és változatos szórakoztatást nyújtsanak.

- Kezdetben felnőtteknek játszottatok. Mi hozta azt a váltást, hogy gyerekzenekarrá váljatok?

- A változást az hozta, hogy még 1996-ban egy kedves ismerősöm felkért, adjunk egy koncertet gyerekeknek a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban, ezt pedig örömmel vállaltuk. Mivel a repertoárunkban jól ismert klasszikus és kortárs költők gyerekekhez írt, megzenésített versei is szerepeltek, ennek a koncertnek lett az eredménye, hogy egyik pillanatról a másikra tele lettünk gyerekbulival. Így tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a gyerekek választottak minket. Az igazi váltás akkor állt be, amikor már kezdett kellemetlen lenni a helyzet, hogy az este kilenckor kezdődő klubkoncertekre a szülők elhozták a gyerekeket, kisbabákat is, a kicsik pedig unták az Ady- és József Attila-verseket, és kérték, hogy inkább énekeljük el a Paprika Jancsi szerenádját. Akkor éreztem, hogy dönteni kell. Azóta írunk olyan dalokat, amik könnyen befogadhatóak, ugyanakkor zeneileg magas színvonalat képviselnek. A zenekarban mindenki végzett zenész, ezért nagyon fontos számunkra, hogy a dalok szakmailag is kikezdhetetlenek legyenek.

Alma Együttes
Alma Együttes

- Te énekesként a koncerteken szinte közvetlen kapcsolatban vagy a gyerekekkel a hangodon és játékodon keresztül. Volt olyan a zenekarban, aki nehezen alakította ki ezt a viszonyt a gyerekközönséggel?

- Igen, volt, hogy nehézséget okozott. De nem azért, mert nem tudnak bánni a gyerekekkel, hanem inkább azért, mert egy képzett zenésznek, aki éveken át tanult és zenélt, furcsa lehet első pillanatban egy olyan koncert, ahol folyton gyereksikoltozást hall. Aztán rájöttek ők is arra, hogy egyrészt ez milyen jó dolog, a gyerekek a leghálásabb közönség, másrészt, hogy ebben semmi szégyellnivaló nincs, sőt, komoly küldetés. Éreztük, hogy zenészek maradhatunk, és nem kell kompromisszumot kötni azért, mert gyerekközönségünk van. Ez nem azt jelenti, hogy egy dal csak két akkordból állhat, sőt, kifejezetten azt kérem a zenekartól, hogy mikor megírok egy dalt, azt úgy hangszereljük, mintha magunknak csinálnánk.  Én a koncerteken is magamat adom, nem szoktam gügyögni, nem csúszik fel egy oktávot a hangom, ugyanúgy tudok a gyerekekkel beszélni, ahogy most veled, és ezt nemcsak a gyerekek élvezik, hanem a szülők is.

- Vasárnaponként egyszer-kétszer a Művészetek Palotájában is láttalak fellépni titeket, ahol tomboló gyerektömeg előtt és között játszottatok. Mi a titka ennek az interaktív játéknak?

- A koncert hangulatának biztosításához vannak bizonyos színészi technikák, amikkel a gyerekek tomboló láza és figyelme fenntartható, de ehhez hosszú évek rutinja is kell. A zenésznek meg kell tanulnia, mik azok a váltások, színek, hangszínek, amik elkapják a gyereket. Nekik például teljesen más tempóban kell műsort adni, mint a felnőtteknek, máshol vannak a hangsúlyok, nagyobb spektrumot és színvilágot kell felmutatni. A ripacskodásban nem hiszek. Ha játszom is, ez akkor is inkább egyfajta hülyéskedés, bolondozás, mert a gyerekek szeretik a bolondozást. Az mindennek az alfája és omegája, hogy semmi se gagyi vagy ciki, csak profin és minőségi módon kell a dolgot nyújtani.

- Áprilisban jelent meg Balaton című új albumotok Bartos Erikával közösen. A zenéhez látványvilágában is igényes klipp készült. Fontosnak tartjátok a zene vizuális hátterét?

- Gyerekkorom óta filmrendező szerettem volna lenni, ezért is ragaszkodunk ahhoz a magas színvonalon dolgozó filmes csapathoz, akik a klippeinken közreműködnek. Ahogy mi is törekszünk arra, hogy lemezeink hangszerelésükben mindig újszerűek legyenek, úgy ők is mindig újat és újat találnak ki vizuálisan. Például a frissen készült Balaton című kiadványunk klipje azért nagyon különleges, mert egy fiatal székesfehérvári iparművész csapattal dolgoztak együtt a filmesek, akik kézzel festett üvegdiákat vetítettek projektorral a játszóház hátterébe. Lehet, hogy nem ez a legizgalmasabb klippünk, mert inkább hangulatokat mutat be, de a legösszetettebb produkciónk, mert igazi képzőművészeti alkotás is került bele. Nagyon élvezem azokat a munkáinkat, amikor más területről is be tudok vonni művészeket. Ezért volt olyan élmény Bartos Erikával is közösen dolgozni, aki csodálatos szöveget és gyurmaképeket készített az anyaghoz. Olyan művészileg összetett album jött létre, amelyben a hangszerelés is változatos: szimfonikus zene, magyar népzene, világzenei hangulat, jazz, blues, és az egyik legősibb amerikai népzene, a bluegrass műfaja is megtalálható az albumon.

- Most mire készültök éppen?

- Szeptemberre készítjük el a Bogyó és Babóca 26 részes animációs filmsorozat zenéjét. Emellett felkért minket egy élelmiszer-ipari vállalat egy babatápszert népszerűsítő projektre, amiben az egészséges táplálkozás kapcsán etetőmondókákkal lehet pályázni, ebből a legjobb hármat majd megzenésítjük. Jövő tavaszra pedig Kálloy Molnár Péter közreműködésével készítjük el a Tündérföldön című új lemezünket.