Pandora, Gabriella

Elhunyt Kemény Henrik - a Vojtina Bábszínház nekrológja

2011.12.02. 12:28

Programkereső

November 30-án elhunyt Kemény Henrik Kossuth-díjas bábszínész, kiváló művész. A Vojtina Bábszínház nekrológját és életútját az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

KEMÉNY HENRIK

1925. január 29. - 2011. november 30.

„Szervusztok, Pajtikák! Szeretitek a csokoládét?"

81 éven keresztül minden játékában így köszönt ki közönségének kezén a Vitéz László figurával a maga épített paravánja mögül.

Kemény Henrik
Kemény Henrik

Kemény Henrik elment, elfáradt, teste elgyengült.

86 évéből csak 6-ban volt kisgyerek, a többiben a zseniális mindig-gyermek és örökéletű bábjátékos.

„Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig" címmel vallott életéről könyvében, melyet ajándéknak szánt az őket szeretőknek 87. születésnapjára. Gyakran hangoztatott mondatával kezdi memoárját: „Amíg a kezemet emelni tudom, játszani akarok. A színpadon akarom befejezni!"

A teste elfáradt, a lelke maradt fáradhatatlan. A 2011. október 3-án a tragédia, miszerint a budapesti Népligetben 1926-ban épült Kemény Bábszínház rövid pár óra alatt a tűz martaléka lett, sokkolta. Ebben nőtt fel, itt tanulta meg apjától, Korngut-Kemény Henriktől a bábozás mesterségét, s 1953-tól, amikor a Népligetet felszámolták, s a mutatványos bódékat államosították, minden vasárnap kijárt „otthon" lenni.

Nem tudta ezek után mi lesz vele. Hiszen eddig itt volt neki az igazi „otthon", a liget, a fák, a Bódé (ahogyan Ő nevezte).

Már az sem vigasztalta, hogy Ő volt a három generációs bábjátékos család hagyatékának őrzője, továbbvivője.

81 éven keresztül Kemény Henrik minden hétköznapon és minden ünnepnapon a játék örömét élve és éltetve állt a színpadon, ingujját felhajtva közönségének adta mindenét, amije volt: a belőle áradó játéktudat lelkes és határtalan örömét, aktivizáló képességét, mágikus erejét, kacagásra ingerlő életszeretetét.

Az Ő Vitéz László figurája nemzeti kincsünk. A hagyományozás módját és minőségét tekintve ő az utolsó vásári bábjátékos, mutatványos, Vitéz László-játékos. Megkérdőjelezhetetlenül ő volt hazánkban a vásári bábjáték műfajának nemzetközileg is elismert Nagymestere.

KEMÉNY HENRIK KITÜNTETÉSEI

  

1954. A Népművészet Mestere

1980. UMINA - dísztagság

1987. Érdemes Művész

1992. Arany Szirén díj - Olaszország

1995. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

1996. Kárpát-medencei Bábfesztivál életműdíja, Budapest

1996. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának választotta

1998. Pro Urbe Budapest díj

2002. Kiváló Művész

2005. Kossuth díj

2007. Budapest, Erzsébetváros Díszpolgári cím

2008. Príma díj

1968., 1972., 1978., 1979., 1985.: Nívódíjak a Magyar Rádió és Televízió Elnökségétől a Zsebtévéért, a Vitéz László és a többiek című előadássorozatért, a „Süsü, a sárkány" című műsorban végzett bábművészi munkájáért.

Kemény Henrik
Kemény Henrik

KEMÉNY HENRIK ÉLETÚTJA

Ifj. Kemény Henrik 1925. január 29-én, Budapesten született Korngut-Kemény Henrik és Kriflik Mária elsőszülött fiaként.

Korngut-Kemény Henrik, a Papa 1888-ban született Várpalotán.  Amerikából hazatérvén, 1912-ben magyarosította nevét, így lett Korngutból Kemény. Az 1920-as évektől rendszeresen játszott a hűvösvölgyi Nagyréten felállított paravánja felett. Főállásban hivatalnokként vagy éppen mozigépészként igyekezett eltartani családját. 1944-ben a II. világháborúban eltűnt.

Kriflik Mária, a Mama, később Keményi Mária, 1898-ban született Pozsonyban, de honosítása révén Budapest van bejegyezve születési helyének. Korngut-Kemény Henrik kérésére változtatta meg nevét. Iratok bizonyítják, hogy a Mama nem a Kemény, hanem Keményi nevet viselte. 1984-ben, hosszan tartó betegségben halt meg, Budapesten temették el.

Korngut Salamon, a nagyapa, 1853-ben született. Galíciából vándorolt Magyarországra, Várpalotán telepedett le. Csizmadiaként, cipőfelsőrész készítőként is ismerte környezete. 1897. január 26-án kapott először működési engedélyt a belügyminisztériumtól cirkuszi mutatványossághoz. 1930-ban Budapesten halt meg.

1926 februárjában Budapesten megszületik a második fiú, Kemény Mátyás.

1927-ben megnyílik a nagyapa és a Papa tervei alapján készült Kemény Bábszínház, mely Bódé néven is ismert.

1931-ben a Simor utcai elemi iskolában kezdte tanulmányait ifj. Kemény Henrik. Szeretett iskolába járni, de hamar megismerkedett a „kettős szereposztással": délelőtt iskolai, délután színpadi tanulás várta. 6 évesen már fellépett a bábszínházban a Papától ajándékba kapott Miki egérrel. Minden délutáni előadáson a színpadon segédkezett a Papának Mátyás öccsével együtt. Ekkor költöztek ki a Népliget 29. számú Bódéjába, a Kemény Bábszínházba, eddig a Rottenbiller utcában lakott a család.

1934-ben 9 évesen faragta meg első Vitéz Lászlóját. Ettől az évtől a két fiútestvér rendszeresen szerepeket kapott a Papától.

1936 februárjában Budapesten megszületett Kemény Katalin, Pipike. (Csibike megszólítást is használ ifj. Kemény Henrik) Tanítónőnek tanult. Soha nem akart színpadon játszani. 1984-ben halt meg Budapesten. Súlyos cukorbeteg volt.

A II. világháború gyökeresen megváltoztatta a család életét. A Papa, Korngut-Kemény Henrik, aki tizennyolc évig megszakítás nélkül játszott a Bódéban, 1944-ben munkaszolgálat során eltűnt. Kemény Mátyás fogságban volt.

1945. május 1-én újból megkezdte működését a Kemény Bábszínház. Ifj. Kemény Henrik a háborúban megrongálódott Bódét helyrehozta annyira, hogy egyedül ugyan, de játszani tudott a közönségnek. A legfiatalabb Kemény-gyermek, Katalin kezelte a gramofont, a Mama volt a pénztáros.

1945 nyarának végén a fogságból hazakerült Kemény Mátyás. Így augusztus 20-án már együtt játszottak a népligeti Bábszínházban. Minden romos volt, sebhelyekkel teli.

1946-tól belefogtak Mátyással a Bódé teljes felújításába. Ebben az évben vezették be a forintot. Május 1-én egy előadásra 1,- Ft volt a belépő.

1947 A nehéz évek sora folytatódott. Sorra betiltották az előadásokat, nehezen kaptak működési engedélyeket, a példakép Papát nem tudták pótolni.

1948-ban a Bábjáték Szövetség hozott egy rendeletet, miszerint csak a szövetségi tagok játszhatnak bevétellel. A vásári bábosok viszont nem számítottak annak, így Vitéz Lászlónak bizonytalan időre „száműzetésbe" kellett vonulnia. Legfőbb indoknak és kifogásnak támasztották, hogy: „Ma már nem időszerű és nem korszerű Vitéz Lászlót játszani. Legyen helyette inkább Traktor Ferke vagy Okos Kata". Dacolva a rendeletekkel, ifj. Kemény Henrik kijelentette, hogy ha nem játszhatja a nagypapa örökül hagyott történeteit, akkor kesztyűs bábbal nem, csak marionett bábbal fog játszani, ezt is csak zenére, szöveg nélkül.

1948-ban ifj. Kemény Henrik saját tervei alapján elkészítette Bambit, a közönségcsalogató szerepre kitalált bábot. Az óriásbáb fehér köpenye alá bújva egy bábmozgató vállán támaszkodott a báb belső szerkezete. A báb teljes magassága elérte a 300 cm-t. A fej kasírozott, kézzel festett. Az előadások kezdete előtt Bambi vurstli zenére menetelve bement a közönség közé, őt követte a két néger cintányéros figurája ifj. Kemény Henrik kezén. Jókedv, kacagás, kíváncsiság kiváltása volt a cél, amelynek eredményeként egyre többen gyűltek össze az előadást megtekinteni. Bambit legtöbbször Kemény Mátyás keltette életre.

1950-ben ifj. Kemény Henrik tagja lett az Állami Bábszínháznak. Bod László festőművész, a színház akkori igazgatója hívta bábtechnikusnak. Első munkája az Aladin csodalámpája című előadás mechanikai munkálatai voltak.

1952-ben a Városligetet államosították, majd felszámolták. A Népligetben is aggasztó lett a helyzet. A mutatványosok és cirkuszosok, megérezve a közeledő bajt, már ekkor elkezdtek „csomagolni", költözködni.

1953-ben a Népligetet is felszámolták. Az államosítás napján, 1953. augusztus 21-én éjszaka ifj. Kemény Henrik, Jakovics József és Kemény Mátyás a Kemény Bábszínházból a Rottenbiller utca 1-es számú lakásba menekítették ki a bábokat. A műteremlakásban lakó Bálint András és Jakovics József festőművészek több mint 10 évig vállalták a bábok bújtatását.

1954-ben ifj. Kemény Henrik megkapta a Népművészet Mestere címet. Ortutay Gyula terjesztette fel a kitüntetésre.

1955-ben összekülönbözött az Állami Bábszínház akkori igazgatójával, Molnár Józseffel. Ennek következtében többen összefogva elmentek Győrbe, hogy megalakítsák az első vidéki bábszínházat. A győri útnak azzal a feltétellel indult neki, ha Gáti György igazgató teljesíti kérését, miszerint csak akkor dolgozik Győr városában, ha a színház támogatja vidéki játékaiban. Már ekkor teljes hittel elkötelezettje volt a nagypapa nyomdokain való játéknak, a vásári mutatványos műfajnak. A győri színház minden feltételét teljesítette.

1958-tól ismét az Állami Bábszínházban dolgozott.

1963-ban a népligeti Bódéból végleg beköltözött Budapest belvárosába, a Vörösmarty utcába.

1975-ben úgy döntött, hogy az Állami Bábszínházból nyugdíjba vonul és önállósul. Bató Lászlót, bábszínész kollégáját is ekkor nyugdíjazták.  „Összeálltak", és 1982-ig, Bató halálig együtt járták a vidéket, és a nagyvilágot. A 70'-es évek elején ketten, a Bató László vezette útinapló szerint mintegy 300 településen játszottak közel 650 előadást. Barátja halála után ifj. Kemény Henrik öccsével, Mátyással vagy egyedül játszotta a Vitéz László előadásokat.

A 80'-as években a Magyar Televízió is nagyban hozzájárult, hogy egy egész ország, azaz „mindenki Heni bácsija" lett. Hakapeszi, Tücsök és Pamacs, Gyufa Gyuri, Sakk Matyi, Gesztenye Guszti, Süsü, a sárkány - valamennyi bábot ő készítette, (a Süsüt is?) s a legtöbbet ő is mozgatta a játékokban.

1983-ban a X. kerületi Tanács helytörténeti szempontból védetté nyilvánította a Kemény Bábszínházat, azután az MTA Soros Alapítványa, a Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács és az ÁISH (ezt ki kéne írni) felkarolta a Kemény-család bábszínházának sorsát. Előkészítettek egy felújítási tervet.

1984-ben előbb meghalt a Mama, Kriflik Mária, majd a legfiatalabb Kemény gyermek, Katalin is. Ifj. Kemény Henrik magányosan járta a világot. Ettől az évtől elismerések sorát kapta Londontól Berlinig, Mexikótól Tajvanig, Münchentől Moszkváig. A vásári bábjátszás magyar képviselőjeként mindenütt jutalmak, nívódíjak várták. Ifj. Kemény Henrik élete során közel egy tucat Vitéz László figurát ajándékozott múzeumoknak és neves személyeknek. A müncheni Stadtmuseum, a drezdai UNIMA Fesztivál Központ, a mexikói Nemzeti Bábmúzeum is őrzi a magyar népi bábhőst, de egyet-egyet kapott Moszkvában Szergej Obrazcov, Párizsban Francois Mitterand is.

1989-ben ifj. Kemény Henrik átépítési tervei alapján felújították a Bódét, a népligeti Kemény Bábszínházat, melyet augusztus 20-án ünnepélyes keretek között felavattak. Ekkor játszott a felújított bábszínház színpadán először és utoljára Vitéz László. A Népliget azóta sem kapta vissza közönségét.

2001-ben meghalt Kemény Mátyás, a szeretett testvér. Azóta Kemény Henrik teljesen egyedül játszik. Barna utazó bőröndje mindig útra kész. Benne alszik Vitéz László, a két Néger zenész, a fekete Ördög Cuclifer, a Krokodil és a palacsintasütő. Mind azt várja, amit Heni bácsi is: kezdődjön a játék. Addig akart játszani, amíg a közönség szereti, amíg a kezét fel tudja emelni.

2005. március 15-én átvette az Országházban a Kossuth-díjat. A díj összegét még ezen a napon felajánlotta egy majdan épülő Kemény Bábmúzeumnak.

2006. január 29-én, születésnapján megalapította a Korngut-Kemény Alapítványt, melynek feladatául a Kemény család bábos örökségének egyben tartását, a bábmúzeum létrehozását tűzte ki.

2008. december 4-én a vásári bábjáték vitathatatlanul legnagyobb alakjaként Prima-díjjal jutalmazták a Művészetek Palotájában.

2010 decemberében elolvasta és lektorálta az általa elmesélt történetekből szőtt könyvet, majd lezártnak nyilvánította.

2011. október 2-án éjjel valószínűleg gyújtogatás következtében leégett a népligeti Bódé.

2011. november 30-án, Debrecenben meghalt.