Valér

"A gyerekközönség lelkesedése összehasonlíthatatlan"

2013.05.27. 07:07

Programkereső

Nemcsak az előadáson tánc közben, hanem a színpadon kívül is mindig mosolyog. Rövid időn belül már másodszor beszélgetünk az Operaház művészbüféjében, és én mindvégig ezt a belülről fakadó, sugárzó jókedvet próbálom megfejteni. Pap Adrienn magántáncosnő, akit 2012-ben Junior Prima-díjjal is kitüntettek, júniusban ismét a Hófehérke és a 7 törpe címszerepét táncolja.

Elmondása szerint nem akart a kezdetektől fogva táncosnő lenni, ahogy azt a legtöbb balett-táncos mesélni szokta magáról. A tánc mindig is meghatározó volt számára, de az az erős vágy, hogy erre tegye fel az életét, csak később fogalmazódott meg benne. Mindig is „izgő-mozgó" lány volt, és már az iskolába jelentkezés előtt is járt társastáncra, majd egy sikeres felvételit követően a Táncművészeti Főiskolán találta magát, ahol - a fővárosba való felköltözés miatt - már fiatalon erős honvággyal kellett megküzdenie. A nagy döntést, miszerint profi balett-táncos lesz, „csak" tizenegy évesen hozta meg, amikor először léphetett színpadra a Diótörőben. Ekkor csapta meg őt a színház szele, az a varázslat, amit felnőtt balerinaként minden előadáson újra és újra átél.

Amikor a példaképekről kérdezem, Volf Katalint emeli ki, akit egész kiskora óta csodál: már a Diótörőben is, ahol Volf Katalin akkor főszerepet táncolt, az ő mozdulatain csüngött a szeme, tőle és általa tanulta meg, hogy miként használja tudatosan a testét, a mozdulatait, a legkisebb kézemelést is. Ő értettette meg vele, hogy nemcsak a lábnak, hanem a kézfejnek is táncolnia kell.

Mint minden nagy karrierre készülő balett-táncos, Pap Adrienn is többször járt már külföldi kurzusokon, melyek közül legszívesebben a North Carolina School of the Arts-ban töltött egy hónapra emlékszik vissza, amikor tizennyolc évesen az Egyesült Államokba utazhatott. Kinti házigazdája, Pándi Gyula balettművész kalauzolásával bepillantást nyert egy amerikai művészeti iskolába, ahol a kurzusokon keresztül a Balanchine-módszert is kipróbálhatta, amit itthon kevés lehetősége van megtapasztalni.

Pap Adrienn - Magyar Nemzeti Balett
Pap Adrienn - Magyar Nemzeti Balett

Felvetésemre, miszerint biztosan rengeteg dolgot kellett megvonnia magától a balett érdekében, a korábban említett optimizmussal és vidámsággal felel: „Nekem ez az életmód teljesen természetes, mivel én csak ezt ismerem. Sokan mondják vagy gondolják úgy, hogy: „ó, szegénynek nincs ideje semmi másra". Tény, hogy mi nem jártunk le annyit labdázni az udvarra gyerekként, és huszonévesen sem megyünk minden hétvégén bulizni. De ennek ellenére nekem ez a normális, hiszen ebben nőttem fel, és éppen ezért nem veszteségként élem meg. Nem arra gondolok, hogy mennyire gyötrelmesek a próbák, hanem helyette büszke vagyok a sikereimre. Persze, sokszor fáj a spicc-cipő, mint minden balerinának, nekem is töri a lábujjaimat, de már ehhez is hozzászoktam, inkább az volna a furcsa, ha nem törné."

A nyári, matinéprogramként júniusra műsorra tűzött Hófehérke Pap Adrienn egyik legkorábbi és legkedvesebb operaházas emlékei közé tartozik. A 2004-es premierrel párhuzamosan került ugyanis a Magyar Nemzeti Balett társulatához frissen végzett főiskolásként, és még bőven csak ismerkedett az új hellyel, amikor máris forgatásra hívták. „A darabban látható egy vetítés - amit a tükörjelenetben projektorral játszanak be - amihez minden főszereplővel felvételeket készítettek. Tisztán emlékszem rá, éppen csak hogy bekerültem az Operába, és már szóltak, hogy akkor megyünk felvételt készíteni a Hófehérkéhez, mire ijedten válaszoltam: „atyaisten, én csak most jöttem". Ugyan én abban az évben még nem álltam be, csak a következőben, de ebből már biztosan tudtam, hogy számolnak velem mint leendő főszereplővel. Ez nagy szó volt és óriási megtiszteltetés, hogy már előre bizalmat szavaztak nekem." A Diótörővel párhuzamosan első főszerepe volt Hófehérkét eltáncolni az Opera színpadán, melyben a kihívást elsősorban a hiteles színészi játék jelentette számára, mivel ezt a Főiskolán nem tudják maradéktalanul átadni, a képesség több éves gyakorlással szerezhető meg.

Hófehérke és a 7 törpe - Magyar Nemzeti Balett
Hófehérke és a 7 törpe - Magyar Nemzeti Balett

Harangozó Gyula koreográfus darabjához a kifejezetten látványos díszletet Kentaur tervezte, aki arra törekedett, hogy a színpadon elénk táruló kép valóban olyan legyen, mintha három dimenzióban egy könyv nyílna ki előttünk. a bábszínházakhoz képest monumentálisnak ható előadást azonban nem csak a gyerekek élvezik, hanem a szereplőknek is maradandó élményt nyújt - emlékszik vissza a korábbi évek előadásaira Pap Adri. „A Hófehérkében egy olyan szokatlan szituációt élhetünk meg, ami ritkán, szinte soha nem fordul elő más előadásnál az Operában. A gyerekek beszélgetése, kiabálása, zsivaja a színpadra is felhallatszik, ez belőlük - a felnőttekkel ellentétben - ösztönösen jön, az ő lelkesedésük összehasonlíthatatlan a felnőtt nézőkével. A kicsik őszintén kinyílnak, gátlás nélkül, lelkesen szólnak bele az előadásba. Egyszer abban a jelenetben, amikor megkapom az almát, és épp a zenében is csendesebb rész következik, az almába harapás előtt egy kislány torkaszakadtából kiabálta felém teljes átéléssel, hogy: „ne, ne harapj bele az almába!" Az ilyen mondatoknál nehéz a balettnak azt a komolyságát és kimértségét megtartani, amit a műfaj megkövetel. Legszívesebben én is elnevettem volna magam!"