Valér

"Egy igazi kincsesbányára leltem"

2013.05.30. 07:01

Programkereső

Azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak érti, hanem ismeri is a középkori francia szépirodalmat, sőt hőseit saját meséibe is beépíti. Jeney Zoltán második gyerekeknek szóló könyve óbalatóniaiul beszélő apró lények világába kalauzol. A Rév Fülöp Fajszföldön című „pacifista lovagregény" áprilisban jelent meg a Kolibri Kiadónál.

- A műfordítás mellett 1996-tól tanítottál is több helyen középkori francia irodalmat. Ez a korszak még az irodalomtudományon belül is marginálisnak számít. Neked hogy jött az érdeklődési körödbe?

- Elsősorban azért marginális, mert elég nehéz vele értő módon foglalkozni, nagyon el kell mélyedni benne, nem lehet csak úgy hobbi szinten megismerni. Én úgy kezdtem el ezzel foglalkozni, mint a rák, visszafele lépkedtem az időben. Amikor egyetemre mentem, akkor még eszem ágában sem volt ezzel foglalkozni, engem inkább a fordítás érdekelt, ami pedig azért volt jó, mert több irányba elvezetett, többek között a reneszánsz irodalomhoz is. Először tehát reneszánsz verseket fordítottam, ebből meg is jelent egy kötetem. A fordításuk közben viszont rájöttem, hogy komoly előismeretek szükségesek ahhoz, hogy mindent értsek, és ez továbbvezetett a középkorhoz, ahol egy igazi kincsesbányára leltem.

Jeney Zoltán
Jeney Zoltán

- Milyen kedvenceid vannak a középkori szövegek közül?

- A saját Rév Fülöp-köteteimben is szerepelnek olyan történetek, ötletek, szereplők, aminek a magját egy középkori legenda képezi, amik ihletforrásként szolgáltak a Balatóniában játszódó lovagregényemhez. Az egyik ilyen történet, ami a kedvenceim közé tartozik és egyébként nem is annyira ismeretlen mű, az a Tóth Árpád fordításában olvasható Aucassin és Nicolette, egy 12-13. századból származó francia lovagregény, aminek a szerzője ismeretlen. Ebben a háborús regényben található egy utópisztikus epizód, ami egy abszurd humorú, számomra kedves történet, és nem mellékesen a mai kor emberének is nagyon szórakoztató.

- A Rév Fülöp-könyveknél tudatosan játszottatok rá a középkori kódexeket utánzó külsőre és illusztrációra?

- Természetesen. Haránt Artúrral, a könyv illusztrátorával is úgy kerültünk kapcsolatba, hogy egy olyan grafikust kerestünk, aki ebben a középkori lovagvilágban otthonosan mozog vizuálisan. A közös munka nagyon jó döntésnek bizonyult, ráadásul amikor Artúr a második könyvet olvasta, akkor már kifejezett kérése volt, hogy a lovagi tornát mindenképpen szeretné megrajzolni. Ezt meg is lehet csodálni a könyvben: egy oldalpáron két lovag a dárdájával egymással szembe vágtat.

- Balatónia milyen személyes emlékekből formálódott mesehelyszínné? Mit jelent neked a magyar tenger?

- Én nagyon sokat jártam nyaranta a Balatonhoz. Kisgyerekként édesapám vitt minket a vállalati üdülőbe, gimnazistaként pedig barátaimmal többször körbebicikliztük a tavat. Most már a saját nyaralónkba járunk le a családdal, az első Rév Fülöp-kötet részben ott készült. Ezektől az emlékektől függetlenül is azt gondolom, hogy a Tapolcai-medence Magyarország legszebb vidéke, aminek külön szaga, színe és érzése van. A Balaton azért nagyszerű, mert azáltal, hogy hosszú és keskeny, egyszerre képes egy végtelen víztükröt mutatni a szemlélőnek, és egyszerre van egy kuckó érzése is az embernek a közeli túlsó part miatt. Emellett nagyon befogadó tó is, mert sok a sekély partrész.

- Amikor elkezdted kitalálni a Balaton-mítoszodat, amiben minden szereplő egy-egy helyiségnévből ered, akkor azt megelőzte egy tudatos földrajzi vizsgálódás?

- Nem, csupán egy balatoni turistatérképet használtam. Nyilván Révfülöp volt az első szikrája az egésznek. Persze mindannyian sok helynevet ismerünk a tó körül, de amikor szisztematikusan elkezdtem alkalmazni ezt az írói fogást, amit végig kellett vinni, akkor azért elővettem a térképet. Ez egyben jó öngerjesztő játék, mert elképesztő furcsa településnevek is vannak, úgyhogy ezek sokszor ötletet is adtak.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön - Kolibri Kiadó
Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön - Kolibri Kiadó

- Mit lehet tudni a második utazás szereplőiről, a kis fajszokról, akik óbalatoniul beszélnek?

- Az első kötetben még csak egy fajsz szerepelt, aki az egyik főszereplő,  báró Hegyeschtűy Vászoly. Ott az ő személyén keresztül próbáltam a fajszok imázsát felépíteni, akik nagyon ápoltak, bajuszt viselnek, eléggé arisztokratikusan viselkednek, ugyanakkor végtelenül pukkancsok. Már akkor is arra törekedtem, hogy a fajszokkal egy kicsit megismertessem az olvasót. Mégis többször megkaptam kritikaként, hogy érdekes figura ez a Vászoly, de milyen kár, hogy csak lóg a levegőben, és nem ismerjük meg jobban. Hát most tessék, az új kötet tele lett fajsszal. Egy másik motivációja volt a fajszvilág megrajzolásának, hogy nagyon szeretem ezt a gulliveriánus kontrasztot alkalmazni. Vagyis azt, hogy mennyire hozzávetőleges az adott kultúra vagy világlátás, amiben otthon érezzük magunkat. Objektív világkép nem létezik, ezért a legtöbb társadalmi konfliktusunk ezeknek az eltérő nézeteknek az összeütközéséből fakad. Ezeknek a megoldásában segíthet az, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem a mi világunk az egyetlen érvényes közeg. Valami ilyesmi lenne az üzenete a Rév Fülöp Fajszföldönnek.

- Te milyen íróktól olvastál fel a fiaidnak?

- Imádtam nekik olvasni Sven Nordqvist Pettson és Findusz-történeteit, mert az egy kifejezetten aranyos és vicces sorozat. Olvastunk közösen verseket is, például a Friss tinta! című gyerekvers-antológiát, ami szerintem zseniális. De a nagyobbik fiam, aki most tizenegy éves, olyan gyorsan elkezdett olvasni, hogy egy idő után már ő olvasott magának és a kisebbnek is. Mostanában már inkább csak ajánlok neki egy-egy újat, legutoljára Mark Twain az Egy jenki Arthur király udvarában című könyvét, ami szintén inspirálta Rév Fülöp történetét.