Rovatunkban ezúttal a márciusban bemutatandó, Menyasszonytánc című klezmer-musical zeneszerzőjét, rendezőjét és női főszereplőjét kérdeztük arról, nem tartanak-e attól, hogy a művet óhatatlanul is összehasonlítják majd a Hegedűs a háztetőn című musicallel?

Jövőre, veled, itt! – valószínűleg sokaknak cseng ismerősen a cím, hiszen a darabot Schütz Ila és Sztankay István, majd Udvaros Dorottya és Hirtling István játszotta nagy sikerrel. December 10-én a Budapesti Operettszínház Súgó Raktárszínházában Somogyi Szilárd rendezésében mutatják be a musical comedyt. A fiatal, pályakezdő rendezőt eddigi munkáiról és terveiről Papp Tímea kérdezte.

Már a repülőtéren megláttuk az első csadorba öltözött hölgyeket, és eszünkbe jutott, hogy Kuala Lumpur a turné egyik olyan városa, ahol a társulat hölgytagjainak „kiegészített” öltözetet kell viselnie a helyi szokások miatt.

Így még soha sehol a világon nem vártak minket: karneváli dobparádéval, ajándékokkal és óriási üdvözlő zászlóval fogadták a Budapesti Operettszínház társulatát a brunei repülőtéren. A világ egyik legegzotikusabb országában a világhírességeknek kijáró üdvözlés után éreztük, hogy itt már hallottak a Jakartában, Kuala Lumpurban vagy valamelyik másik világvárosban adott koncertek sikeréről.

Rutinos ázsiai utazóknak számítunk, hiszen évente legalább egyszer Japánban szerepel a társulat. Több mint tíz éve a Budapesti Operettszínház társulata ad koncertet szilveszterkor a Tokio Opera City Hallban. Így aztán Koreában és Taiwanban is úgy éreztük, hogy ilyen hangulatú városokban már jártunk többször is. De Taipei azért okozott néhány meglepetést.

Amikor Budapestre érkezik egy-egy popsztár, és az interjú során elmondja, hogy rengeteg dolga miatt még semmit nem látott a városból, ez mindig sztárallűrnek tűnik. Szöulban megtanultuk: van olyan, hogy az ember estére megérkezik a szállodába, megvacsorázik, és olyan kimerült az elmúlt héten megtett több mint 20.000 km miatt, hogy egyszerűen elalszik, akár akarja, akár nem.

Jakarta mostanában túl sokat szerepelt a hírekben ahhoz, hogy az ember ugyanolyan biztonságérzettel létezzen a városban, mint Budapesten vagy akár legutóbbi koncertünk helyszínén, Bangkokban. Repülőgép zuhant le, madárinfluenza ütötte föl a fejét, az indonéz bíróság pedig több mint két évtizedes szabadságvesztésre ítélt egy ausztrál lányt, akinek – állítása szerint – valaki kábítószert csempésztett a táskájába.

Jutott egy kis idő a városnézésre is: a királyi palota gyönyörű volt, és az úszó piacra is jutott néhány óra. De ennél sokkal érdekesebb a thai emberek arca. Az egész világuk leolvasható róluk: a napfény és a tenger, a keveredő ázsiai és európai arcvonások. Jellemző rájuk a másik ember iránti tisztelet – ez egyébként szerintem az ázsiai emberek sajátja –, de nem érezni a tekintetükből azt a már-már görcsös megfelelni akarást, mint ami például sok japánnál megfigyelhető. A thai emberek már régen tudják, hol a helyük a nagyvilágban – a gyarmati éveknek talán ez az egy előnye jelentkezett a végtelen sok hátrány mellett.