Edu-Art

A magyar Bobby McFerrin?

2013.02.22. 12:10
Ajánlom
Időnként így is emlegetik a fiatal Kayamart, azaz Magyaróvári Viktort, akinek tavaly a Nádor teremben megtartott karácsonyi koncertjére sajnos csak kevesen jutottak el, pedig megfelelő alkalom lett volna arra, hogy megbizonyosodjon a nagyérdemű a címben említett titulus helyénvalóságáról. KRITIKA

Aki még nem tudja, ki az a Kayamar, annak ajánlom szeretettel a weboldalát, mivel helyszűke miatt nem szeretném életrajzi adatokkal terhelni a beszámolót. Azért elöljáróban néhány címszó álljon itt: öt oktávos hangterjedelem, improvizációs tehetség, Herz-hallás - nagyjából ezek lennének a Kayamar-jelenség főbb hozzávalói.


A koncert időpontja sajnos nem bizonyult szerencsés­nek, ugyanis vasárnap volt, ráadásul advent, és az emberek ilyenkor vagy otthon ülnek családi körben a tévé előtt, vagy vásárlási lázban égnek. A lényeg, hogy húsz főnél több nemigen ült a közönség sorai­ban, és ebbe a létszámba beleszámoltam magamat, Kayamar operatőri feladatokat is ellátó menedzserét, a rokonokat, barátokat és üzletfeleket is.

A kritizálást a plakáttal kezdem, amelyen nemcsak Kayamar látható, hanem Göncz Renáta szoprán­énekesnő is, akiről első ránézésre az őt nem ismerő laikusok azt gondolhatnák, hogy az esztétikai-opti­kai tuning szerepét tölti be, mivel a neve sehol sem szerepelt. Nem beszélve arról, hogy a hangverse­nyen rajta kívül még három másik "mellékszereplő" is feltűnt, név szerint Lakatos Zsuzsa, Uzsaly Bence, valamint Czinege Ádám, akik csak nagyritkán hagy­ták egyedül Magyaróvári Viktort. Szóval a koncert fényében jobban nézett volna ki a plakáton a Kayamar és barátai cím.

A hangverseny izgalmasan kezdődött: különböző ma­darak csicsergését hallhattunk az éterben, amiket maga Kayamar produkált, mint később kiderült, egy looper vagy hosszabb nevén loopstation pedal segít­ségével. Aki nem ismerné ezt az eszközt, arra szolgál, hogy a zenei anyagot rögzítse, majd folyamatosan is­mételje, alapot biztosítva újabb repetitív zenei rétegek számára, amely rétegeket akkor állítja le vagy indítja újra a művész, amikor kedve tartja: vagyis egyfajta minimalista alapot biztosít, amire lehet improvizálni. A szokatlan kezdés után végre láthatóvá vált a főszereplő, majd a már említett közreműködők is, én pedig kíváncsian vártam, hogy megtudjam, mi is sülhet ki egy effajta vokális, közös improvizációból. Bevallom, nem arra számítottam, amit kaptam, de ezen nem lepődtem meg, hiszen nem is jazz-muzsi­kusokról van szó. Kayamar ugyanis karmesterként irányította az improvizációt, elénekelt egy frázist, amit visszaénekeltetett az egyik énekessel, erre ráéne­kelt egy újabb zenei anyagot, amit egy másik énekes közreműködőnek kellett folyamatosan ismételnie, és így tovább, majd az egészre ő improvizált újabb motívumokat, dallamokat. Talán ismerősen cseng a technika: szó szerint élő, hús-vér loopolásnak le­hetett szem- és fültanúja a közönség, ha úgy tetszik, improvizálni csak Kayamarnak volt szabad. Ez a tech­nika váltakozott a pedál alkalmazásával, az utóbbiról Kayamar elmondta, hogy még csak pár napja került a birtokába, de ez mindössze ebből a bejelentésből, valamint az erőteljes koncentrációból derült ki.

A műsorszámok alapjában véve frissességet, spon­taneitást és önfeledtséget sugároztak, Kayamar bra­vúrosan váltotta a lágékat, énekével hol teljes értékű kíséretet alkotott, hol pedig szólistaként jeleskedett, és csak időnként lehetett érzékelni némi félreintoná­lást. Ahogyan az idol, Bobby McFerrin koncertjein, úgy itt is kvázi effekteket produkáló hangszerként, nélkülözhetetlen eszközként funkcionált a mikro­fon, tehát a hangversenyt emiatt sem lehetett volna akusztikusan megoldani. De ahol van mikrofon, oda kellene hangmérnök, hangtechnikus is, ennek sajna híján volt a produkció, és ez bizony igen sokat rontott néhány megszólaláson: rendszerint a szoprán sok volt, még olyan helyeken is, ahol a szólót Kayamar énekel­te. Némi hangmérnöki munkával sokkal üdítőbb lett volna az igen szépen megformált Walking in the Air, Howard Blake dala, amelyben Göncz Renáta énekelte a szólót kissé fátyolossá, könnyűzenéssé változtatva lírai szopránját, keverve ezzel a Hóember című 1982- es animációs filmben elhangzott eredeti verziót (ahol egy kórista kisfiút hallhattunk mesésen naiv hangon énekelni) a mára már sokkal ismertebb Nightwish-féle 1999-es változattal az Oceanborn című albumról, ahol még Tarja Turunen énekelte a dalt kicsit dráma­ibb hangvételben. Ehhez remek kíséretet rögtönzött Kayamar, így a dal a koncert kiemelkedő színfoltja lett. Hasonlóan kedves élményekkel gazdagított a Weöres Sándor versére énekelt Ha a világ rigó lenne, amely­ben szintén lejjebb lehetett volna venni a szoprán szó­lóból, de most már nemcsak Kayamar engedte meg magának az improvizálást, hanem a szólóba, majd a koncert vége felé a többi közreműködő énekébe is ke­veredtek rögtönzött elemek, s ezek igencsak emelték a hangverseny színvonalát. Az említett Weöres-dalban ismét madárhangokat hallhattunk a looper segítségé­vel egymásra helyezve - ha Olivier Messiaen hallhat­ta volna ezt a produkciót, bizonyára megnyalta volna mind a tíz ujját.

McFerrin koncertjeihez hasonlóan a közönség éne­keltetése sem maradhatott el - bár ide a nagyobb létszám igencsak hiányzott -, viszont az amerikai éne­kes-karmesterrel való összehasonlításra leginkább a ráadás adott alkalmat, mivel itt McFerrin egyik számát adta elő Kayamar, a Blackbirdöt, ami nem kis kihívás. A dalt lélegzetvisszafojtva hallgatta a közönség, és lehet, hogy előfordultak benne intonációs zavarok, lehet, hogy a mikrofon használata is mesteribb lesz idővel, de egy biztos: Kayamart tisztelettel ajánlom Bobby McFerrin legközelebbi magyarországi koncert­jének szervezői figyelmébe, legalább egy közös szám erejéig.


Kayamar karácsonyi koncert - Nádor Terem, 2012. december 16.
Közreműködtek: Magyaróvári Viktor (Kayamar), Göncz Renáta (szoprán), Lakatos Zsuzsa (alt), Uzsaly Bence (tenor), Czinege Ádám (basszus)

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Színház

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Tánc

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.