Akik számára a Góbé zenekar neve esetleg nem csengene ismerősen, azoknak röviden a következőképpen lehetne összefoglalni történetüket: adott egy fiatal férfiakból álló, eredetileg csak autentikus népzenét játszó együttes, amely aztán hirtelen felindulástól vezérelve egyszer csak egyfajta univerzális magyar szórakoztató zenei stílus felé kezdett el kacsingatni, amellett, hogy eredeti zenei identitását megtartotta. (További információkért lásd korábbi Bandemonda-cikkünket a zenekarról.) A címben feltett állítás persze túlontúl nagyvonalúnak tűnhet, de kétségtelenül van egyfajta párhuzam: amíg Bartók és Kodály azon munkálkodtak, hogy a magyar népdal egy új nemzeti műzene alapja legyen, addig a Góbé célja egy, a magyar népdalkincsben gyökerező könnyűzene megteremtése. Azaz olyan, a mai popzenén felnőtt generáció számára is élvezhető számokat kellett létrehozniuk, amelyek alapját az autentikus magyar népzenei anyag, előadói stílus és hangszerelés képezi. Vagyis ellentétben a hazafias rockzenével, amely valójában csak a nevében nemzeti, Góbéék kicsit talán valami olyanra is törekedhettek, amit a Bëlga együttes a Magyar Nemzeti Hip-Hop című számában - kifigurázva az ún. hazafias stílusokat - már megénekelt.

Az alapötlet persze nagyon egyszerű: az eredeti népi anyagot népszerű stílusokkal összekeverni; olyanokkal, mint a reggae vagy a rockzene - de megjelenhetnek más, nem kárpát-medencei népek népzenéi, illetve akár a klasszikus zene is. Ez így leírva persze elsőre nem tűnhet túl eredetinek, hiszen populáris népdalfeldolgozások évszázadok óta vannak, a Csík Zenekar meg szintén régóta játszik nem népi eredetű zenét is. Csakhogy amíg Csíkék nem játszanak saját számokat (csak mások átültetéseit népi zenekarra), addig a népi muzsika könnyűzenei feldolgozása általában kimerül a dallam jelzésszerű felhasználásában, amit aztán egy nagyon idegen, a felhasznált anyaggal semmilyen tekintetben sem harmonizáló környezetbe pakolnak be. Nyilván - visszatérve a korábbi párhuzamra - a bartóki-kodályi forma- és harmóniavilág a népi gyakorlattól szintén teljesen eltérő művészet, de mivel bizonyos alapvető dolgokban rokon, ezért a kettő együtt működik. Tulajdonképpen ugyanezt érzem a Góbé zenekar erősségének is. De mindent félretéve, ismer valaki olyan elvetemült, ámde "működő" zenét, ami pl. Pachelbel Kánonjából vett idézettel kezdődik, majd ír reelt és kalotaszegi legényest vonultat fel, mindezt a Rákóczi-indulóval megfűszerezve? (Az album harmadik száma pontosan ez...)

A Góbés számok erőssége, mint már utaltam rá, pont a mesteri kombinációkban rejlik, vagyis az eredeti népi forrásokat mindig sikerült valamilyen párhuzam mentén egy (vagy több) másik, popzenéből vett anyaghoz hozzákapcsolni. Ez a párhuzam lehet dallambeli ötlet, hangszerelésbeli (pl. a zúzós vonósbanda-rockzenekar párhuzam a Szívfájdalom című számban) vagy akár teljesen spontán felismerés is (ld. a Kodályos címűt, amikor egy ABBA szerkezetű, nagy ambitusú népdal sorai ugyanazzal a harmóniamenettel is kísérhetők). A kombinációk persze - a fárasztó viccekhez hasonlóan - elsőre nem mindig egyértelműek, sokszor csak többször újrahallgatva válnak világossá az egyes - elsőre akár oda nem illőnek tűnő - részletek. Ezek pedig a Góbé zenekar hitvallására, a szórakoztatva nevelésre is rávilágítanak: nem olcsó slágereket, hanem maradandó zenei műveket szerettek volna létrehozni, amelyeket érdemes újrahallgatni, elemezni, elgondolkozni rajtuk - még ha ez a hozzáállás inkább a klasszikus, mint a szórakoztató zenéhez áll közel.

A lemez, amelynek bemutatója december 15-én lesz a Fonóban, szinte mindenkinek ajánlott. Aki nem szereti a népzenét, az ez után garantáltan szeretni fogja; aki nem ismeri a folklórt, az a lemezt meghallgatva biztosan hatása alá kerül. És fordítva is igaz: a folk- és világzene elkötelezett rajongóit esetleg más műfajok irányába is kimozdítja. De a kiadványon az egyértelműen slágergyanús nóták (Raggae, Eastern, Szívfájdalom, Kodályos) mellett kifejezetten népzenei számok is helyet kaptak - a Nyerges számban Porteleki László, a Muzsikás együttes hegedűse is közreműködik -, így akik a Góbé tisztán népzenei munkásságára is kíváncsiak, azok is megtalálhatják a számításukat.

Éljen a műfajok közötti barátság!