Az Erste Bank Hungary Zrt. két éve alapította meg az Erste az elsőkért tehetségtámogató programot. A Zeneakadémia hallgatói számára kiírt ösztöndíjprogram keretében az egyetem legtehetségesebb növendékei a bank támogatásával havi ösztöndíjat szerezhetnek, valamint a művészi karrier felépítésében elengedhetetlen ismeretekkel vértezhetik fel magukat. A fiatal ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk harmadik részében Králik Abigélről olvashatnak.
Králik Abigél eddigi pályafutását, eredményeit olvasva meglepett az a tény, hogy az Erste az elsőkért tehetségtámogató program legfiatalabb ösztöndíjasáról van szó. Még csak 14 éves, de zeneiskolásként végignyerte az összes korosztályos hegedűversenyt, tavaly tavasszal a Talents for Europe nemzetközi vonós versenyen kapott első díjat, majd felvételt nyert Itzhak Perlman nyári zenei programjába.
- Négyéves korodban kezdtél hegedülni Philadelphiában, majd Dublinban folytattad tanulmányaidat. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- Egy olyan tanárnőnél kezdtem el tanulni, akinél minden óra után, ha jól dolgoztam, kaptam egy gumicukrot. Abban az időben az motivált engem a hegedülésre. A gyakorlás kivétel nélkül mindennap az apukámmal történt. Ő volt a „magántanárom". Az idők folytán egyre többet gyakoroltam önállóan. Amikor pár éve elkezdtem többet gyakorolni, meg kellett tanulnom, hogy sok mindent fel kell áldozni a komoly zenetanulásért. Sokkal kevesebb időm volt baráti programokra, szórakozásra, de szerintem megérte.
- Miután Budapestre költöztetek, olyan neves oktatóid voltak, mint Ácsné Szily Éva és Perényi Eszter. Be is álltál azon növendékeik sorába, akik kimagasló sikereket értek/érnek el. Mi az a plusz, amit tőlük tanultál?
- Mindkét tanártól nagyon sok mindent tanultam, nem csak technikailag. Éva nénitől azt, hogy a munkában lehet öröm is. Ő szerettette meg velem igazán a hegedűt. Ha ő nem lett volna, szerintem még mindig hobbiból zenélnék. Eszter néni megtanított dolgozni, komolyan gyakorolni. A Zeneakadémián már nem lehettem kisgyerek, akkor döbbentem rá, hogy nehezebb lesz a zene, mint gondoltam. De most már megszoktam ezt a "felnőtt" életet. Meg kell még említenem a radnótis tanáraimat, köztük Tözsök Édua osztályfőnökömet, akik azzal segítenek, hogy magántanuló lehetek, így foglalkozhatok ilyen komolyan a zenével.
- 2011-ben nyertél felvételt a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek osztályába. Az eredményeidet látva azt gondolnám, egyenes út vezetett idáig.
- Igazából nem volt egyenes út, mert csak akkor kezdtem el komolyan venni a hegedülést, amikor Magyarországra költöztünk, öt éve. Akkor viszont eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni egész életemben.
- Melyik számodra a legemlékezetesebb fellépésed, versenyed?
- A legemlékezetesebb versenyem a Talents For Europe verseny volt 2012-ben. Egy baráti "csoportként" mentünk el. Mindannyian jó eredményt akartunk elérni, és közben egymást is nagyon támogattuk. Ez volt az első olyan versenyem, amit őszintén élveztem és ahol nem izgultam annyit.
- A közeljövőben hol lépsz majd fel? Hol hallhatunk legközelebb játszani?
- Májusban kettő olyan koncertem lesz Szlovákiában és Szombathelyen, amelyeken zenekarral fogok szólózni. Már nagyon régóta tervezzük a szombathelyi fellépést: Mendelssohn e-moll hegedűversenyét fogom játszani, a Savaria Szimfonikusokat Petró János vezényli majd.
- Meghívást kaptál Itzhak Perlman mesterkurzusára. Hogyan készülsz erre a programra?
- Igazából erre a táborra nem kell készülni, két hónapig tart nyaranta és három hétig telente. A tábor résztvevői nem változnak évről évre, csak amikor valaki kiöregszik belőle. Bármilyen darabot lehet vinni, akár kész, akár nem. Félévenként járok a kurzusra, és mindig nagyon várom. Annyi sok érdekes és elképesztően jó zenészt ismertem meg. Sok a munka, de nem is veszi észre az ember, hogy mennyit dolgozik, mivel elmondhatatlanul jól érezzük magunkat.
- Hol látnád magad szívesen 10 év múlva?
- Hú, nehéz kérdés, mert annyira sok dolgot szeretnék csinálni, de legfőképpen szólista szeretnék lenni és megmutatni a világnak, hogy mennyire gyönyörű a zene. A Carnegie Hallban játszani az álmom, a világ legjobb zenészeivel, barátaimmal kamarázni és mesterkurzusokat tartani a világ minden pontján. Remélem, sikerül!