Edu-Art

A török sámán szemüvege

2012.04.14. 11:12
Ajánlom
Fazil Say időnként érthető, néha pedig érthetetlen módon ugyan, de garantáltan lázba hozza közönségét.

Jakobi László hangversenyrendezőnek és a Magyar Villamos Művek Zrt.-nek köszönhetően ismét ellátogathatott Budapestre a világhírű török zongoraművész, Fazıl Say, a kultúrák közötti párbeszéd nagykövete, aki az MVM Koncertek - A Zongora elnevezésű koncertsorozat keretében lépett fel a Művészetek Palotájában szerda este, a Magyar Költészet Napján. Janáček, Prokofjev, Haydn, Zimmermann, Stravinsky... nem egy szokványos műsor-összeállítás, akár azt is kérdezhetnénk egy rejtvényben, hogy vajon melyik a kakukktojás. Haydn f-moll variációit kivéve csupa 20. századi művet hallhattunk, ami Say repertoárjának törzsanyagát adja Bach és Mozart mellett. Korunk pianistáinak egyik legkiválóbbja (honlapjáról kiderül, hogy ritkán alhat saját ágyában, idejének nagyobb részét pedig levegőben és koncerttermekben tölti) bő két éve adott utoljára szólóestet hazánkban, amikor inkább a régebbi zenék képezték hangversenyének gerincét, így sokak kíváncsiságát kelthette fel a mostani program, hogy egy másik oldaláról is megismerhessük a török virtuózt. A zongorista Janáček 1905. X. 1. című szonátájával indított - a kéttételes darab állítólag a brünni tüntetés hatására született -, amelynek letisztult gesztusai, mély színei ragadtak magával, valamint főképp az első tételben építkezése volt igazán megnyerő. A szonáta megszólaltatása során hideg szenvedély jellemezte a játékot, a struktúra körvonalai azonban egyre inkább elhalványulni látszottak főképp a Say extázisa megnyilvánulásának betudható lábdobogások következtében.

A kicsit széteső előadásmód Prokofjev 7. (B-dúr) szonátájára is jellemző volt, amit egyrészt a kottából való zongorázás, másrészt a túlzott sokszínűségre való törekvés rovására írhatunk - ez utóbbit bizonyíthatja az is, hogy Fazıl Say kottájára rápillantani optikai élményt nyújtott, hiszen különösképp a második tételben nagyjából kétütemenként különböző színű ceruzákkal voltak kiszínezve a sorok. Orgonistákat meghazudtoló lábtechnikáját természetesen továbbra is csodálhattuk, ami gyakran sajnos kifejezetten zavaró volt (és ezt többek között Glenn Gould elkötelezett csodálójaként írom le, akinek éneklése egyetlen felvételen sem érte még el nálam igazából a tűréshatárt). Az előadásmód helyenként lehetett volna szikárabb, néhol romantikusabb (lassú tétel!), a harmadik tétel pedig akár gyorsabb is... De mindezeken túl határozottan markáns, robosztus interpretációban élvezhettük Prokofjev művét, amit leginkább csak olyan nagyágyúk előadásáról mondhatunk el, mint Gould, Richter vagy Pollini.

A már említett Haydn-darabot finoman szólva egyéni felfogásban hallhattuk, az akadémikus felfogás híveit minden bizonnyal sokkolhatták a művész tempó-ingadozásai, díszítései, dinamikái és különleges hangsúlyozásai. Magam sem értettem egyet az előadás számos elemével, viszont Say hallhatóan kiélvezett minden egyes hangot, és életteli, fantáziadús, sőt modern muzsikálást hallhattunk, amely szinte elhessegette azt a gondolatot, hogy a darab kakukktojás lett volna az est műsorában.

A szünet után egy talán nem csak Magyarországon ritkán hallható szerző ugyancsak nem gyakran játszott művét, a német Bernd Alois Zimmermann Enchiridionjának második kötetét hallhattuk, amelyben igazán otthonosan mozgott Say. Noha ennél a műnél is bele-belenézett a kottába, valahogy mégis jobban a magáénak tudhatta, mint a Prokofjevet vagy akár a Haydn-kompozíciót. Az 1951-ben komponált öt tételt a pianista hitelesen formálta meg, szuggesztív és érzékeny volt játéka, persze itt is jócskán megvolt a lehetősége gesztusait kibontakoztatni, továbbá erőteljes fortissimóit „megcsillogtatni". Az utóbb említett eszközzel legerőteljesebben Stravinsky Petruskájának a szerző által zongorán is megfogalmazott három tételében találkozhattunk. Míg ritmusai egyre precízebbek lettek, addig hangszín- és pontosságigénye szinte teljesen háttérbe szorult az est végére, ami valószínűleg a fáradtság jele lehetett. Hiányzott az első tétel lendülete, ami után üdítően hatott a második tétel humoros, kifejező játékossága, a finálé sodró előadását pedig kár, hogy több oda nem illő vendéghang is tarkította.

A változatos hangszínek a tapsvihar utáni ráadásokban kerültek elő ismét, amikor ugyan is Fazıl Say hol jazzes, hol filmzenés, hol pedig török népzenei ihletettségű saját kis zongorakompozícióiból kaphattunk ízelítőt, amelyek közül nem hiányozhatott az örökös "encore", a Black Earth (török eredetiben Kara Toprak, azaz Fekete Föld) című darabja, amelyben az imént vázolt alkotóelemek mindegyike megtalálható bizonyos mértékig. Lábdobogós, dúdolós sámáni révüléseit ezeknél a könnyedebb daraboknál érthettük meg igazán, és ha jobban belegondolunk, akárcsak Bernsteinnek a Beethoven- és Mahler-felvételein is tapasztalható „karmesteri balettkoreográfiáiért" (mintha mindegyik mű a West Side Story lenne), talán Saynak is meg tudjuk bocsátani ezen és persze egyéb rigolyáit, hiszen összességében véve egy fantasztikus kisugárzással bíró művészt tisztelhetünk benne, aki időnként érthető, néha pedig érthetetlen módon ugyan, de lázba hozza közönségét... 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.
Tánc

Carlos Acosta balettigazgató lett

A kubai utcagyerekből generációja egyik legkiemelkedőbb művészévé avanzsált táncost választották a Birmingam Royal Ballet új balettigazgatójának.
Vizuál

Társadalmi, politikai kérdéseket feszegetnek a 69. Berlinale versenyfilmjei

Összeállt a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) versenyprogramja, az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche vezette zsűrinek 17 alkotás közül kell kiválasztania a legjobbat. A magyar filmet Mészáros Márta, Buda Flóra Anna, Tóth Luca és Tasnádi Zsófia képviseli.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.