- A már kipróbált stílusok és műfajok közül melyek állnak hozzád a legközelebb?
- Előadóként azokban a zenékben érzem magam legjobban otthon, ahol a megkomponált, rögzített elemek interpretálásán kívül kreatív, improvizatív képességeimet is bevethetem. Nagyon sokféle zenét hallgatok, próbálom mindet a saját világában értelmezni, a saját funkcióinak betöltését vizsgálva értékelni. Amelyik zenében mindent elsodró energiák párosulnak az egyszerűséggel, ott azt, ahol pedig intellektuális finomságokat lehet kóstolgatni, ott azt csodálom. Játszani olyan muzsikákat szeretek, amelyekben ezek egyszerre jelen vannak.
- Mennyire általános az, hogy manapság egy klasszikus képzettségű zeneszerző a könnyűzene felé is fordul, ráadásul sikeresen, úgy, hogy ne kommersz legyen a végeredmény?
- Máshogy közelítenék. Saját élményekből kiindulva talán azt mondhatom általánosságban, hogy a mi komolyzeneszerző-generációnk ugyanúgy szívta, szívhatta magába a környezetéből könnyen és tömegesen elérhető, megismerhető könnyűzenéket, mint az ezzel egyidejűleg az iskolákban tanult komolyzenéket. Lubickolhattunk a minket érő hatások tengerében, és hogy ki milyen hatásokat fogadott be, milyenek elől zárkózott el, az már az egyéni nyitottságon és érdeklődésen múlt. Nem úgy fordultam a könnyűzene felé, hogy a kezdeti komolyzenei tevékenységemet nem láttam eléggé sikeresnek vagy eladhatónak, és ezért később kommerszebb irányokat kerestem. Ötévesen kezdtem zenét tanulni, és - sok nyitottan gondolkozó tanáromnak hála - a kezdetektől fogva párhuzamosan ismerkedhettem a jazz és a komolyzene értékeivel. Szívből lelkesedem rengeteg olyan zenei jelenségért, amik a legkülönbözőbb műfajokban találhatóak. Amikért lelkesedem, amikben hiszek, azokat beépítem saját muzsikámba. Ha a kommersz szót arra értjük, hogy valami sikeresen eladható, tehát van rá komoly fizetőközönség, akkor azt mondom: szeretnék tudni kommersz zenét írni, mert ez a szakmám, jó volna megélni belőle. Ha pedig a kommersz szót pejoratív értelemben használjuk, akkor jöjjünk rá, hogy gőgösek vagyunk, és próbálkozzunk meg olyat írni, ami mindenkinek tetszik. Lehet lenézni a közönséget, de akkor tegyünk valamit a nevelésükért, hogy jobban értsék a mi magas kultúránkat, vagy pedig kóstoljunk bele egy könnyűzenei producer munkájába, és fedezzük fel abban is a művészetet. Az itthon még mindig szétválasztott komoly és könnyű oldal rengeteget tanulhatna egymástól, ha párbeszédet nyitna. Erre azért hál' Istennek talán egyre többször van és lesz lehetőség, és kérdésedre válaszolva, igen, egyre általánosabb a szerzők részéről is az igény erre a nyitásra.
- Zenekarod, a Fugato Orchestra már tíz éves múltra tekint vissza. Nagy idő tíz év egy zenekar történetében? Hogyan értékeled az eltelt időszakot?
- Rengeteget tanultam ez alatt a tíz év alatt a Fugato élén. Kisebb csodának tartom, hogy idáig életben maradt ez a 16 fős csapat. Hálával tartozom minden egykori és mostani zenészünknek, mert gyakorlatilag sosem történt meg - pl. anyagi értelemben - a nagy áttörés, ahonnan már befutottnak és sikeresnek lehetne nevezni a zenekart, mégis nagy energiákat vetünk be folyamatosan, hogy az álmunkat megvalósítsuk. A feljebb tárgyalt "kommersz" szó nem tudom, hogy használható-e ránk, mert ma egy önszerveződő nagylétszámú zenei formációt rendesen eladni itthon gyakorlatilag lehetetlen, és ez független a művészi iránytól. A legnépszerűbb zenét játszó pop zenekar sem lenne anyagilag megtérülő, ha tizenhat fővel próbálkozna fennmaradni. A mi esetünkben sem az a célja a műfajok ötvözésének, hogy nagyobb közönséglétszám elérésével több pénzt keressünk. Szeretjük, amit csinálunk, és szeretnénk megosztani másokkal az örömünket, egyben szeretjük nyitogatni a - bármely oldalról érkező - közönség fülét olyan zenék irányába, amiket nem ismer.
- Kompozíciós stílusodat tekintve - és most itt elsősorban a Fugatóra komponált darabokra gondolok - vannak példaképeid, ihlető forrásaid? Milyen zenei stílusok, milyen előadók voltak rád nagy hatással?
- Gyerekkoromban elég sok hippi-korszakbéli musicalt hallgattam. A szimfonikus elemek és a rock ötvöződése talán innen került bele saját stílusomba. Ezzel párhuzamosan sok jazzt hallgattam, Jimmy Smith-től kezdve Blood Sweat and Tears-en át Pat Methenyig. Bernstein, Stravinsky, John Adams vagy Bach és Mendelssohn muzsikájáért éppúgy rajongok, mint a Jethro Tull, a Queen, a Gentle Giant, az After Crying, Mike Oldfield vagy Björk művészetéért. Manapság sok fúziós jazz-rockot is hallgatok, hazai példát említve a European Mantra vagy a Kaltenecker Trio nagy kedvenceim.
- Saját meghatározásod szerint a Fugato Orchestra progresszív szimfonikus jazz-rockot játszik. Más is képviseli ezt a műfajt vagy teljesen saját találmány?
- Nagyképűség volna azt mondani, hogy ezt a zenét mi találtuk ki. De az biztos, hogy manapság nem sokan játszanak ilyesmit. Általában nem egy-egy zeneszámban ötvöződik mindez a sok elem, hanem a repertoár áll össze nagyon sokféle muzsikából, és van egy sajátos hangzásunk, amely mégis egységessé teszi ezt a nagyon színes repertoárt.
- Ha jól tudom, Bobby McFerrin a crossover egyik neves képviselőjeként ódzkodik a műfaji kategorizálásoktól, skatulyázásoktól. A crossovert sok muzsikus bírálja, Te hogy állsz ehhez a kérdéshez, mi a véleményed a műfaji keveredésekről?
- Jelenleg a doktori disszertációmat írom épp ebben a témában. Bizony van ezzel a crossover szóval elég baj. Először is azt kell tisztázni, hogy a crossover besorolás elsősorban piaci sikereket vesz alapul, legalábbis kezdetben elsősorban olyan, eleve kommersz, tehát jól eladott produkciókra használták, amelyek egy időszakban, egyszerre több stíluskategória eladási vagy játszási listáján is a legjobbak közé kerültek. Tehát a piac reakciója alapján történő besorolásról van itt szó, nem pedig egy zeneszerzői szándékról, amely koncepcionálisan helyezné művészetének középpontjába az ötvözést. Bobby McFerrin mellett számos további univerzális muzsikust ismerünk, akik egyszerűen nyitottságukból és fantáziájukból fakadóan kitágították egy-egy jól bevált stílus kereteit. De ha elég alaposan vizsgálódva elindulunk visszafelé az időben, a stíluskeveredések történetét szemlélve, akkor elhaladva Bartókék, Debussyék, vagy akár Haydnék mellett, rájövünk, hogy nem tudunk olyan messzire menni időben, ahol még léteztek volna tökéletesen letisztult stílusok. Ahol emberek találkoznak, ott egymásra hatás történik. A fő kérdés a crossover megítélésekor az kell, hogy legyen: mi áll az ötvözés hátterében. Ha marketing-gondolkodás eredménye egy crossover mű, az általában hallatszik is rajta. Személy szerint rengeteg mai crossover produkciót kifejezetten borzalmasnak tartok. Számomra azok az ötvöződések tűnnek zeneileg is ízlésesnek, amelyek létrehozói nem letagadni próbálják szerteágazó gyökereiket, hanem csak egyszerűen és őszintén beemelték saját anyanyelvükbe a számukra szimpatikus elemeket és hatásokat, de mindeközben tisztában vannak vele, hogy az egyes ötvözött elemek milyen funkciót tölthetnek be egymás mellé kerülve.
- A Fugatón kívül van egy másik zenekarod is, a négytagú Fele Királyság. Hogy jött az ötlet, hogy rajzfilmslágereket dolgozzatok fel különböző stílusokban?
- Fontosnak tartom, hogy tudjunk okosak és merjünk hülyék lenni egyidejűleg. Ez egy előadóművész számára igen lényeges lehet. John Cleese, a Monty Python csoport egyik főalakja például igen intelligens ember és a legidiótább jeleneteiken is érződik az, hogy komoly gondolkodás és munka van mögöttük. Ezen felül nem kis bátorság kellett leforgatni a Hülye Járások Minisztériuma című jelenetet. A Fele Királyság remek közeg, ahol az ember egyszerre tanulhat virtuóz csoportmozdulatokat és "hülye járásokat". A mesefőcímdalok feldolgozását már évek óta tervezgettem, de mostanra állt össze egy olyan ideális zenészcsapat mindehhez, amely képzett és virtuóz a hangszerén, de vérében van az infantilizmus és bármikor hajlandó bolondot csinálni magából egy kevés pénzért. Kísérletezünk vele, hogyan tud egységes műsorrá forrni az improvizatív fúziós jazz-rock és a zenekomédia találkozása. Eddig, nagy örömünkre, elég jók a visszajelzések.
- Hogyan tudod összeegyeztetni bécsi tanulmányaidat az itthoni feladatokkal? Na és mikor jut időd a komponálásra?
- Bár Bécs igen közel van, mostanában kezd nagyon fárasztóvá válni a sok utazás, főleg, hogy közben számos művészeti projektben producerként, menedzserként, hangmérnökként, alapítványi kurátorként kell helytállnom. Szeretnék a jövőben lényegesen több időt szánni komponálásra, mert számos komoly- és könnyűzenei darabom vár évek óta befejezésre.
- Tréfásan szólva te vagy a Művészetek Palotája legjátszottabb zeneszerzője. Mit jelent számodra, hogy 2007-ben megnyerted a pályázatot és te tervezhetted az intézmény „zenei arculatát"?
- Hihetetlen jó érzés számomra a Müpás koncertek előtt vagy a rádióban hallani ezeket a kis zenéket. Magát az épületet is nagyon szeretem mint teret, fellépőként és hallgatóként is gyakran fordulok meg ott. Büszke vagyok erre az eredményre, ez minden ízében média-zeneszerzői feladat volt, kitalálni egy rövid szignált, amely elegáns, áttetsző és közben elég semleges, hogy jól formálható legyen a Müpa különböző műfaji profiljai szerinti variációkhoz. Nagyon élveztem ezt a munkát, és örülök, hogy hozzátehettem valamit ennek a budapesti gyöngyszemnek a fejlődéséhez.
- Bécsi tanulmányaidat és eddigi munkáidat tekintve a filmzene az egyik fő profilod. Milyen a jó filmzene?
- Számomra az a jó filmzene, amely tisztában van azzal, hogy egy összművészeti produkció része, és nem akar több lenni annál. Amely tudja, hogy mivel kell együttműködnie és hogyan, és tudja, hogy bizonyos funkciókat tölt be, azt viszont teljes szívvel teszi. A legtöbb filmzenét a filmről leemelve önálló műként elemezni éppoly értelmetlen, mint pl. egy Bach-fúga egyik szólamát koncertre vinni. Az egymáshozképestiség nagyon fontos eleme egy film esztétikájának. Emellett tisztában kell lennünk azzal a fiziológiai adottságunkkal, hogy filmnézés közben figyelmünk 80%-a fordítódik a képi elemek feldolgozására, és csak a fennmaradó 20%-ban kaphat helyet a zene. A takarékosság, egyszerűség ezért nagyon fontos, viszont a megfelelő érzelmi töltés is. Épp ez benne a kihívás, hogy egyszerű eszközökkel kell minél erősebb hatást kiváltani, és ha emellett még egyéni, felismerhető stílust is képes kialakítani magának egy filmzeneszerző, akkor ezt igazán nevezhetjük művészetnek.
- Hogy viszonyulsz az avantgárd irányzatokhoz?
- Értem, és törvényszerűnek tartom a művészet 20. század elején bekövetkezett forradalmait, és az alapmotivációkat, az elméleti hátteret. Ennek meg kellett történnie. A mai avantgárd irányzatokkal valahogy nem alakítottam ki különösebb érzelmi viszonyt. Szakmai érdeklődés miatt rendszeresen látogatok ilyen profilú rendezvényeket is, de azt kell mondanom, hogy alapvetően máshogy gondolkozom zenéről, kommunikációról. Nem akarnám elővenni a közhelyes szakma-a-szakmának problémát, elismerem, hogy kell az innováció a művészetben is. Csak mostanában nem látok olyan meggyőző innovációt, amely túlmutatna egy szerző saját kis felépített rendszerein, és el tudna jutni másokhoz, vagy komolyabb hatást tudna gyakorolni. Az én szememben a zene kevésbé tudomány, amelynek fejlődnie kell egy irányba, és mindig mindenáron újat kell felmutatnia, inkább kommunikáció, amelynek nem árt figyelembe vennie a mindenkori befogadási képességeket. Nem feltétlenül jelent ez közönség-kiszolgálást. Nem kell megváltoztatnunk a mondanivalót, de jó, ha tudunk a társalgási partnerünk nyelvén is beszélni, ha meg akarjuk szólítani. Ha eleve nem ez a cél, az persze más kérdés.
- Mik a terveid a jövőre nézve mind a tanulmányokat, mind a munkát tekintve?
- A doktori iskola mellett rengeteg munkám van. A papír fontos, mert tervben van a későbbiekre nézve, hogy egyetemen taníthassak majd. De alapvetően jelenleg a gyakorlatszerzés a fő célom, minél több projektben kreatívan tevékenykedni, kapcsolatokat építeni, ismeretterjesztő programokat szervezni, alkotni és fellépni. Mindezt, amíg lehet, itthon. Alapítványunk a Kontra Műhellyel együttműködve fiatal társadalomtudósokat és művészeket megmozgató programokat szervez, közösséget épít. Pályázati pénzekből igyekszünk megvalósítani terveinket. Ezek esetében tehát a sok munkánk ritkán térül meg anyagilag. Így párhuzamosan hangmérnökként, hangszerelőként, média-zeneszerzőként igyekszem a pénzügyi hátteret megteremteni, hogy lehetőség legyen hosszabb távon megtérülő művészeti kezdeményezéseink szervezésére is.
- Legközelebb mikor láthatunk-hallhatunk Fugato-, illetve Fele Királyság-koncertet?
- A Fugato Orchestra új lemeze most készült el, a következő időszak nagyrészt ennek terjesztéséről fog szólni, jövő év elején lesz lemezbemutató. Ezek mellett második alkalommal rendezzük meg az Országos Crossover Zeneszerzőversenyt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, amelynek most már évek óta rendszeres fellépői vagyunk. A Fele Királysággal legközelebb január 23-án lépünk fel a Gödörben egy általunk szervezett összművészeti esten, amelynek középpontjában a mai 20-30 évesek korosztálya, az Y-generáció áll. A koncerten kívül grafikai- és fotókiállítás, filmvetítés és színdarab is helyet kap a programban. Ez a záróeseménye lesz egy nagyobb projektünknek, amely során fiatal társadalomtudósok vizsgálták a korosztályunk kulturális szokásait, külföldi és itthoni lehetőségeit, motiváltságát, közösségi értékeit érintő kérdéseket. Ebben a témakörben megszerveztünk a Kontra Műhellyel egy háromnapos konferenciát, valamint egy esszékötetet jelentettünk meg, amely a Gödörben tartandó január 23-i esten is hozzáférhető lesz.