Edu-Art

Alternatív ének-zenei nevelési program

2010.10.20. 14:47
Ajánlom
Reflektálás Dr. Fehér Anikó: Ki mire tanítható? Kell-e rendszerváltás a zeneoktatásban avagy „Hej, nem szeretem az idők járását…”c. cikkére

A kötelező iskolai ének-zeneoktatás terve hazánkban immár több évtizedes és azóta gyakorlatilag semmit sem változott. Igen, a rendszerváltás szükséges az ének-zene oktatásban. Égetően szükséges. De ki tudja azt megmondani, hogy mi a baj, és mi lehet a megoldás? Nagyon egyszerűen az, akihez szól az egész program: maguk a gyerekek.

1. Először is reagálnék azokra a felvetésekre, amiben teljesen egyetértek dr. Fehér Anikó írásával:

1.1 Élményközpontú énekóra, új, friss tananyag

„... az alapfokú, zenei élmény és éneklés központú zenei nevelés úgy megszerettetné a gyermekekkel ezt a művészetet - mentesen minden riasztó kötelezettségtől és igazi tanulástól - hogy talán tárt szívvel indulnának 10-12 évesen a zene elmélete, a kottaírás - olvasás megtanulása felé. Szívem szerint teljesen száműzném az eddigi tankönyveket, melyeknek nagy része valamiféle lebutított „gyerek-zeneelméletet" kínál, gyakran rosszul értelmezett, de legalábbis mindannyiunk által meglehetősen megunt dalkinccsel."
„Bátran énekeljen a kisgyerek is nagyobb hangterjedelmű, ám számára vonzó, neki való témájú dalokat, nem lesz baja tőle! Az élmény és a jókedv sokkal fontosabb néhány tisztán kiszenvedett hangocskánál!"

Így igaz. Élménnyé kell tenni az énekórákat: törekedni, hogy a tanuló fiatal szívesen, oldottan énekeljen és vegyen részt az órákon.
A könyvekkel az a legnagyobb baj, hogy elavultak. Ezeket a könyveket sokszor újraírták, de lényegi változás mégsem történt. Ugyanazok az elemek, mint valami LEGO-kockák, át lettek pakolva innen oda és viszont. A mai gyerek számára érthetetlen is- hiszen nincs meg hozzá a zenei alapműveltsége. Zeneiskolába nem minden gyerek jár, sőt, egyre kevesebben, de ha el is kezdik tanulmányaikat, még a legjobb zeneiskolákban is jelentős a lemorzsolódás.
· Gyakorlatilag teljesen hiányzik a tananyagból a Kodály halála óta eltelt időszak zenéje, de főként az utóbbi 30 év anyaga; amit mégis kínál, érthetetlen a gyerekeknek.
· A tananyag nem követi a megváltozott körülményeket, nem kínál megoldást a gyerekek tudásvágyának, kíváncsiságának kielégítésére.
· Nem fejleszti a kreativitást, nem ad helyet az improvizációnak.
· Nem hangolja össze a művészeti tárgyakat.
· Követelménycentrikus, ami a művészeti nevelésnek teljesen ellentmondó.

A 2009-es tanévben kérdőíves kutatásba kezdtem, véleményemet kutatásom eddigi eredményeivel (eddig 480 darab kiértékelt kérdőív) támasztom alá. Ezek a kérdőívek nem lexikális tudást mérnek: leginkább a gyerekek és fiatalok tájékozottságát kutatják, zenéről alkotott véleményét kérdezték illetve azt, mit szeretnének tanulni az énekórákon. A kérdőív első kérdése így szól: „Mit szeretnél tanulni az énekórákon?" A kérdések provokatívak, igen, tudatosan. Az, hogy megkérdeztem a gyerekektől, mit szeretnének ők, sokak szemében már eleve visszatetszést kelt. Mondja, mondhatja erre jónéhány kolléga: a gyerekek ilyen kérdésre azt válaszolják, semmit. Nos, nem így van.

A legtöbb válasz az aláhúzott összes válasz arányában: 1. sok fajta zenét megismerni- a gyerekek kíváncsiak. A 2. szelet: énekelni. A népdal és a messzi földek zenéje együtt alkotja a 3. szeletet. A slágerzenéket megjelölték, igen, de láthatólag nem ez a legjellemzőbb szelete a tortánknak. Sok gyerek fontosnak tartja az improvizációt.

1.2. Zenei műveltség megszerzése, zenehallgatóvá nevelés

„Nem hiszem, hogy minden magyar gyermeknek perfekt szolmizálónak kellene lennie (bár kétségtelenül nem lenne rossz), de szépen és jókedvvel kellene tudni énekelnie legalább egy-kétszáz magyar népdalt, felismernie a világirodalom jelentős zeneműveit, mire benő a feje lágya."

Pontosan. Ettől viszont nagyon messze vagyunk. Szerintem a történetiség fontosabb mint az elméletiség. Az általános zenei műveltség nem megfelelő, a közönségnevelés nem megoldott. Íme, a magyar gyerekek zenehallgatási szokásai 2010-ben. Elkeserítő.

Kérdőívemben szerepelt a „nagy" kérdés is: „Mit jelent számodra az a fogalom, hogy mai zene? Mi az a mai zene?"
Mai zenéről beszélve a gyerekek gyakorlatilag 100%-ban a szórakoztató zenét jelölik meg. Itt a bizonyíték arra, hogy az elmúlt évtizedek zenéjéből tulajdonképpen sehol, semmilyen formában nem kapnak semmilyen elégséges információt. A zenehallgatás leggyakoribb módja a gyerekek számára a kereskedelmi televíziók és rádiók kínálatai, az autózás közbeni rádiózás, vagy valamiféle egyéb tevékenység közbeni, abszolút passzív zenehallgatás.
Egyetlenegy, azaz 1 darab kérdőívben (480/1!), egy 17 éves tanuló jellemzésében találtam a következőt: „Hallgattam John Cage: Four c. művét: ez előszöri meghallgatásra megdöbbentett, de többszöri meghallgatás után gondolkodóba ejtett: rájöttem, van mai hallgatásra érdemes modern klasszikus zene. Érdekesnek tűnt számomra."

1.3. A modern technika felfedezése az ének-zenei nevelés számára

„Nagy szerepe lehetne itt a számítógép alkalmazásának: meg kellene tanítani a gyerekeket arra, hogy a különféle video- és zenemegosztó felületekkel hogyan bánjanak."

Igen, és ez nem cél, ez egy alapvető eszköz. A megfelelő forrásokat meg kell mutatnunk. Arról nem is beszélve, hogy néhány év múlva már elektronikus könyvek válthatják fel a nyomtatott könyveket, folyamatosan frissíthetők lesznek az információk. A népzenei oldalak jó kezdeményezések, de elég kevés rajtuk az anyag. Fejleszteni kellene őket!

1.4. Tanárképzés színvonalának emelése

„Saját szakterületemhez értem. A felsőoktatásban szintén nagy lemaradást tapasztalok. Én most a felsőfokú zenei intézmények népzeneoktatásáról szólok."

Felsőoktatásunk ma világviszonylatban már nem feltétlenül állja meg a helyét (egy-egy vezető intézményt leszámítva). A World Economic Forum The Global Competitiveness Report 2009-2010-es összeállítása szerint a magyar felsőoktatás világszínvonalban a 80. (!) helyre csúszott vissza![1]
A tanárképzés óriási felelősségét látnunk kellene. Nem kellene ennyi intézmény, de ami van, annak megfelelő színvonalat kellene biztosítani. Nagyon fontos kérdés a pályaalkalmasság! Valóban csak annak kellene erre a cseppet sem könnyű pályára menni, aki alkalmas. (És így munkanélkülieket sem képzünk...) Az énektanár képzésben hiányát érzem az általános zenei műveltség megalapozásának. Hogyan tudja a tanár felhívni a figyelmet az értékekre, hogyan tudja megindokolni, miért rossz, ami rossz, és miért jó, ami jó, ha ő sem ismeri?  
Még valami. Hol vannak a továbbképzési lehetőségek? És ha vannak is -mert azért előadások vannak- miért nem kötelezőek? A felnőtt-és továbbképzéssel is meglehetősen sereghajtók vagyunk...


2. Amiben eltér a véleményem:

2.1. Melyik korosztállyal van a leginkább probléma?

„Gimnáziumban (14-18 év) még nagyobb a baj. Erre az életkorra a fiatalok nagyrészt már elriadtak a klasszikus zenétől. Más érdekli őket - önmagukkal vannak elfoglalva."

De miért riadnak el a klasszikus zenétől? Elavult a tananyag. A 10. osztály után nem kötelező az ének tantárgy. Ennek ellenére 14-18 éves korban a legnagyobb a baj? Nem! Előbb! Íme, a 12-14 évesek jellemző véleménye az általuk mai zenének megítélt mai zenei kínálatról:

és a 17-18 évesek jellemző válaszai:

Magyarázat: 1. sokszínű, változatos, 2. egyértelműen negatív vélemény, 3. egyértelműen pozitív hozzáállás és elégedettség,4. változó (jó és rossz is).
A mai gyerekeken iszonyú nyomás van az információ-áradattal, előbb érnek. Elég fiatalon jó kritikusokká kezdenek válni - ám a kritikához plusz tudás kellene! A legproblémásabb életkor tehát a felső tagozat (leginkább a 6. osztálytól) és a középiskola első egy-két éve.

2.2. Kell-e tankönyv az énekórán? 

Kell tankönyv, sőt, fontos. Az ének-zenei nevelésnek tartalmaznia kell egy alapvető zenei tájékozottságra nevelést, ha úgy tetszik, közönségnevelést. Kevés az idő az órákon! A tankönyvnek alkalmasnak kellene lennie nemcsak arra, hogy dalanyagot találjunk benne (ebből is sok kell, hogy lehessen válogatni), hogy megtanuljunk belőle néhány alapvető dolgot, de arra is, hogy tele legyen érdekes szemelvényekkel, adatokkal. A tanárok nem tudnak mindennek utánajárni (főleg, ha nem is tanulták). Adjuk meg nekik a maximális segítséget!

2.3. Elég-e a népdal az énekórákon? 

Nagyon fontos a népdal, de nem elég! A 2009-es év folyamán kidolgoztam egy koncepciót. Nyilván nem egyedül rám vár a helyzet javítása, de koncepcióm és készülő tankönyveim talán segítséget tudnak nyújtani ezekre a hiányosságokra. E szerint az elképzelés és az ehhez kapcsolódó (már készülő) tankönyvek illetve kiegészítő zenetörténeti könyvek szerint a legfontosabbak:
· Kapcsolatot teremteni a tanítási anyag és a mass media között (felismertetni a zeneileg, művészileg igényest és igénytelent).
· A kortárs zene bevonása a tananyagba (a 8. osztályban): kortárs zene a 2. világháború után, a kortárs zene legújabb, ma élő törekvései, műfajok között összefüggések, zene a komoly-és könnyűzene határán, kortárs mai magyar zene
· Zenetörténeti megközelítés. Tudatos zenehallgatásra felkészítő, elemző zenehallgatási program, minden könyvhöz CD- melléklet.
· A népdalanyag népszokásoktól való megközelítése, földrajzi helyhez, népcsoporthoz kötése, tematikus elrendezése. Más népek tradicionális zenéje. A magyarországi nemzetiségek zenéje. (A toleranciára neveléshez is plusz adalék lehet!)
· Improvizáció bizonyos fokú alkalmazása (kreativitás fejlesztése, önkifejezés megkönnyítése, szociális kapcsolatok fejlesztése céljából).
És amit ezenkívűl fontosnak tartanék:
· Az énekórák számának emelése vagy hangszertanulás biztosítása alanyi jogon a kötelező iskolai rendszerben.
· A művészeti tantárgyak tematikus összekapcsolása.
· Pedagógus-továbbképzés biztosítása, a képzés színvonalának emelése!
A tanterv a 10-18 éves korosztályt célozza meg. Talán ennek következményeként viszontláthatjuk fiataljainkat a komolyzenei, ne adj' isten kortárs zenei koncertek közönségének sorai között is.

Befejezésül szeretnék idézni néhány tanulságos gondolatot a beérkezett kérdőívekből arra, hogy mi a fiatalok véleménye az általuk mai zeneként ismert zenéről:
„Elveszett a kultúra belőle. A ma fiatalja őrjöngős rossz zenén nő fel." (egy 12 éves tanuló véleménye)
„Szerintem már nincsen meg a zenének az a képessége, ami a régi időkben volt. A mai fiatalság csak hallgatja a zenét, és szerintem nem hallják meg azt, amit a zene valójában jelent." (15 éves)
„Ezt hallgatom, mert ez van." (12 éves)
„A populáris tévében adott divatzenék egyszerűen szánalmasak." (13 éves)

Csató Mónika zeneszerző, zeneelmélet tanár, Alternatív ének-zenei nevelési koncepció

--------------------------------------------------------------------------------

[1] Forrás: http://www.weforum.org/documents/GCR09/index.html, UNESCO adatokra támaszkodva

A cikk eredetileg a Parlando 2010/4. számában jelent meg.

Fehér Anikó Ki mire tanítható? c. írása a Parlando honlapján olvasható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.
Edu-Art oktatás

Felszabadulni a mozgásban

Harmadik éve működik a Budapesti Fesztiválzenekar projektje, a TérTáncKoncert. A Hősök terén látható látványos előadás mögött nehéz, de élményekkel teli munka van. A Fidelio a tértáncosok egyik vidéki regionális találkozóján járt.