- Amikor Magyarországon Arts&Business-ről beszélünk, akkor alapvetően egy, a kultúrát az üzleti élet felől megközelítő szemléletre gondolunk. Az Ön módszere azért is különleges, mert ennek épp fordítottjából indul ki: a versenyszektor fellendítését tűzte ki céljául a kultúra és ezen belül is a művészetek segítségével. Hogyan fogalmazná meg a küldetését?

- Tizenöt éven át dolgoztam vállalati tanácsadóként az állami- és a versenyszektorban. Átlagos projektjeim voltak, olyanok, amilyeneket elképzel egy ember, ha egy tanácsadóra gondol: igyekeztem fellendíteni a vállalkozásokat, szakmai tréningeket tartottam, tehát azon voltunk, hogy valahogy jobb mutatókat érjünk el. Öt évvel ezelőtt aztán beiratkoztam a Glassgow-i Művészeti Iskolába és elkezdtem festészetet tanulni. Ekkor döbbentem rá, hogy az üzleti világnak óriási szüksége van a művészetekre. Az első diplomámat pszichológiából szereztem, tehát az emberek iránti érdeklődésem mindig is megvolt. Azt is tapasztalatból tudtam, üzletembereknek alapvetően rettentő kevés idejük jut magukra, gyakorlatilag az év 365 napjában dolgoznak, én pedig szerettem volna, ha ennek a feszített életritmusnak minden percében örömüket lelik. Miközben festészetet tanultam, megismerkedtem azzal a fajta tanulási módszerrel, melynek az alapját a művészetek jelentik. Ekkor jöttem rá: lehetséges, hogy egyszerre legyek művész és üzleti tanácsadó. Sőt! A kettő kombinálásával jobb tanácsadó és jobb művész is lehetek. Jelenleg ez cégem, a Thirteen28 legfőbb célkitűzése: összehozni a művészetek világát az üzletével, és a kettő között olyan partneri viszonyt kialakítani, amelyből mindkét fél kölcsönösen kamatoztathat.

- Milyen válaszokat adhatnak a művészetek a legújabb gazdasági kihívásokra?

- Az üzleti világ ma tele van kérdőjelekkel, sokszor rettentő kaotikus állapotok uralkodnak, nagyon komplexek a problémák és folyamatos a bizonytalanság. A művészeknek soha nincsenek válaszaik, csak kérdéseik. Szeretnek a jövőben kutakodni, megálmodni és megteremteni olyan dolgokat, amik azelőtt nem léteztek. Ezek a képességek nagyon jól alkalmazhatóak a versenyszektorban: a vállalkozóknak valamilyen módon el kell sajátítaniuk a kreatív folyamatokat, meg kell ismerniük, miképp lehet napi szinten együtt élni a bizonytalansággal. Ha megtanulják, hogyan tehetik fel a helyes kérdéseket, a válaszokat is könnyebben megtalálják, ebben egészen biztos vagyok.

- Ön képzőművészként végzett a Glasgow-i Egyetemen. Művészként hogyan tudja felhasználni az üzleti életben szerzett tapasztalatait?

- Egy művészeti képzésen az ember azt tanulja meg, hogy miként alakíthatja át alapanyaggá az élményeit. Évekbe telt, amíg ráeszméltem, hogy nekem üzleti tapasztalataim jelentik ezt a kiindulási pontot, hogy mindaz, amit az évek során elsajátítottam, egész egyszerűen jobb művésszé tehet. Egy tanácsadónak el kell tudnia adnia magát, jó szervezőkészséggel kell bírnia, és mindenekfelett kitartónak kell lennie. Ezeknek a készségeknek az alkalmazásával sokkal produktívabb alkotóvá tudtam válni, ráadásul ezáltal egy olyan témával kezdtem el foglalkozni, ami viszonylag ritka a művészek között. Alapvetően otthonosan érzem magamat az irodai környezetben, szeretek üzletemberek között lenni, ezért úgy döntöttem, hogy a "műtermemet" is egy ilyen közegben rendezem be. Ülök a nyitott terű irodánk padlóján, és közben megfestem, ahogyan a többiek dolgoznak, ahogy épp nyélbe ütnek egy üzletet, vagy ahogy a személyzet elindul ebédelni. Nagyon élvezem ezt az egészet, és közben azt látom, hogy másokat is érdekel, amit csinálok. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam.

- Mik azok a művészi kompetenciák, amelyek használhatóak az üzleti szektorban?

- A művészek amolyan látnokok, előre megéreznek bizonyos dolgokat, amiket aztán a lehető leghitelesebb módon próbálnak megfogalmazni és közvetíteni. Egy vállalkozónak ma éppen erre van szüksége.  Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a művészi készségek semmivel nem előbbre valóak az üzleti készségeknél, és azt is, hogy az üzleti alapismeretekre ma éppúgy szükség van, mint bármikor azelőtt.  Ugyanakkor világosan kell látni azt is, hogy ez a fajta tudás önmagában már nem mindig bizonyul elegendőnek. A versenyszektorban dolgozóknak meg kell tanulniuk használni mindkét agyféltekéjüket. Ezt a pszichológiai fogalmat Daniel Pink fejti ki a Megújult elme című könyvében: a bal agyfélteke felelős a szervezési és elemzési készségekért, a logikáért, míg a jobb agyféltekéhez tartozik az érzelem világa, a képzelőerő és az önkifejezés képessége. Az üzletemberek hagyományosan a bal agyféltekéjüket használják, míg a művészek túlnyomó többségükben a jobb agyféltekéjükkel dolgoznak. E kettő egyensúlyba hozásával egy sokkal komplexebb, jövőbe mutató gondolkodásmód alakítható ki.

- Mely kreatív készségek taníthatóak az üzleti világban, és melyek azok, amik eleve adottak?

- Van egy ilyen tévhit, miszerint nem mindenki kreatív. Ez egész egyszerűen nem igaz, minden ember az. Ezt a nagyon rossz berögződést tanuljuk mindenhol, az iskolában, a munkahelyünkön, és ez az, ami most az üzleti élet egyik legnagyobb problémáját jelenti. Gyakran hallom, ahogy arra panaszkodnak emberek, hogy valamire azért nem képesek, mert nem elég kreatívak. Az egyik legfőbb célom, hogy segítsek ezeknek az embereknek ismét ötletgazdaggá, kreatívvá válni, megmutatni, hogy ezek a képességek bennük is megvannak, és ha sikerül újra előhozniuk, azt a későbbiekben nagyon jól tudják majd kamatoztatni a munkájuk során is. Ezért is van az, hogy a projektjeim alapvetően nem arról szólnak, hogy valamikor délután, munka után leülünk közösen énekelni, táncolni vagy festeni. Szeretném, ha ők is látnák, hogy a kultúra és a kreativitás napi szinten alkalmazható az üzletben, hogy bárkiből "művész" válhat a munkahelyén.

- Az Ön által képviselt módszernek milyen hosszú távú hatásai lehetnek az üzleti, illetve a művészeti életre? Elképzelhetőnek tartja például, hogy jótékonyan hathat a mecenatúra kialakulására azokban a régiókban, ahol ennek korábban nem volt kultúrája?

- Az én elképzelésem alapvetően az, hogy a művészetek és az üzleti világ között egy olyan egyenrangú partneri viszonyt alakítsunk ki, amelyből hosszútávon mindkét fél nyer valamit. Ennek megvalósítása számomra sokkal izgalmasabb kihívás, mint a szponzoráció fellendítése. Ha bizonyos művészek több támogatást kapnak, az persze jó hír, de ez önmagában még nem lehet cél. A cél sokkal inkább az, hogy a két szektor között nagyobb legyen az átjárás. Fontos, hogy az emberek olyan helyre járjanak be dolgozni, ahol szívesen töltenek el fél napokat, ahol minden körülmény adott a szakmai fejlődéshez. Képzeljük el azt a világot, ahol az üzletemberek a művészeket, a művészek pedig az üzletembereket támogatják! Micsoda közösség lenne az!

- Módszere nem csupán a versenyszektorban, az államiban is jelentős sikereket ért el. Mennyiben kell másképp kezelni a két területet?

- Az igazság az, hogy a kettő között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. Napi szinten ugyanazokkal a kérdésekkel szembesülnek: Hogyan lehetnénk jobbak abban, amit csinálunk? Hogyan tehetjük még elhivatottabbá a dolgozóinkat? Hogyan csökkenthetnénk a kiadásainkat? Hol szeretnénk tartani öt év múlva? Mindkét szektor ezekre a kérdésekre keresi az újabb és újabb válaszokat, és úgy látom, hogy az a művészet alapú tanulási módszer, amit én kínálok, érdekli őket. Szeretnének újabb módszereket megismerni, mert az a fajta klasszikus tanácsadás, amikor egy öltönyös ember kiáll egy diavetítővel, már sem az üzleti, sem az állami szektorban nem működik.  Nem azt állítom, hogy nálunk minden ember készen áll arra, hogy kezébe ragadja az ecsetet, de úgy látom, egyre többen szeretnék megismerni, mit is jelent pontosan a művészet alapú tanulás.

- Versenyszektor legnagyobb húzóneveivel dolgozott eddig. Mit tekint eddigi legnagyobb sikerének?

- Na, ez egy fogós kérdés. Igazából a legnagyobb sikerem talán az, hogy volt elég bátorságom belevágni abba, amit most csinálok, hogy egyszerre tudok művészként és tanácsadóként dolgozni. Az, hogy napi szinten tudok beszélgetni a vállalkozókkal, és eközben sikerül valahogy szorosabbra fűznöm a viszont művészetek és üzlet között. Az, hogy tudom, hogy munkámmal kicsit én is hozzájárulok ahhoz, hogy egy jobb világban éljünk.

Felkeltette az érdeklődését az interjú? Ha kíváncsi Anna Sundt előadására, és részt venne a tréningjén, jelentkezzen az "Új Utak 2013 - a kreativitás fejlesztésében" címmel április 6-án a Kempinski Hotel Corvinusban tartandó konferenciára! A rendezvényen többek között a kreativitás értelmezése, jelentősége, fejleszthetősége kerül fókuszba, de szó lesz a kultúrának a vállalkozói kreativitás fokozása érdekében betöltött szerepéről is. A résztvevők az előadásokon túl kerekasztal-beszélgetésen, valamint "kreatív hatékonyság" tréningeken vehetnek részt brit előadók vezetésével. A konferencia előadóiról, részletes programjáról, valamint a jelentkezés feltételeiről minden információ megtalálható a rendezvényt szervező Arts & Business Kft. honlapján.