A világhírű venezuelai zenepedagógiai rendszer egyik legjelentősebb formációja, a Caracasi Ifjúsági Zenekar november 11-én este fél nyolctól a Zeneakadémián ad koncertet, előző délután pedig El Sistema elméletben és gyakorlatban címmel interaktív előadást tartanak a zenekar képviselői, melyen a rendszer "atyja", José Antonio Abreu is részt vesz.

"Nincs fontosabb ma a zene világában annál, ami Venezuelában történik" - nyilatkozta néhány éve Sir Simon Rattle az "El Sistema" elnevezésű nemzeti klasszikus zenei oktatási hálózatra utalva. A José Antonio Abreu által 1975-ben létrehozott rendszer lényege a zenekari közösségben való részvétel és a szociális érzékenység. A rendszer szellemi atyja, az országában szentként tisztelt Abreu közgazdaságtant és zenét tanult. Miként a felvilágosodás zeneesztétái és teoretikusai, ő is az ideális társadalom leképződéseként tekint a szimfonikus zenekarra, amelyben az individualizmust felülírja a közösségi lét, ahol mindenkinek megvan a meghatározott, jól körülhatárolható szerepe és feladata, s amelyben a disszonancia feloldást nyer, a diszharmónia összhanggá válik.

Venezuelában, amely olajáról, drogkereskedelméről, bandaháborúiról, mélyszegénységéről és szélsőbaloldali diktatúrájáról híres, jelenleg több mint háromszázezer gyerek tanul európai klasszikus zenét napi rendszerességgel. A huszonhétmilliós országban százhuszonöt ifjúsági zenekar működik, amelyek közül harminc szimfonikus együttes. A programban résztvevő gyerekek túlnyomó többsége a legszegényebb társadalmi rétegekből kerül ki. "Számomra az a legfontosabb, hogy a zenét elvigyem a szegények közé - vallja egy interjúban Abreu. - Azt szeretném, hogy a szegény gyermek is játsszon Mozartot. Miért is ne? Miért csak egyetlen réteg kiváltsága lehet Mozart vagy Beethoven? Ezeknek a fiataloknak a nagy része sebezhető: valamennyi társadalmi osztályból kitaszították őket. A zenekari programban való részvétel lehetővé teszi számukra, hogy terveket szőjenek, célokat tűzzenek ki, ugyanakkor a zenélés segítséget is nyújt a szebb életért folytatott mindennapi küzdelmükben." Abreu rendszerében a hangsúly tehát a hangszerjátékon van, s szemben az európai gyakorlattal, a fogásokat nem magánórákon sajátítják el a gyerekek, hanem csoportos foglalkozásokon. A hangsúly a közösségi munkán, az együttműködésen van: nem szólistákat nevelnek, hanem zenekari muzsikusokat. (Az El Sistema magyarországi bevezetésével kísérletező Symphonia Alapítvány képviselőjével, Kupper Andrással készült interjúnkat itt olvashatja el.)

Az El Sistema több mint harminc szimfonikus zenekara közül a legjelentősebbek egyikének számítő Caracasi Ifjúsági Zenekar november 11-ei koncertjének első felében két mű hangzik el: a mexikói Silvestre Revueltas (1899-1940) népszerű zenekari darabja, az ősi energiákat megmozgató, kubai kígyóölési ceremóniát zenébe öntő Sensemayá (1938), valamint napjaink legfoglalkoztatottabb svéd komponistája, Rolf Martinsson I. nagybőgőversenye (2012), amit kifejezetten Ruiz számára írt át a szerző tavaly (a bemutató felvétele ide kattintva tekinthető meg). A szünet után Camille Saint-Saens monumentális, orgonát is alkalmazó III. szimfóniája szólal meg.

A koncertet megelőző délután El Sistema: a világhírű zenepedagógiai rendszer elméletben és gyakorlatban címmel nyilvános szakmai műhelyt is szervez a Zeneakadémia a Solti Teremben. A november 10-én este hatkor kezdődő program részeként először Eduardo Mendez, a Caracasi Ifjúsági Zenekar igazgatója tart előadást az El Sistemáról. Ezt követően venezuelai zenetanárok gyakorlatban mutatják be a világhírű rendszer módszertani fogásait, majd a zenekar tagjaiból alakult vonósnégyes ad rövid koncertet. Az előadás nyelve spanyol (szinkrontolmácsolást biztosítunk), és a programon részt vesz az El Sistema alapítója, José Antonio Abreu is. A műhelyre a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött: jelentkezni a [email protected] címen lehet.