- Szerintem nagyjából egykorúak vagyunk. A '90-es évek közepén jártam az ELTE-re, ahol boldog-boldogtalannal együtt én is megcsináltam a 12 tanegységes kulturális menedzsment programot.

- Én is jártam egy-két kurzusra, de nem vizsgáztam le.

- Papír ide vagy oda, biztosan emlékszel arra, hogy gyakorlatilag semmilyen praktikus, használható ismerettel nem vérteződtünk fel, és aki ezzel kezdett foglalkozni, hályogkovács módjára, saját kárán tanulta a szakmát.

- Sokakkal együtt én is a saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent a kulturális menedzsment. Némi előnyöm volt, mert az ELTE BTK-val párhuzamosan a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemre jártam igazgatásszervező szakra. A történelem szakon több országos versenyt nyertem, a szakdolgozati konzulensem bátorított, hogy foglalkozzak tovább az 1848-as témával, mert lát benne perspektívát, én viszont nem láttam esélyt a sikerek ellenére sem az ösztöndíjas PhD-hallgatói státuszra, így munkát kellett keresnem. A konzulensem 2001-ben a Kossuth-év kormánybiztosa lett és felkért arra, hogy szervezzem meg 2002-re az irodát, illetve a szakmai helyettese legyek. Így kerültem be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába, ahol rögtön azzal szembesültem, hogy a Millenniumi emlékév után új apparátust kell szervezni. Értetlenül álltam az előtt, miért kell az ilyen volumenű, több évre előre tervezhető eseményeket külön-külön koordinálni, vagy ami a legfontosabb: épp a tervezhetőség miatt miért nincs hosszú távú koncepció erre. 

- És ilyenkor mit csinál egy "zöldfülű"?

- A Magyar Tudományos Akadémiától kértem segítséget, és a különböző tudományos kutatóintézetekkel, később az elnöki titkársággal összeállítottuk, milyen évfordulók várhatók a különböző tudományterületeken, és elkészítettünk egy politikától független programot. Ennek értelmében lett 2004 Balassi-, 2005 József Attila-, 2006 1956-os, 2007 Batthyány-, 2008 Hunyadi Mátyás-, 2009 Kazinczy-, 2010 Erkel-emlékév, és terveztük a 2011-es Liszt-emlékév szervezését. A szakmát nem volt nehéz meggyőzni ennek, tehát a tervezésnek a fontosságáról, és a politika is belátta, hogy az ilyen típusú, ciklusokon átívelően előre meghatározott kultúrpolitikai fókusznak van értelme és haszna. Ez azt jelenti, hogy a politika nem önkényesen határozza meg, mire koncentrál, ugyanakkor beleszólhat abba, hogy milyen irányok kerüljenek elő az adott terület kapcsán, és ez olyan hozadékok mellett, hogy bizonyos szakmai kérdések új megvilágításba kerülhetnek, a fiatalokhoz közelebb vihetünk egy-egy témát, a nemzetközi kapcsolatoknak is lendületet adhat. A Balassi-emlékévben így avattunk emlékoszlopot a felvidéki Hibbén, ahol a szlovák miniszterhelyettes is megjelent, rendeztünk kiállítást a krakkói egyetemen, egy évvel később pedig több nyelven jelentek meg József Attila-fordítások vagy -tanulmánykötetek, amelyek közül számos olyan reakciót kaptunk, hogy ezek a művek (újra) felfedezésként hatottak, de ott voltunk az UNESCO székházában is, ahol a szervezet igazgatója avatta fel a digitális József Attila-kiállítást. Elég sok programot szerveztünk protokolláris és közművelődési szinten is az alatt a hat év alatt, amíg itt dolgoztam.

- Ne mondd, hogy nehézségekkel nem szembesültél!

- Mélyvíz volt minden értelemben, viszont rengeteget lehetett tanulni a gyakorlatból, mert ezt a szakmát iskolapadban, csak elméletben nem lehet elsajátítani. Összeállítottam egy feladatlistát - például adjunk ki évfordulós kiadványokat, készüljön el egy-egy honlap, ahol minden fontos információ megtalálható az adott évhez kapcsolódóan -, felvázoltam egy szervezeti felépítést, ezeket jóváhagyattam, aztán meg kellett találnom a megfelelő embereket az egyes pozíciókra. Nyilván a nulláról történő építkezésbe a tapasztalatlanságom miatt is bele volt kódolva, de ezt igyekeztem azzal kiküszöbölni, hogy nagyon sok emberrel, az MTA képviselői mellett minisztériumi vezetőkkel vagy háttérintézmények vezetőivel beszélgettem, és tőlük kértem tanácsot, segítséget. Emellett ott volt a marketingkommunikációs vonal, a sajtóirodával vagy a különböző reklámügynökségekkel való kapcsolattartás, amit folyamatosan igazítani, finomhangolni kellett.

- Tudom, ez egy tipikus állásinterjús kérdés, de érdekel, hogy mit könyvelsz el legnagyobb sikeredként és mi az, amit a legnagyobb kudarcodként tartasz számon.

- A legnagyobb siker az, hogy létre tudott jönni egy ilyen program és tudott működni, illetve létre tudott maga a szervezet, és azt tudtam működtetni. A legnagyobb sikertelenségnek azt tekintem, hogy nem voltam igazán jó azon az oldalon: a támogatott oldaláról közelítettem meg a kérdéseket, és nem tudtam megfelelően lobbizni úgy, hogy benne vagyok a szervezetben. Ezekben az intézményekben a kultúra és a politika között meg kell találni az egyensúlyt, és nem baj, ha a vezetőnek a politikában is van súlya. Én arról az oldalról a feladat érdekében nem tudtam lobbizni. A József Attila-emlékévre kiszerveztek bennünket, aminek vannak előnyös oldalai, de a tárgyalási pozíciónkat gyengítette.

- 2007 után mi történt veled?

- Már 2006-ban megkeresett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Karriercentrumának vezetője, hogy látja a mi munkánkat, és szívesen venné, ha fogadnánk gyakornokokat marketingkommunikációs területről, ugyanakkor arra is nyitott lenne, hogy én osszam meg a tapasztalatomat a végzős hallgatókkal egy speciális kollégium keretében. Az intézmény vezetősége ennek az eredményes együttműködésnek a kapcsán keresett meg, hogy lenne-e kedvem főállású oktatóként itt tanítani. Először a menedzsment-, aztán a marketingintézet oktatója lettem, és természetesen főképp kulturális menedzsment és marketing területén oktatom a nappali tagozatosokat, illetve a szakirányú továbbképzésben tanulókat.

- Beszéljünk ez utóbbiakról. Az Arts and Business-szel indult, aztán jött a fesztiválszervezés, majd a szeptemberben induló kreatív event menedzsment szak. Ezek a te fejedből pattannak ki, és találkoznak egy vélt piaci igénnyel, vagy valós az igény, tehát nálatok kopogtatnak intézmények, magánemberek, és ehhez állítjátok össze a tantervet?

- Amikor idejöttem a BKF-re, az akkori vezérigazgató motivációjára és a karriercentrum vezetőjének tanácsára kezdtem tervezni először az Arts and Businesst. Arról a helyről, ahol én álltam hat évig, tehát a kultúrába, az államigazgatásba és a profitorientált szervezetekbe, például az ügynökségekbe vagy a szponzoráló intézményekbe egyaránt belelátva azt tapasztaltam, hogy kölcsönösen nem értik egymás nyelvét, a köztük levő párbeszédben nem egyenrangú félként vesznek részt, általában a kulturális intézmények húzták a rövidebbet. Azt gondoltam, szükség lenne egy olyan prémium jellegű, nem gyorstalpaló, egy-két alkalmas tréninget jelentő, hanem hosszabb távú képzésre, ami segíti a kulturális hálózatot, és elsősorban marketingkommunikációt, fundraisinget tanítunk, azt, hogyan alakulhatnak át valódi vállalkozásokká a kulturális intézmények. Olyan oktatókat igyekeztem idegyűjteni, akiknek nemzetközi kitekintésük van, akik ismerik a trendeket, másképp gondolkodnak erről a területről, akik saját tapasztalataikat tudják megosztani a hallgatókkal itt és intézményeikben egyaránt, mert több órát tartunk ott, ahol oktatóink a vezetők. A hallgatók egy része kulturális vállalkozás vezetője vagy művész, más része pedig az üzleti szférából érkezik, ebből pedig remek szinergiák születnek. A piac tehát visszaigazolta, hogy van a képzésre igény.

- Így történt ez már első évfolyam esetében is, amikor még nem tudtátok bizonyítani, hogy ezt a BKF-en érdemes tanulni? Hiszen felsőfokú vagy posztgraduális kulturális vagy művészeti menedzsment képzéseket már akkor is több intézmény kínált.

- A szakma nagyon sokat segített: olyan intézmények és nevek álltak mögénk, akik felvállalták ezt a képzést, segítettek például azzal, hogy a hírlevelükben írtak az Arts and Businessről, ajánlották egyéb kiadványaikban. Már az első évfolyamra annyian jelentkeztek, hogy egy motivációs beszélgetésből álló felvételit kellett tartanunk, és akit úgy láttunk, azt inkább eltanácsoltuk erről a szakról. A missziónkat annál komolyabbnak gondoljuk, mint hogy bárkit felvegyünk. Azt persze nem tudjuk garantálni, hogy akit felveszünk és elvégzi a szakot, állást is kap, de úgy tűnik, számítanak a mi ajánlásaink, a mi oktatói névsorunk. Van, aki ezért nyer el egy ösztöndíjat vagy ezért kapja meg a londoni Design Museum fundraiseri állását. Adunk egy lehetőséget, de az, hogy ezzel ki hogyan él, már nem rajtunk múlik. A szakirányú továbbképzések közül ez az egyik legnépszerűbb, 18-20 fővel indulunk rendszeresen.

- A kezdetihez képest a hallgatói igények vagy összetétel miatt hogyan változott a tanterv?

- Egyszer, az akkreditáció miatt módosítottunk, akkor a kommunikációs és a marketing oldalt erősítettük, tehát nem ment a szak rovására. A felvételi beszélgetésen szerencsére kiderül, hogy kik lesznek a hallgatók, milyen területekre kell fókuszálnunk. Az első félévben egyfajta közös nyelvet alakítunk ki az alapozó tárgyakkal, a második félév az intézményi háttérrel ismertet meg, a harmadik a projektmenedzsmentről szól.

- A fesztiválszervezést és a szeptemberben debütáló kreatív event menedzsmentet is az Arts and Businesshez hasonló ráérzéssel indítottátok el?

- Az Arts and Business lényege elsősorban a szponzoráció. A marketingintézetben az üzleti rendezvényszervezés a fő tantárgyam, és látva azt, mi hiányzik a szakképzésből, a főiskolai alap- vagy a nagyon kevés posztgraduális képzésből, arra gondoltam, érdemes lenne egy ilyen speciális szakot felépíteni. Az üzleti rendezvényszervezés ma már jóval több annál, hogy egy négyzetméterre hány szék fér el és mennyi szendvicset rendeljenek x főre. A rendezvényszervezőknek egyre inkább ügynökségként kell működni a jelenlegi nagyon erős piaci versenyben, mert kreatív koncepciót is várnak a megrendelők. Nem beszélve arról, hogy a kooperáció egyre inkább a határokon is átível: az Európai Unióban a Cultura és a Media programokat felváltja a Creative Europe, azaz a kreatív iparág vállalkozásait támogató program. Ide olyan embereket várunk, akik meg tudnak alapítani egy vállalkozást, azt fel tudják építeni, menedzselik, érzékenyek az újdonságokra. A kultúra és a kreativitás nem áll távol egymástól, sőt! Kreativitásfejlesztő tréningekkel kezdődik a kurzus, és az oktatók is erről az oldaláról közelítik meg tantárgyaikat. Marketinges kifejezéssel: boxokban gondolkodunk, aminek van jó oldala, ugyanakkor fontos tudatosítani magunkban, hogy nem csak egyféleképpen közelíthetünk meg egyetlen problémát. A tréningeken ebből próbáljuk kiléptetni a hallgatókat.

- Kik tanítanak a szakon?

- Eseménymarketinget tanít majd Nagy Bálint, kommunikációt mások mellett Román Balázs, a Kreatív Online főszerkesztője, de számítok Veszelovszki Zsoltra, a Port.hu alapítójára is, illetve meghívtam Szende Attilát, a Coca-Cola Hungary event & sampling menedzserét, aki bemutatja a saját rendezésű Coke Club kulturális projektjeit és azt is, miért kapcsolódik a Coca-Cola más rendezvényekhez. Izgalmas terület a szabadtéri nagyrendezvények, fesztiválok szempontjából a turizmus, erről Winchester Elica, a HBL Travel Kft., a Sziget Kulturális Szervezőiroda partnerének ügyvezetője beszél majd. A rendezvényszervezési alapismeretek felelőse a Magyar Rendezvényszervezők és -Szolgáltatók Szövetségének elnökségi tagja, Bakró Nagy Hédi, ő több ügynökséget is bevon, ennek megfelelően a műszaki, technikai, jogi, gazdasági, szervezeti-intézményi háttér biztosításáról egyaránt esik szó. Szép Fruzsina, a Sziget Fesztivál programigazgatója, Lőrinczy György, a Pentaton Koncert- és Művészügynökség ügyvezető igazgatója, Gaspari Zsolt, a Sziget Kulturális Szervezőiroda kereskedelmi vezetője, Zongor Attila, a Kultindex Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szintén megosztja gyakorlati tapasztalatait, míg médiaesemények kapcsán a Reklámszövetségből érkezik előadó. Ez az oktatói háttér garancia arra, hogy a szakmai szervezetek fontosnak érzik a képzést.

- Csak olyan hallgatókat vártok, akiknek van már tapasztalata, vagy azok is jelentkezhetnek, akik a saját születésnapjukon kívül még semmit nem szerveztek meg, de úgy érzik, ez az ő terepük?

- Ahogyan az Arts and Business nyitott mind a művészek, mind az üzleti szféra képviselői számára, úgy a kreatív event menedzsment szakra is egyaránt várjuk a tapasztalattal rendelkezőket és a kezdő, de komoly affinitással bírókat.

A kreatív event menedzsment szakirányú továbbképzésre 2012. július 16. a kedvezményes jelentkezési határidő. A szakról további információkat a  www.artsandbusiness.hu oldalon találhatnak.