- Volt olyan szándéka, hogy közelebb hozza a középiskolai irodalomkönyvekből ismert Kazinczyt az olvasókhoz?

- Egy átlagos műveltségű embernek nincs túlságosan sok információja róla, hiszen nem kitüntetett figurája a magyar kultúrtörténetnek. Nagyjából mindenkinek a nyelvújítás, Kufstein vára és Török Sophie jut az eszébe. Rengeteg jelentős szereplő van a múltunkban, nem juthat mindenkire egyforma fény. A szándékom nem az volt, hogy átalakítsam a fejünkben lévő Kazinczy-képet, hanem egy ízig-vérig regényfigurát akartam gyúrni abból a szerepéből, amit Angelo Soliman sorsának szemlélőjeként betöltött. Járulékos nyereség, hogy amint látom, hozzájárulhatok az író reneszánszához. Talán ezután a szélesebb közönség is másképp gondol majd rá. Fontos megjegyeznem, hogy nem dokumentum értékű regényt írtam.

- Mennyi valóság és mennyi fikció található benne?

- Sok dokumentumát felhasználtam, alapul vettem a levelezéseit, a visszaemlékezéseit. Egyes részeket szöveghűen emeltem át. Valós a közte és családja közt fennállt konfliktus, a testvérei gonoszsága, az anyja zsarnokoskodása, az, hogy megpróbálták kisemmizni, eldugni a börtönből való szabadulása után. Más események pedig a fantázia szüleményei. El szoktam mondani, az olvasók ne használják ezt a könyvet Kazinczy megismerésére.

- Mire való akkor?

- Arra, amire a könyvek általában: a megismerés eszközei, hogy általuk tisztább képünk alakuljon ki a világról, a létezésről, az emberi kapcsolatokról. Jelen esetben akár a magyar értelmiségi létről és a kelet-európaiság sorsparadigmájáról. A Kitömött barbár nem életrajzi regény, hanem fikció.

- Melyek a kitalált elemek?

- Kazinczyt például nem engedték el a börtönből, hogy jelen lehessen Soliman kitömésénél. Csak két öccsét szerepeltettem, miközben a valóságban több volt. Számos ilyen mozzanat van. A történetnek két feldolgozását készítettem el. Az egyik egy tudományos doktori értekezés, több helyen megtalálható az interneten. Aki a valóságra, pontosabban arra kíváncsi, ami a múlt dokumentumainak egymás mellé helyezéséből kiderül, annak a disszertációm elolvasását javaslom. És van a regény, egy nyomtatott formájú fikció.

- A mű kiindulópontja mennyiben a képzelet szüleménye?

- Még tanult irodalmártörténész ismerőseim is éltek a gyanúperrel, létezett-e Angelo Soliman. Takács Ferenc meg is írta, hogy tévedett ez ügyben. Történelmi tény a létezése és a kitömése is. A regény kiindulópontja tehát valóságos. Ugyanúgy jártam el, ahogy történelmi tárgyú regényeknél szokás. Ahogy Gárdonyi Géza az Egri csillagok esetében. Alapul vettem egy történelmi kiindulópontot és arra építettem rá a fikciómat.

- Melyik volt az a könyv, amely elindította ezen az egész úton?

- Kazinczy levelezéseinek második kötetében található az a szöveg, amelyben elmondja, hogy volt egy fekete bőrű barátja, akit kitömtek. A Pályám emlékezete című művében is többször ír róla. A magyar irodalomtörténet tudott Soliman személyéről, csak eddig nem tartotta elbeszélésre érdemesnek.

- Mit jelent Önnek, hogy az év legjobb könyvének választották a regényét?

- Óriási megtiszteltetés és nagyon nagy öröm. A munkám visszaigazolása, hogy olyasmit sikerült létrehoznom, ami sok ember érdeklődését, megbecsülését kiváltja. Az Aegon olyan díj, aminek sikerült megőriznie a függetlenségét, a renoméja az elmúlt tíz évben egyre csak emelkedett. Minden író álma ennek elnyerése.

- Az átadóünnepségen elmondta, most sűrűbb az élete. Ha újra nyugalom lesz, ismét íróasztalhoz ül?

- Minden ilyen esemény felgyorsítja az ember életét, fölkavarja a hétköznapjait. Jó érzés egy hosszú munka után élvezni a sikert. Persze várom azt is, hogy visszaálljon a csöndes, alkotói időszak, hogy nekiláthassak a következő munkámnak.

- Ez szintén regény lesz?

- Elég öreg vagyok már hozzá, hogy kijelenthetem, a regényíráshoz van affinitásom.