Edu-Art

Fazekas Gergely: "Egy nap 24 órából és egy éjszakából áll"

2012.02.26. 15:31
Ajánlom
A Zeneakadémia fiatal zenetörténet tanárának neve sokaknak ismerős lehet - a Figaro interjújából most közelebbről megismerhetjük.

- Milyen családban nőtt föl? Mennyire számított ott természetesnek a zenei-bölcsészeti érdeklődés?

- Orvos szülők között nőttem fel, azt tehát elég korán tudtam, hogy orvos nem leszek. Nem mintha nem volna csodálatos hivatás, és bármi problémám lett volna a szüleimmel, de én mindig szerettem volna nagyobb családot, és a fejemben valahogy összekapcsolódott az, hogy egyke vagyok, azzal, hogy a szüleim keveset voltak otthon. Panaszra persze semmi okom, mert csodás gyerek­korom volt, és különleges szerencsének tartom, hogy a tágabb családom nagyon sokféle: édesapám elsőgenerációs értelmiségi volt, az ő szüleinél tehát valódi vidéki unoka lehettem. Minden nyáron több hetet töltöttem egy picike faluban, ahol reggel hétkor az ember arra ébred, hogy a nagymama már két tepsi piskótát megsütött, hogy a műalkotásnak beillő húslevesről ne is beszéljek. Az értelmiségi indíttatás a másik ágról jön, édesanyáméról: nagy­papám közgazdász volt (eredetileg francia-angol szakos bölcsésznek készült és járt a legendás Eötvös Collegiumba), nagymamám szociológus, nagybá­tyám pedig író és színháztörténész. A zene csak későn lépett az életembe, tizennégy éves koromban. Korábban is elvittek persze a Zeneakadémiára meg az Operába, de egészen addig elsősorban a Music Television határozta meg a zenei ízlésemet. Imádtam a Guns N' Rosest, a Pearl Jamet, a Red Hot Chili Pepperst. Valami átkattant bennem akkoriban, s azóta tudom, hogy nekem a zenével - sőt, a klasszikus zenével - dolgom van.

- Hogy lett zenetörténész? Volt más pálya is, ami vonzotta?

- Kisgyerekkoromban biztos én is pilóta akartam lenni, meg légtornász. Vagy a kukásautó sofőrje. Most, hogy így visszagondolok, nem tudom, hogy akartam-e én valaha is valami lenni. Mentem az érdeklődésem után és ide jutottam. Amikor a klasszikus zene megje­lent az életemben, elég hamar kiderült, hogy hang­szeres nem lesz belőlem, ahhoz korábban kellett volna kezdeni. Fantasztikus zongoratanárnőm volt, Bartai Ariadne, de a zongoraórák során világossá vált, hogy zeneileg sokkal több mindent vagyok és leszek képes megoldani, mint technikailag. Kinéztem magamnak a zenetudományi szakot, de az érettségi évében nem indult évfolyam, így aztán felvételiztem az ELTE bölcsészkarára, filozófia szakra, később fel­vettem mellé a magyart és sok esztétika szakos órára bejártam. Végül a diplomát nem szereztem meg, mert elkezdtem a zenetudományi szakot, és úgy döntöttem, hogy csak egy lovat ülök meg, de azt rendesen.

- Másképp közelít a zenetörténethez filozófus-irodalmárként?

- Nem vagyok sem filozófus, sem irodalmár, de nagyon örülök neki, hogy három-négy évig jártam a bölcsészkarra. Amikor a Zeneakadémia miatt ott-hagytam az ELTE-t, voltak, akik mondták, hogy elvesz­tegettem az ott töltött időt, hisz a végén nem szereztem meg a bölcsész diplomát, de én úgy élem meg, hogy ezt az időt megnyertem. Egészen másképp látja az em­ber a zenetörténetet, ha van valamilyen képe bármely más tudományág történetéről és működéséről. Nem beszélve arról, hogy a zenetörténet nem választható le se a filozófiáról, se az irodalomról. És az általános előnyökön túl konkrét pozitív hozadéka is van a bölcsész múltamnak. Egyrészt megtanultam írni, más­részt megtanultam olvasni. A bölcsészkaron például jártam Spiró György novellaírás órájára, ami rendkívüli lecke volt, a filozófia szakon pedig borzalmasan nehéz szövegekkel kellett megbirkózni.

- Bachtól Debussyig számos témában publikált. Van kedvenc korszaka, vagy zeneszerzője?

- Sokat írtam az elmúlt években, az igaz, de ezek jelentős része nem fajsúlyos publikáció, hanem különféle kritikák, műismertetők, egyéb zenei publi­cisztikák. Szakmai jellegű tanulmányt csak Bachról és Debussyről közöltem. Mindkettőjükhöz személyesen kötődöm. Debussy zenéjét mindig is szerettem, de 2001-ben vált intenzívebbé a kapcsolatunk, amikor Erasmus-ösztöndíjjal egy évet a párizsi Conserva­toire-ban tanultam, és mivel a külföldi ösztöndí­jasoknak nemigen kellett vizsgázniuk (kedvesen megtűrtek minket a franciák maguk között), szabad időmben lefordítottam Debussy írásait és interjúit. Amikor visszatérve szakdolgozati témát kellett választanom, részben praktikus megfontolásból is a meglévő Debussy-anyaghoz nyúltam. Bach régebbi szerelem, sőt, talán genetikai hiba nálam. Valamiért Bach zenéje sokkal mélyebben megérint, mint bármely más zene (talán Mozartét kivéve). 17 évesen azért döntöttem a zenetudományi szak mellett, hogy hivatásszerűen foglalkozhassak Bachhal. Az Esz-dúr csellószvit prelúdiumát elemeztem a felvételi dolgozatomban, készülő doktori disszertációm pedig ugyancsak Bach­hoz kapcsolódik: formai gondolkodását próbálom fel­térképezni és párhuzamba állítani a 18. századi, időről szóló elgondolásokkal. De visszatérve a kérdésre: Bach és Debussy fix hellyel rendelkeznek a slágerlistámon, mindjárt mellettük ott van Mozart és Purcell, de mindenevő vagyok a zenében, és nemcsak a klasszikus repertoárban. Mindenféle szervezett hangzás érdekel Ligeti Györgytől Palya Beán és Miles Davisen át Amy Winehouse-ig.

- Hogyan fér össze a családdal, gyermeknevelés­sel ez a sok publikáció, tanítás, doktorálás és egyéb tudományos munka? Van valami praktikája a napok hosszának megnövelésére?

- Édesanyámtól tanultam, hogy vizsgaidőszakban egy nap 24 órából és egy éjszakából áll, én pedig folyamatos vizsgaidőszakban élek. A diákok számára a vizsgaidőszak minden évben kétszer másfél hónap. Számomra minden óra, amit a Zeneakadémián tartok olyan, mint egy másfél-, két-, háromórás szóbeli vizsga tizenöt vagy ötven vizsgabiztos előtt. Amikor aztán jön a rendes vizsgaidőszak, akkor lehet nyugodtabban dolgozni otthon. Nincs praktikám: szerencsére képes vagyok, ha nem is minden nap, este kilenctől még egy munkaidőt ledolgozni éjjel kettőig, amikor a gyerekek már alszanak és nyugi van otthon. Az is szerencsés adottság, hogy nem szokott zavarni a munkában, ha közben a gyerekek gyurmáznak, és kétpercenként odatesznek az íróasztalomra valami finom „gyurma-ételt", hogy „kóstold meg, apa, neked sütöttük". Ha fog a fejem, akkor tőlem bármi történhet a külvilág­ban, nem zavar, ha meg nem fog, akkor úgyis mindegy.

- Mivel foglalkozik szabadidejében?

- Syntax error. Jelen életszakaszomban ez a kérdés értelmezhetetlen.

- Számos tevékenysége közül melyiket végzi legszívesebben?

- Ha tevékenységnek számít, hogy a családommal vagyok, akkor egyértelműen ez a legcsodálatosabb. A nagyobbik lányom ötéves, a kisebbik három. Leírhatatlan boldogság velük lenni, figyelni, ahogy megismerik és értelmezik a világot. Pikk-pakk felnőnek, és kamaszkorban a szülői szerepkör - kis túlzással - a pénzkiadó automatára és a gyorsbüfére korlátozódik, aztán meg kirepülnek, úgyhogy igyek­szem minden percét kihasználni ennek az időszaknak, amíg odabújnak az emberhez, és bevonnak a játékba: ők szoktak lenni a királylányok, én a sárkány.

- A Zeneakadémia legfiatalabb tanárainak egyike. Miben változik meg az intézményről alkotott kép, amikor az ember átkerül a katedra túlsó oldalára?

- Különös érzés volt, amikor először álltam a másik térfélen. Korábbi és jelenlegi tanszékvezetőmnek, Batta Andrásnak és Kovács Sándornak köszönhetően rögtön a diploma megszerzése után elkezdhettem zenetörténetet tanítani. Egyáltalán nem ment könnyen, hogy megszokjam a helyzetet. Fél éve tanítottam, éppen Bachnál tartottunk, amikor Gréta megszületett, és ő oldotta meg a problémát. Hihetetlen, hogy egy gyerek születése milyen egyértelműen beállítja az ember megfelelő paramé­tereit. Emlékszem, hogy Gréta születése másnapján elmaradt az óra, és amikor egy héttel később be­mentem, már azt éreztem, hogy én tudok valamit, amit a diákok nem. Hogy megvan a kellő távolság. Tanárnak lenni ugyanis nemcsak azt jelenti számomra, hogy az ember szakmailag többet tud azoknál, akiket tanít, hanem azt is jelenti, hogy a tanár rendelkezik egy olyan emberi tudással, amely miatt érdemes az óráira bejárni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Megvan, hová költözik az SZFE a Vas utcából

Közleményt adott ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése, amelyben az új oktatási helyszíneken túl az átalakuló intézeteket is bemutatják. A három helyszínen folyó képzés megújult, modern struktúrát ígér.
Klasszikus

Megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar

Egy december 23-i hivatalos értesítést szerint legkésőbb 2021. május 31-én megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar – tudta meg a Zene-Kar.hu. A levél szerint az ügy mögött Kásler Miklós, az emberi erőforrások miniszterének döntése áll, aki Alapítói Határozatában ezt a dátumot jelölte meg.
Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Vizuál

9+1 műalkotás az amszterdami Rijksmuseumból, amit egyszer újra látni akarunk

Rembrandt, Vermeer és Avercamp festményei, több korszak fajanszkerámiái, babaházak és csendéletek sajttal, gyümölccsel. Szabadon böngészhető az amszterdami Rijksmuseum gyűjteménye az interneten. Tíz must-see műalkotást válogattunk össze az alábbi cikkben, amiket látni akarunk az újranyitás után.
Színház

Szarka Gábor az SZFE-ről: „Egészen megdöbbentő állapotokat találtunk”

Péntek este Szarka Gábor a Hír TV Magyarország élőben című műsorában reagált az elmúlt napok SZFE-vel kapcsolatos híreire és vádjaira, hangsúlyozva, hogy minden intézkedés a hallgatók érdekeit szolgálja.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.