- Ahogyan a londoni Times fogalmazott "Magyarország fiatal muzsikusainak legjavából" hozta létre zenekarát. Ön arra törekedett, hogy megváltoztassa a karmester és a zenekar hagyományos viszonyát. A kreativitásra törekvő zenei nevelés, és a zenekari muzsikosoktól általában elvárt "személytelen" játék közötti ellentmondást milyen módon tudta feloldani?
- Ez a legfontosabb kérdés. Azzal kezdeném, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel foglalkozom. Például több olyan kamarazenekar alakult az utóbbi évtizedekben, ahol szintén egy kamarazenei játékmód megőrzése, ápolása volt a cél. Ilyen volt New Yorkban az Orfeus, vagy nálunk a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Sok fiatal együttes is van, közülük most a Spira mirabilis nevűt tartom a legérdekesebbnek. A Fesztiválzenekarnál én egy lépéssel tovább mentem, mert az volt a cél, hogy ezt a kreatívabb játékmódot egy karmesterrel működő szimfonikus zenekarnál valósítsam meg. Ehhez két dologra volt szükség. Egyrészt, hogy fennmaradjon a zenészek kreativitása, amit azzal oldottam meg, hogy számos olyan lehetőséget teremtettem, ahol a zenészek szólistaként, vezetőkent, kamarapartnerként muzsikálhassanak. Másreszt saját karmesteri módszeremet úgy kellett kialakítanom, hogy a hagyományos utasítgatás mellett minél több teret engedjek annak, hogy a zenész a mű egészét, lényegét lássa, hogy saját kreativitását is használhassa.
- Zeneigazgatóként több újítást vezetett be. Nyitottsága, kísérletező kedve újfajta zenekari formákat, újfajta játékmódot, újfajta struktúrát eredményezett. A zenekari és kamarazenei koncertek mellett a zenekaron belül korhű hangszereken játszó barokk zenei együttest és új zenei együttest is létrehozott. Kétévente megrendezik a Végh Sándor Versenyt, és nyertesei szólistaként is fellépnek. Tapasztalata szerint érdemes-e még újabb formákat keresni?
- Persze, folyamatosan. Ebben is azokat tekintem szellemi partnereimnek, akik különböző formában el akarjak vinni a zenét az emberekhez. Már említettem a Spira mirabilis nevet, ők például sokat játszanak üzletközpontokban, hajón, pályaudvaron, stb. Egy másik csodálatos példa Erich Fischer német alapítványa (nem rokon, csak a neve ugyanaz), ők azt tűzik ki célul, hogy a társadalom javításán munkálkodjanak a zene eszközével, és például börtönökben szerveznek hangszertanítást a raboknak. A Fesztiválzenekar ezekkel a kiváló szervezetekkel karöltve keresi azokat az új koncertformákat, amelyek segítségével a zene eljut az emberekhez. Egyrészt nem tartható fenn, másrészt nem is érdekes, kizárólag a koncertlátogató néhányezer embernek zenélni, bár őket se szabad elhanyagolni, hiszen nekik jelent a zene a legtöbbet.
- A Kakaókoncertek a zenekar egyik legnépszerűbb sorozata. A hihetetlenül magas színvonalú kamarakoncertek újabb bemutatkozási lehetőséget jelentenek a zenekar művészeinek, az öt-tízéves gyerekek pedig életre szóló élménnyel gazdagodnak. Ön személyesen vezeti ezeket a műsorokat, és mintha elsősorban arra törekedne, hogy magát a zenehallgatást és a koncerten való viselkedést tanítsa meg a gyerekeknek.
- Igen, de az is előfordul, hogy valaki a kakaókoncert hatására hangszertanulásba kezd. Sőt, az is fontos, hogy ha kimarad a zenehallgatás a tinédzser korban, könnyebb visszajönni annak a huszonévesnek, aki emlékszik a gyerekkori kakaókoncertekre.
- Viszonylag új a gimnazista és egyetemista korosztálynak szánt Midnight Music-sorozat Az éjszakába nyúló koncertek sikere bizonyítja, hogy valódi hiányt pótoltak. Milyenek tanulságokkal szolgáltak a koncertek? Ön személy szerint is profitál ezekből?
- Még nagyon új ez a sorozat, én is tanulom a módszert. A kakaókoncerteket húsz éve csinálom, már pontosan tudom, mi kell az öt-tíz éveseknek. Itt viszont csak az első tapasztalatokról számolhatok be. Az mindenképpen sikerült, hogy a diákok magukénak érzik a nekik való időben és helyszínen rendezett koncerteket. Az érdekes kérdés a repertoár, ugyanis néhány év alatt ki fog kristályosodni, mi vonzza igazán őket, mit fogadnak be nehezebben. Az első években kínáltunk romantikát, barokkot, modern darabokat, keveréket, nagyon figyelem, mire csillannak fel a szemek.
- A Fesztiválzenekar többféle határt lerombolt azzal, hogy közel engedte magához a gyerekeket, fiatalokat. "Hangszerkóstolókat", próbalátogatásokat szervez. A zeneiskolákkal tehetségkutatást tart, felkarolja és bemutatja a fiatal muzsikusokat. Oktatási célból honlapján közvetíti a zenekar próbáit. Miért tartja fontosnak ezeket a programokat?
- Szerintem kifejezetten szeret mindenki ezzel foglalkozni, a zenészeink is, és mellesleg én is. Jó érzés olyasmit csinálni, ami nyilvánvalóan hasznos. Ha a gyerek egy ilyen program hatására választ hangszert, mindannyian átérezzük, mekkora a felelősség. És a hálás közönséget is mindenki szereti. Nemrég egy kis együttes muzsikált egy öregek otthonában, nagyon lelkesen számoltak be a fogadtatásról, alig akarták elengedni őket.
- A nyolc Mahler Ünnep sikere után, a legújabb kezdeményezés, a Művészetek Palotájával együttműködve, a Bridging Europe - Európai Hidak elnevezésű fesztiválsorozat. Mi a célja a fesztiválnak?
- Ha valaki meghallgatja egy másik nemzet zenéjét, meg fogja szeretni azt. És ha már szereti a zenéjüket, nehezebben lát bennük ellenséget. Így hozza közelebb a zene a nemzeteket egymáshoz. Bartók is így látta; ezért kezdett szlovák, román, török majd arab zenét gyűjteni. Végül a Concertóban megfogalmazta a népek egymásra találásának gondolatát. Ez gyönyörű cél, a mi kis fesztiválunk is ezt szolgálja.
- Három évtized, harminc év tapasztalat. Ön zenekarával továbbra is előre tekint, és az újabb 30 évre készül. Óhatatlanul felmerül mégis a kérdés. Van-e olyasmi, amit ha most kezdené, másképp csinálna?
- Nincs semmi, ugyanígy csinálnám.
hírlevél
